Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-08-28 / 34. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 273 külni; többen odaégtek; de hányán, még nem tudják. Az égő kőolaj mennyiségét legalább is 100.000 köbméterre teszik. De nem csak a tartók égnek; a petróleum szállítására szükséges kocsikba is belekapott a tűz, melyet az erős szél még hevesebbé tett. Műszaki csapatokat küldtek ki, bogy a tüzet elfojthassák. Nagy szerencsétlenség az is, hogy a telep lakóházakat zár körül s nem tudni, nem ég- tek-e benn a lakók. A tűz akképen történt, hogy egy petróleumtartót a gázok felrobbantottak s a kőolaj egy kovácsmühelvbe futott be, amelynek kohóján meggyuladt. Az Orsz. Gazd. Munkás- és Cselédsegélypénztár t ajánljuk jó indulatába. Ismertesse ezt az intézményi a nép körében. Biztosítsa cselédeit ezen segély pénztárnál. MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁS-ÜGY. Szmrecsányi püspök jótékonysága. Szmrecsányi Pál nagyváradi püspök a takarmány- ínségre tekintettel, Tenke vidéken a püspöki uradalom erdőiben szabad legeltetést megengedte. A püspök jótékonysága nagyrészben enyhíti a tenke- vidéki állattenyésztést fenyegető bajt. Mint egy nagyváradi lap értesül, a püspök az uradalom egész területéről jelentést kért, hogy höl vált szükségessé a legelők felszabadítása s még több községben felfüggeszti a legeltetési tilalmat. A gazdasági imunkások segélyzőpénztá- rának a legujábban közzétett kimutatás szerint 63.550 tagja van. Ebből 24.270 ember évi nyugdijat biztosított, a cséplési időre 6293 munkást biztosítottak baleset ellen. 287 munkaadó pedig 6800 munkásnak biztosított a maga részéről nyugdijat. Ez évben időleges munkaképtelenség címén 1206, halálozásból kifolyólag 75 család kapott temetési járulékot. A munkáspénztár humánus működését fényesen bizonyítja az az adat, hogy e pénztár rövid fennállása óta 632.720 korona segélyt osztott szét bajba, szerencsétlenségbe jutott munkásembereknek és kis- birtoku földműveseknek. ISMERETEKTAB,A. A japáni gyermek. A japáni nép nem szép ugyan, de arca határozottan kellemes, sőt néha valósággal bájosnak mondható. Megszépíti az a végtelen előkelőség, a mi rajta elömlik. A sárga arcszin ront ugyan egy keveset a hatáson, mégis ritka az a japáni arc, a melyik kellemetlennek volna mondható. A gyermekek kivétel nélkül gyönyörűek Japánban. Kis, pufók arcukból vakítóan ragyog ki két fekete szem, akár két fekete gyémánt. A gyermek tán még inkább, mint nálunk, valóságos bálványa a családnak, de elhinnék-e a mi anyáink, a japáni anya sohasem csókolja meg gyermekét, mert Japánban a csók ismeretlen. Mivel pótolják, nem tudni, de úgy látszik, el vannak nélküle. A japáni gyermek, mig jártányi ereje nincs, igen kellemes életet él egy zsákban, amely vagy az anya vagy az idősebb testvér hátára van kötve. Ebben a zsákban tölti az ifjú állampolgár egész napját, rövid megszakitásokkal. A nagyobbik testvér dolga után jár, játszik, szaladgál s ha játékközben hanyat- esik vagy fellökik, az állampolgár egyet nyikkant és a dolog el van intézve. Siró japáni gyermeket sohasem lehet látni. Miért? Bajos volna ezt megmondani. Vagy talán a csóknak a köny volna a testvére ? Természetes, hogy a mama, még ha a legszegényebb fajtából való is, ugyancsak gondozza és öltözteti a csemetét. Sok anya leborotválja a gyermek koromfekete haját, nem hagyva meg csak egy előre kötött tincset, mely hajdanta támasztékul szolgált a sisaknak, de ma már értelme nincs és csak olyan móka, mint midőn a mi mamáink angol tengerésznek öltöztetik a szemük fényét. A leánygyermek korán tanul táncolni, nem azért, hogy táncosnő legyen, hanem hogy idők múltán szórakoztassa vele a férje urát, mert a japán férfi ázsiai, tehát bölcs, ennélfogva nem táncol. Nem keil azonban azt hinni, hogy a tánc volna az egyetlen tudomány, a mit a leánykába csepegtetnek. Korántsem. A zenét is tanítják, leginkább a háromhuru szamiszenten, melynek az a nagy előnye van a zongora fölött, hogy kevesebb húrja lévén, kevesebb hamis akkordot lehet rajta játszani, hangja pedig erősebb egy jó erőben levő cserebogár zümmögésénél. A gyermek iskoláztatására is nagy gondot fordítanak s bizony-bizony megszégyénitenek minket, mert ott minden férfi és nő irni-olvasni tud. Pedig a japán Írás nem olyan egyszerű, nint a mienk. Több százra rug a használatos írásjegyek száma és a betűvetés stílusa is három-négyféle. Nem munka nélkül múlik hát ei a gyermek élete Japánban sem: meg vannak áldva ők is alsó-, közép-, felső- és szakiskolákkal, csak úgy, mint jómagunk. Mindamellett jut egy kis idő a szórakozásra is. Valami csodálatos, különös játékuk nekik nincs. A gyermek csak gyermek, akár hottentotta, akár angol, az ő észjárása egyforma a világ minden részében, a játéka pedig mind közeli rokonságban van egymással. Ott is csak ugyanúgy űzik a „Künn a bárány, benn a farkas“ fajta mulatságot, vagy a „Szembekötősdit“, mint a mi aprószentjeink. Talán csak rövidebb a japáni gyermek napsugaras gyermekkora a mienknél, mert a fölkelő nap országában a gyermeket már zsenge fiatalságában nevelni kezdik élethivatásának s a komoly munka kezdetén vége van a gyermekkor gondtalanságának és a kis japáni a férfikorba lép, a mikor a küzdelem, a munka és a gondok ideje következik. « ■■ ■ — ■ ■ ■ --------------------A GAZDA TANÁCSADÓJA. A cselédkönyvről. 1. Cselédkönyvet minden cselédnek szereznie kell. Aki cselédkönyv nélkül áll be szolgálatba megbüntetik. 2. De megbüntetik ám a gazdát is, ha olyan cselédet fogad fel, kinek nincs cselédkönyve. 3. Okos gazda ismeretlen, cselédkönyvvel nem rendelkező cselédet ne fogadjon fel. Hej, mert nem tudja nem fizetett ellenséget szerződtet-e házához. 4. Ha a cseléd nem megbízható, vagy egyébként terhelt és kifogásolható, e körülményt a gazda- ne írja be a cselédkönyvébe, mert megbírságolják őt, már mint a gazdát. Ez esetben csak azt Írja be,
