Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-09-11 / 36. szám

A Szövetkezetek Világgyülése. ** Bizony úgy! A szövetkezetek világgyii- lést tartottak, mint azt rövidesen már emlí­tettük. Még pedig ez alkalommal a mi ha­zánk szivében, fővárosában — Budapesten. Ez nem úgy ni, csak nagy hangzással nevezhetjük ezt a gyűlést világgyülésnek. Mert megérdemli ám nevét. Ott, hol tizenhat or­szág, húsz nemzet szerepel, ott valójában a számbavehető világ van képviselve. Még pe­dig a legeslegműveltebb világból gyűltek össze azon kiválóságok, kik mozgatói, vezetői a szövetkezeteknek. Az egész világ előtt tettek hatalmas ta­núságot ezek a népek és nemzetek képvise­lői, hogy a szövetkezetek még hatalmasabb, gazdagabb, nagyobb nemzeteket is boldogí­tanak, mint a magyar nemzetet. Sőt éppen ezeknek a szövetkezeteknek ereje, térfogla­lása és diadala mentette meg a népet azon pusztulásoktól, melyeknek romjain, üszkein a magyar nép sir és hullatja könnyeit. És most, hogy a magyar szövetkezetek is mintegy helyet foglalhattak a világszövet­kezetek soraiban, bár még fiatal éveivel és sok-sok ellenségeivel a fejlődés, a forrás ál­lapotában vannak, bizony úgy el-elgondolko- zik az ember elméje. Hát ime a hatalmas Angliában, Német­országban, Franciaországban és általában húsz erős, öntudatos nemzetnél oly szép, oly ál­dásos intézménynek bizonyultak ezek a szö­vetkezetek. Annyi erkölcsi alapot, annyi benső emelő hatást, az összetartozandóságnak annyi elemét találták bennük: hogy ma úgyszól­ván a népek boldogsága van hozzájuk forrva. És nálunk? Mily küzdelmet kellett folytatni gr. Ká­rolyi Sándor, Mailáth József és társainak, hogy csak itt-ott meggyökereztessék ennek a dúsan termő növénynek egy-egy kis ágait. Mint kell még ma is küzdeniük, mit kell haliam?)!?, hogy a nálunk is virágzásnak in­dult csemetéket megvédjék és a barbar ke­zektől megszabadítsák. Gondolkoztatok-e már ezen, szives ol­vasóim ? Mi lehet annak oka, hogy azon intéz­ménynek. mely hatalmas és nagy országok­ban népek boldogítói, itt annyi ellensége van, itt érette annyit kell küzdeni és harcolni. Hát mi sokszor gondolkoztunk. És mi­kor nyilván vesszük észre, hogy kik a szö­vetkezetek legnagyobb ellenségei: meg is nyugszunk abban, hogy éppen/ ez a körül­mény fogja a magyar nép szemét felnyitni és ezt a nemzetet oda forrasztani a szövet­kezetek keblébe. Ezt hirdette gr. Károlyi Sándor is a vi- lággyülésen mondott beszédében is. — Bizonyosak lehetünk benne, hogy a szövetkezés után vágyni fognak mindenütt ahol megismerik azokat az áldásokat, ame­lyeket ez tagjainak nyújt Ezt határozottan jósoljuk és üzenjük a Mallekovicsoknak, kik nagy, öreg betűkkel írnak a szövetkezetek (altruizmus) elve el­len, de fogalmuk sincs azok igaz, valódi esz­méjéről és alapjáról. A magyarnépnek okvetlenül gondolko-

Next

/
Thumbnails
Contents