Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-09-18 / 37. szám
294 MAGYAR FÖLDMIVELÓ gyék a polgárokat a törvények öntudatos tiszteletére és megtartására. Jó lélekkel büntethet az, a ki maga adja az alkalmat arra, hogy valaki — eszétvesztve a törvényekkel összeütközésbe kerüljön. Tessék erről gondolkodni! SZÖVETKEZZÜNK-EGYESÜLJÜNK! Meghívás az 1898. t.-c. alapján alakult orsz. közp. hitelszöv. kötelékébe tartozó felső-tiszai vármegyék hitelszövetkezeti szövetsége mint az országos központi hitelszövetkezet képviselősége 1904. évi október hó 4-én perbenyiken délelőtt 11 órakor a vasúti állomás tőszomszédságában levő »nyesés« mulatóhely nagytermében tartandó rendes közgyűlésre. Tárgysorozat: 1. Elnöki előterjesztés. 2. Titkári jelentés a szövetség évi működéséről. 3. Pénztárnok jelentése a szövetség vagyoni állapotáról. 4. »A szövetkezetek, mint a közboldogulás alapeszközei.« Irta és felolvassa: Szabó Aladár ev. ref. lelkész, az apagyi hitelszövetkezet elnöke 5. »Szövetkezeteink a helyes nemzeti öntudat és lelkiismeretesség szolgálatában « Irta és felolvassa: Bodnár Gáspár tanár. 6. Esetleges indítványok. Fölkérem a t. hitelszövetkezetet, hogy ezen közgyűlésen alapszabályaink 4. §-a értelmében elnöke vagy alelnöke vagy igazgatóságának egy e célból választott és az utóbbi esetben felhatalmazással ellátandó tagja által, lehetőleg megjelenni szíveskedjék. Perbenyik, 1904. szeptember hó 2-án. Gróf Mailáth József. Egy olvasó- és gazdakört! Egy jó lelkű földes ur kezeihez kapván lapunkat a »Magyar Földmivelő*-t, imigyen ir a szerkesztőnek : — Bár az én községembéliek is örömmel és készséggel fogadnák ezt a lapot, melyből lelkűket táplálhatnák, szabad idejükre pedig nemes szórakozást nyernének. De az én községbeliem nagyon megszokták a korcsmát, munkájuk után megmaradt idejüket, egész vasárnapokat ott töltenek; költik keresményüket, fogyasztják életerejüket! Szomorú állapot, melyen ha nem segitünk, számtalan községre sötét nyomor borul. Mert jól tudjuk, hogy nem csak egy, de nagyon sok községben lábra kapott a korcsmázás. Pedig ha minden emberfiának ártalmára van a korcsmái élet megszokása: pusztító, romboló hatással lesz az különösen a földmivesekre ........ Ok os embernek nem kel sokat magyarázgatni: miért ? Hiszen tele van a levegő panaszszal, hogy a föld népe nyomorog. Hát, hogy ne nyomorogna az olyan munkás ember, nem annyira talán ő, mint családja, ki keresményét a korcsmába hordja. Napról-napra hirdetik, hogy a föld népe sat- nyul, pusztul; mondják — a táplálkozás hiánya. De hiszen, hogy is táplálkozhatik az olyan ember, a kinek gyomrát összeszakgatja a vitriolos pálinka, vérét megmérgezi a gyilkoló szesz. Azt is panaszolják, hogy a föld népe nem tud önmagán segíteni, hogy nincs is komoly törekvése helyzetén javítani, hogy erkötcseik is lazulnak, hogy könnyen vesztegethetők, mert ide-oda hajlók, mint a nád, melyet a legkisebb szellő is megingat. Bizony elhihető, hogy ez igy van. De hát, hogy segítsen az olyan ember magán, a ki mindig ködben van, hogy lehessen annál komoly szándékot találni, akinek egyetlen törekvése, hogy italhoz juthasson. Hát erkölcsöt kereshetünk e ott, hol a szívből minden nemes érzési kikergetett az italtól felkorbácsolt szenvedély... Persze az ilyen népet könnyű ám tőrbe csalni. Nem is kell hozzá valami kacskaringós furfang, elég ha azt mondják neki: Szegény vagy, nincs kenyered, nincs ruhád, hát még mindig nyomorogni akarsz ? És bizony mi tagadás, az ilyen szomorú életre jutott ember nyomorog is, rongyos is, talán családja éhezik is! De miért? Mert a keresmény — sokszor az utolsó kraj- czárig a korcsmába vándorol. A ki népünket igazán szereti, nem nézheti tétlenül ezt a megdöbbentő állapotot. A példa megmutatta, hogy igenis van mód, melylyel a magyar nép józan eszére hatni lehet: van eszköz, melylyel őket a józan, csendes, megelégedett életre vezethetjük. E segítő eszközök egyik leghatalmasabbika: az olvasó-körök. Az olvasó-körök nyilvánvaló jó hatása már teljesen bebizon}'ult. Vannak községek, hol az olvasó-körök működése a népet a korcsmáktól teljesen elvonták. Áldják azokat a jótevőket, kik a néppel megértették, hogy mikép lehet a munkaszünetet testi és lelki hasznunkra fordítani. De hát miben is van ezeknek az olvasóköröknek jótékony hatása ? ... Megmondjuk ... A községben kiválasztanak arra való helyiséget. Közösen hozatnak egy-egy jó irányú lapot, majd alapítanak egy kis népkönyvtárt. Vasárnaponkint vagy mikor egyáltalán munkeszünet van összegyűlnek. Egyik olvas, a másik ártatlan játékkal szórakozik. A körbe ellátogatnak az értelmesebb osztály tagjai, a pap, a tanító, a jegyző és igy tovább. Vannak felolvasások, melyek megtanítanak benneteket sok hasznos dolgokra, bajaitokban felvilágosítanak, szép testvéries egyetértésben töltitek ott az időt, a nélkül, hogy valami sok pénzetekbe kerülne. Estenden, mikor aztán nyugalomra tértek, érezni fogjátok, hogy testetek nem fáradt el, telketek felfrissült. Fejetek tiszta, kedélyetek nyugodt, szivetek közelebb jutott — az Istenhez. Felemelt fővel teszitek mindezt, mert nem bujkáltatok éjjel, mint a baglyok, nem nyugtalankodtok : vájjon nem tettetek e a törvény ellen, mint tettek sokan, kiket az éjjeli korcsmázásra rávettek. És lassan-lassan azt is észreveszitek, hogy keresményetek után boldogultok, hogy családjaitoknak, gyermekeiteknek is meg van a mindennapi kenyér, hogy az olyan ember, aki emberségesen
