Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-10-02 / 39. szám

Védekezés a tűzvészek ellen.

Módunkban van hetenkint széttekinteni az -ország majdnem minden újságjaiban. A fővárosiakban éppen úgy, mint a vidékiekben. A nagyobbakban és kisebbekben, gazdasági és más irányuakban egyképen.

És feltűnik előttünk, hogy mig az egyik nagy országos csapás, a hihetetleij mértékű aszály és enyhülésében is mély gondokat szántó takarmány hiánya ellen való védelemben, tanácsadásban az újságok majdnem versenyre kelnek: addig a másik, nem kevésbé fájdalmas, vészthozó tűzvészekkel szemben aránylag igen kevés szó esik.

Az óriási pusztításokat, a milliókat elragadó vereskakas látogatásairól megfestik a legrémesebb képeket. Jajgatunk is eleget, de aztán ezzel mintha elvégeztük volna dolgunkat, kötelességünket.

Pedig, ha az idei nagy szárazság hatalmas tanítómesterévé lön a gazdáknak: úgy szerfölött drága tandijat fizetett ez a sokszorosan megpróbált gazdaközönség azért is, hogy lépjen már egyszer abba az iskolába is, hol megtanulja a tűz veszedelem ellen való eredményes, mindenoldalú és okos védekezést.

Külellenségeink odáig vitték a honvédelmet, hogy e haza minden fiának katonának kell lennie. íme, ami országunk egyik legkonokabb belső ellensége, elemi csapása a tűzvész is felnyithatná szemeinket. Felnyithatná bizony arra, hogy itt e hazában, városban és községekben egyaránt minden arra való emberfia köteles tűzoltó legyen. Munkás,

tényező tagja legyen egy egy szervezett tűzoltó intézménynek.

E szervezett tűzoltóság pedig egyetlen valamirevaló községi életből sem hiányoz zék többé.

Istennek dicsőség, egymásnak segítség — ez az eszme vezeti munkára, kitartásra, a halált megvető bátorságra, a felebaráti szeretet esudás megnyilvánulásaira a magyar tűzoltót. Mert ha szálló igévé lett, hogy nincs párja a magyar huszárnak, úgy az is igaz, hogy nincs párja a magyar tűzoltónak sem.

Csak legyen aki vezesse, aki lelket öntsön, szervezze ezt az intézményt. De nem a parédázás gondolatával.

Mert ne mondja ám senki sem, hogy hát mire való nekem még ez a teher is. Ez a teher lehet talán nehéz, de szentebb emberibb, édesebb terhe kevés van a magyar polgárnak.

Ma neked, holnap nekem! Ma a te fészked borulhat lángba, holnap én sirhatok a füstölgő romokon.

Egymásnak segítség tehát! Tartsunk ösz- sze, szervezzük a tűzoltást, képezzük magunkat a veszedelemmel való ütközetre.

Itt az idő ismételjük, mikor már tennünk kell valamit. A bekövetkező téli időszak alkalmas lesz arra, hogy ne csak megbeszéljük a tűzvészek ellen való védekezések módozatait, de tényleg jól szervezett tűzoltóságot állítsunk fel hazánk polgárainak, vagyonának, életének egyik legkomolyabb ellensége, a tűz veszedelem ellenébe.