Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-02-07 / 5. szám
Szatmár, 1104. február 7. 5. szám. VII. évfolyam. Akarjuk is — nem is! Jól mondja a példabeszéd, hogy hát nemakarásnak nyögés az vége. Szentül igy vagyunk mi Magyarországon a korcsmákkal, a szesz fogyasztással, a mit mostanában egy szóval alkoholizmusnak vagy szeszelésnek neveznek. Sírva járunk a romokon. Jajgat az egész ország, hogy védelem a pálinka, a szesz ellenében, mert különben gyökerestől kipusztul a magyar nép. Az őrültek háza tömve van. Az orvosi tudománv, a statisztika szá- mokkái bizonyítja be, hogy a börtönök és tébolydák lakóinak legnagyobb percentje a szesz, a pálinka áldozata. A pálinka pusztítja a katonának való ifjúságot. A szesz tépdeli a falusi tűzhelyeket és teszi földönfutóvá az árva gyermekeket. Gyengíti a nemzeti vagyont, elősegíti a kivándorlást. Tönkre teszi a munkás kezek ■erejét. Egyszóval, hogy a magyar nép leggonoszabb ellensége, öldöklője ez a vadital. Es mégis és mégis, akarjak is — nem is. Mondom sírva járunk a romokon, jajgatunk, sóhajtozunk. Maga az iskolák minisztere körrendeletekben hívja fel a papokat, tanítókat, jegyzőket és minden arra hivatott embert, hogy — Segítsetek, védekezzetek, gyógyítsatok, mert elvész a nép a nagy iskoláztatás dacára is. Es mégis és mégis, akarjuk is — nem is. Egy református lelkész falujában mér- tékletességi egyletet akar alapítani Alapszabálya visszakerül a felsőbb helyről, hogy az !' állam nem erősíthet meg olyan egyletet, mely jövedékét csökkenti. Innen is, onnan is jön a panasz, hogy a kocsmák száma úgy nő, mint alkalmatos időben a gomba. Magyarországon a korcsmá- rosság a legjobb jövedelmezésü foglalkozásnak bizonyult. Akad egy vármegye,V mely erélyes és üdvös határozatával arra van hivatva, hogy úttörő legyen e téren. Közgyűlési határozatában tiltotta be ugyanis a vendéglősöknek és korcsmárosoknak vasár és ünnep napon a szeszes italok mérését. Támadt erre pokoli zaj és lárma, mintha bizony ezzel egyszerre földönfutókká lennének — tegyük fel liz ezer korcsmáros. De nem lesz, ezt biztosan állítjuk. Hanem igenis azzá lesz e számmal szemben száz és száz ezer ember, miként már a múltban tönkre is ment. Nem csak fellebeztek továbbá a korcs- márosék, hanem depufációval mentek a miniszter nyakára, hogy kérjék a rendelet visszavonását. Mint fog a miniszter dönteni vagy egyáltalán döntött-e már, nem tudjuk, de következő alkalommal bemutatjuk, hogy milyen lenne ez az ország és milyen a magyar vasárnapja, ha Zemj)lén vármegye határozatát mindenütt a legszigorúbban keresztülvinnék. Tessenek csak majd e kérdést a jövő vasárnapon szives figyelmükre méltatni. Most még csak azt keli megmondanunk, siessünk ám ez irányban a gyógyítással, a védelemmel, mert aztán a nem akarásnak nem nyögés, de halál leszen — a vége.
