Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-09-04 / 35. szám
281 MAGYAR FÖLDM1VELŐ édesanyjára és a bölcsőben pihenő négy hónapos csecsemőre is átcsaptak a lángok. A szegény asszony és az apró gyermek a gyors orvosi segítség dacára még az nap meghalt, mig az asztalosmester már túl van a veszélyen. — Kis leány levele egy királynéhoz. Géniből megható történetet Írnak. Como mellett egy kis faluban él egy tizennégyéves kis leány. Atyja pár hónap előtt halászat közben a tengerbe fűlt s a kis leány, aki anyját már régebben elvesztette, egészen árván maradt. A kicsi leány levelet irt Margit királynénak, melyből ártatlan naivitás árad : »Én édes anyám Rómában! Akarod-e gondomat viselni ? Atyám is meghalt s most egészen árva vagyok. Mindenki le akar rázni nyakáról. Egyszer láttalak, amikor Conióii keresztül hajtattál s atyám azt mondta nekem, te volnál minden kis leánynak az édes anyja, azért Írok neked, az én nevem Carissima.« Nem is telt valami hosszú időbe s eg\TSzer csak előkelő urhölgy szállt meg a faluban s a királyné megbízásából magához vette a kis leányt. Faluszerte a jó királynét magasztalják mostanában. — Megfőtt leány. Mindenszentről megdöbbentő eset hire érkezett. Berecky Imre odavaló vagyonos gazda-ember három éves Mariska nevű kis leánya megfőtt egy fazék vízben. A szerencsétlenség úgy történt, hogy Be- reckinél az udvaron moslak s egy katlanban vizet forraltak. A kis leány a tűz körül játszadozott. A mosóasszony a katlanból egy nagy fazékba mérte ki a vizet s valamiért bement a szobába. A kis Mariska ekkor a fazékhoz ment s magára borította. A forró viz az apróságot megölte. A boncolás alkalmával megállapították, hogy az ártatlan kis gyermek teste Valósággal megfőtt a forró víztől. — A nagy bizalom. A falusi gazda megbízta az ügyvédet pőrének a vitelével. Megegyeztek minden vonalon, végezetül azt mondja a gazda : — Előleget adjak-e ? — Ötven korona nem árt, mert sok bélyegre lesz szükségünk. A beadványokat három példányban kelt elkészíteni, aztán mindegyikre kell ragasztani. Emberünk leolvassa a pénzt, aztán megkérdezi : — Mikor jöjjek be ? — Majd értesítem levéllel, addig ne fáradjou ide. A gazda elment, másnap azonban már beállított újból. — Mi jót hozott? — kérdezte a fiskális. A gazda megforgatta néhányszor a nyakát s úgy nyögte ki nagy szemérmetességel: — Hát, tudja, elgyüttem megnézni, hogy liát igazán felragasztotta-e azokat a bélyegeket ? — Leégett temető. Kassai távirat szerint5 az elmúlt hét kedd délutánján az 1 óra 20 perckor Miskolcról induló 1567. számú teliervonatról egy szikra az ongai temető száraz avarjába hullott s felgyújtotta azt. Néhány perc múlva a fából készült fejfák is tüzet fogtak s az egész temető lángtengerben úszott. Az esetről jelentést tettek a miskolci üzletvezetőségnek. — A jól megszövegezett távirat. Egy kőbányai marhakereskedő szerdán a következő táviratot kapta egyik bécsi kollégájától: »Holnap minden disznó a pályaudvaron lesz, önt is elvárom. Én is csak holnap mehetek, mert a személyvonat ökröket nem szállít. Marha ára emelkedett, lássa el magát!« — A natrv világból A JaPánok világra szóló ® ‘ győzelmet arattak I.iaojangnál. Nagyon megalázta ez a hős Japán nemzet a le- győzbetlen, megalázhatlan, öt világrészben rettegett oroszt. Igen, a japánok elfoglalták Liajangot, mely úgy meg volt erősítve, mint a világháborúkban semmi sem. És annyi embert rendelt ki védelmére az orosz, mennyit a háborúk története még nem ismert. A büszke orosz egy csapásra tönkre akarta tenni a lenézett ellenséget — Japánt. Összpontosította tehát összes haderejét itt Liaojangnál. Az ám, de a hadiszerencse, a tudás, a hősiesség, a haza dicsőségének átérzése a japánoknál volt. Azért győztek a japánok, de még hogy győztek! Kuropatkin orosz vezérnek nemcsak el kellett vesztenie a csatát, de tenger embereivel meg kellett futnia, mert a japán sereg tönkre verte az oroszokat. Ezer és ezer orosz maradt a csatatéren, az ágyukat sem vihették magukkal a futók ... Erre az óriási vereségre a nagyhatalmak is megdöbbentek. Arról gondolkodnak, mikép hozzák létre a békét, még mig teljes nem lesz a csúfság, hogy Oroszország nagyhatalmát megmenthessék. — Liaojangból érkezett távirat jelenti, hogy az orosz sereg vesztesége halottakban, sebesültekben és foglyokban 15.000 volt. A japán egyesült seregek 40.000 puskát, sok ágyút és 200 társzekeret zsákmányoltak. A japánok részén 12.000-en estek el. — Kolera Oroszországban. Szent-Pétervárról táviratozzék, hogy a Damara kerületet hivatalosan kolera által fenyegetettnek jelentették ki. NEVESSÜNK!!! Az igazi csirkefogó. Péter gazda: Enyje te asszony, sohasem hittem vóna, hogy ilyen nagy csirkefogó vagy. * Az apja is. Rajta kapta a gazda a szomszéd gyermeket, a mint fái alól szedegette össze a gyümölcsöt s kérdi tőle: — Te Jankó, mit keresel itt ? — Én biz az édes apám bicskáját keresem, azt mondta, itt vesztette el. * A trombitás. A budapesti helyőrségi kórházba a többi között egy jóképű magyar baka is bekerült, azon a réven, hogy eltörte a karját. A katonák az ilyen kórházas állapotot nem bánják, sőt nagyon is szeretik, mert persze a betegnek semmiféle marsolás nem szól. Amíg a bajtársak keservesen izzadnak künn a határban, addig a maródis kényelmesen hüsöl s nagyokat hízik a semmittevéstől, mert még ennivalót is jobbfajtát kap, mint a kaszárnyában. Törött karja remekül gyógyult, de a fülebotját se mozgatta, mintha kikivánkozna. A főorvos mindennap megkérdezte tőle: — No, hogy vagy, tudsz-e már dobolni'? — Nem tudok főorvos ur ! — Akkor hát maradj itt még egy darabig. így ment ez hosszú hetekig. Végre azonban föltűnt a dolog a főorvosnak. — Édes fiam, hiszen a te kezed már egészen meggyógyult, fájdalmat sem érezhetsz, hát hogyan van az, hogy te még most se tudsz dobolni'? — Mert — a főorvos urnák jelentem alásan — trombitás vagvok. * Okos inas. Egy ur elküldi szolgáját, hogy hozzon neki két fánkot, de ad neki négyre való pénzt, hogy ő maga is csináljon magának jó napot s egyék meg kettőt. Az inas visszaérkezik s letevőn ura elé a két fánkra való pénzt mondja: — Már csak kettő völt arboLtban s azt én ettem meg MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRON.
