Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-09-04 / 35. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 279 fognak felőle Írni és beszélni, mert valamint van­nak halhatatlan emberek, azonképpen vannak hal­hatatlan évek és időszakok is. Ily hallhatatlanságban lesz része az idei nyári évszaknak is. Öreg emberek még emlékeznek évekre, melyek az ideihez hason­lók voltak, emlékeznek 1830-ra, melynek márciusa óriási áradásokat idézett elő, 1863-ra, melynek hihe­tetlen mérvű aszáh' emlékét köszönjük Az 1904. év nyara méltán fog a többi rendellenes időjárási év­szakokhoz soroltatni s gyermekeink és unokáink bi­zonyára idézni fogják, valahányszor tikkasztó évsza­kokat akarnak említeni. Elmúlt a nyár. Sokan sze­retettel, sokan gyűlölettel fognak reá visszaemlé­kezni. Akit az olvadékony asztalihoz kötöttek a vá­rosi teendők, irtózatlal fognak reá visszagondolni s a rheumatikusok és fázékonyak bizony vissza fog­ják sírni tikkasztó, esőden napjait. De azok, akik­nek károkat okozott, akiket reményeiktől fosztott meg, bizonynyal rettegve fognak a 'jövő évek min­den nyári időszakában visszagondolni az ezidei nyárra s visszajöttétől fognak tartani, valahányszor egy kis szokatlan meleg áll be. Nagy szárazság az 1863. esztendőben. Magyarországban a száraz tavasz, különösen a száraz nyár nem újság és ha a szárazság mérsékelt, még nem is kár, mert ennek a meleg, korai és szá­raz nyárnak köszönhetjük a világ legszebb, legacé­losabb búzáját, legtüzesebb borát és Közép-Európa legkoraibb gyümölcsét, a mely ma már ,a világpia­con is kezd számot tenni. Baj csak akkor van, ha a szárazság már tavaszszal kezdődik; ez már aztán az aszály. Ezernyolcszázhatvanháromban a szárazság — nem, mint az idén, husvétkor — hanem már feb­ruár végén kezdődött; az egész tavasz szeles is volt, hűvös is volt, a vetés nemhogy bokrosodott volna, de még csak nem is nőhetett; junius harmadikéról negyedikére erős dér: szóval a nyári hőség az egész nyomorúságra csak a pecsétet tette rá. A nagy Al­földön Debrecentől Temesvárig nincs termés. Ma takarmány nincs, akkor búza meg rozs sem volt. Akkori tudósításokból, meg az öregeknek gyer­mekkoromban hallott elbeszéléseiből képét alkothat­juk magunkban annak a szomorú világnak. Május végén már a nagy Hortobágy le volt sülve, az el­hagyott birkaállásokban 4—500 drb. juhcsontváz, az éhen veszett juhnyájak nyoma, a búzaföldek pedig mintha itt-ott dugdosott volna beléjük valaki egy-egy szál rövid szalmát. A kiküldött királyi biztos följegy­zéseiből veszszük az adatokat. Szabolcsmegye alsó részén semmi, sem termés, se fű, se kaszáló; a Hajdúságban a búza egy arasznyi, benne itt-ott egy szorult szem, Biharmegye déli ré­szében 42 község Ínségben. — A Nagy-Kunságban Karcag, Kunhegyes, Madaras, Kisújszállás, Turkeve, Kunszentmárlon 2,700.000 holdnyi határa sivatag; a határban a marhaállomány megcsökkent 24.000 db. szarvasmarhával, 8000 lóval, 197,000 juhval és 13.000 sertéssel; ez vagy éhen veszett vagy a nyáron po­tom áron elprédáltatott. Hevesmegyében az őszi ve­tés csak ép hogy a magját megadja, Csanádban, Gsongrádban azonképen; Békésben két mag, Arad, Temes, Bács, Torontói legnagyobb részben szintén ínség, úgy, hogy az akkori királyi biztos 880,000 mérőnyi vetőmagot javasolt a szegénység részére kiosztani. Később még többet is adtak. Dehát ez csak veszett fejszének a nyele volt, mert termést és takarmányt, mit az égi kormány megtagadott, a földi nem adhatott. »Az emberek fűvet, a sertések húst esznek, azok is, ezek is só nélkül; a mi megehető zöldet talál a szegény nép, összeszedi s ételnek megfőzi, az elhullott lovak hulláin pedig a sertések lakmá- roznak és híznak. A zöldség ritka és méregdrága s ha az ember ujságvágytól ingerelve erszényének megerőltetésével vesz is egynéhány ugorkát, nem élvezheti, mert a szárazság miatt oly keserű, hogy nem lehet megenni. Egy dinnye s egy ló egyáru, ez is, amaz is 25 garas. Akármerre megy az em­ber, az utón döglött lovakat talál. Kun László ide­jét értük el, már sokan taligára szorultak s azt ma­guk tolják. A takarmánynak oly szűke van, hogy a legavasabb régi szalmának, dudvának, a mire az­előtt még csak rá sem néztek, tizszerte nagyobb ára van, mint volt hajdan a legjobb szénának, sőt a fuvaros lova számára zsákba tömi a szalma- vagy polyvatakarmányt s úgy indul útra. Fűteni valónak a nép a rétekről — miután azt a csorda tövig le­gelte — a nád és a gyékény gyökereit, a mezőkről a kutyatejet vagdalja ki. Barmát akác-, szőlő- és nyárfalevéllel tengődteti. Maguk a gazdák is kalász­szedőkké leltek. A termést néhol ökrösszekerek ta­licskán és lepedőben hordták haza. A gazdák hom- báraikba gabona helyett polyvát raknak, a szalmát ponyvával beterítve s kötéllel lekötve szállítják haza, nehogy elhullassák.« így irja le egy akkori újság a csanádmegyei állapotokat. A búzát, gabonát arasznyi magassága miatt se kaszálni, se sarlózni nem lehetett, hanem a kalászt marokkal kellett letépni és ponyvára szedni. Gyűljünk össze gazdatársak és beszéljük meg, hogyan lehet tavaszszál minél előbb zöldtakarmányhoz jutni! A magyar ruha ára. A kuruc háború után, III. Ká­roly uralkodása első éveiben az esztergomi hatóság a vá­rosházán őrzött protokolum, szerint a magyar viselet egyes darabjainak az árát a következő lajslrom szabta meg : Pi­ros, vagy sárga karmazsin csizma, bőrrel bélelve, arany­nyal boriivá 3 frt. 50 dr. (Egy Irt. száz dénár, vagyis száz- huszfdlér.) Szattyán asszonycsizma 75 dr. Deli csizma, vagy bakancs 60 dr. Német varga stibli 4 frt. Lovasnak való ka­pás csizma 5 frt. Asszonyczipö bőrből 1 frt. Juhászködmön 4 frt. Vidrabőr kesztyű 1 frt. 57 dr. Borjubőr kesztyű 40 dr. Zsinóros karazsiaposztó dolmány 4 frt. 50 dr. Szakolcai posztódolmány 3 frt. 25 dr. Sötétkék sallangós salavardi nadrág 90 dr. Gránát, skarlát, spanior vagy selyem posztó­ból való dolmány megvarrása 1 frt. Majlándi mente meg- varrása 1 frt. Hosszuujjas lengyel mente 1 frt Csipkés asz- szonymente 3 frt. Paszomántos és prémes mente 1 frt. 50 dr. Egész fertályos szűr 1 frt. 75 dr. Másfél singes szürdol- mány 85 dr. Sarkantyú 20 dr. Török patkó 35 dr. Pintes fekete bugyogó 1 dr. Tizakós keményfahordó akója 20 dr. Ormós koporsó 2 frt. 50 dr. Festett nyoszolya 1 frt 25 dr. Tanulságos a 200 esztendő előtti munkás tarifa is, mely szerint az ácsok és kőművesek reggel öttől este hétig való munkáért 40 dénárt, a magyar kaszások 25, a tót és német aratók pétiig csak 20 denárnyi napszámot kaptak.

Next

/
Thumbnails
Contents