Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-10-16 / 41. szám
A kaszárnya lakói. Szeretettel emlékezünk meg ez alkalommal azon családtagokról, a nép fiairól, akik nincsenek otthon. Akik ifjúsági éveikből a legszebbeket — a kaszárnyákban, tehát a katonaságnál töltik. Azok az anyák, kik aggodalom és köny- hnllatások közt búcsúztak el a szeretett gyermektől és aggódó félelemmel eresztették el meleg keblükről... most is ott járnak gondolatban, lélekben ahol „a fiú“ a királyt szolgálja. Hát bizony nem is lehet csudálkozni az édes anyai aggódáson, remegő félelmén. Mert a katonaságnál igaz, sokat tanulhat a legény, de sokat romolhat is. Tanulhat rendet, engedelmességet, láthat ország-világot. De láthat és tanulhat sok rosszat, ami aztán a legtisztább szivet is nem csak bemocskolhatja, de végképpen tönkre is teheti. Pedig a katonaságnál arra törekesznek, hogy a katona blúza alatt is nemes szív dobogjon. De utóvégre a vas szigor és fegyelem sem pótolhatja az élet utján az édes anyai vezetést és irányítást. Azért boldog az az anya, aki gyermekét már korán előkészíti — a katonai életre. No megadja neki, fogják mondani sokan. Hát az anya, az a gyönge nő, hogyan fogná az ekzerczir piacra előkészíteni azt a legényembert. Hát az bizonyos, hogy arra az ekzercir piacra majd elkészítik a kaszárnyában azt a legényembert. Megtanulja a katonai regulákat is. Hanem a vallási, erkölcsi regulákat, a becsületes, tiszta életre való törekvés képességét bizony tanulja meg az az ifjú otthon — az édes anyától. Kösse lelkére minden anya ezután a kaszárnyákba lépő és lakó fiúnak, hogy a jó Istent sohase’ hagyja el. Mert azt kérdezzük, hogy mi a katona Isten nélkül? Gép. Aki legfeljebb félelemből engedelmeskedik. Aki, mert veszteni valója nincs, akkor löki el magától az életet, mikor akarja. Szoktassa azért az anya katonának készülő fiát arra, hogy vallásos életét a kaszárnyában se’ lökje félre. Ne hagyja el az Isten házába való járást. Igaz, hogy a katona nem mehet templomba, mikor akar, de azért sokszor vezényelik őt oda és neki is van többször alkalma a templomozásra. A káromkodó szavaktól is óvja fiát az anya, már jó korán. És erősen fogadtassa fel vele, hogy ezt az erkölcstelen, csúnya szokást, mely a katonaságnál úgy elterjedt kerülni fogja. Aztán vonjátok fiaitokat meleg anyai kebletekre. És beszéljetek velük azon titkos nyelven, melyen csak az anyák tudnak beszélni. Tárjátok fel bátran azt a veszedelmet, melybe az erkölcstelen, tisztátalan életű legény-ember esik. Nemcsak ő, fájdajom majdan alapítandó családja is. És ne hagyjátok el őket, hanem folytonosan kényszeritsétek reá a ti szeretetetek-