Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-08-21 / 33. szám

MAGYAR FÖLDMIYELÓ 265 Pétert hivatta az ur. Péter eljővén igv szólt: — Én nem tudom, uram, hogy fog sikerülni, de én jóban-rosszban mindig a Szentháromságban bíztam és hiszem, hogy most sem hagy el. Miért is őt veszem dolgom zsinórmértékéül... Azt találom, hogy a nagyságos ur és a nagy­ságos asszony és egy kakas három ; két ifjú ur és egy kakas, két kisasszony és egy kakas szintén 3; s végül én szegény ördög és két kakas szintén há­romságot képezek, s igy most mint közönségesen: jó apetitust kívánok mindnyájunknak ! Az uraság és övéi hahotája közt leült és a kél kakast bekebe­lezte. Ebéd után Pál a 24-el megkapta, Pétert pe­dig házzal és földdel ajándékozta meg. ISMEBETEKTARA. Tudnivalók a végrendelet készítéséről. I. Ha a végrendelkező önkezűleg Írja és aláírja a végrendeletet, akkor 2 tanú elegendő, akinek azon­ban a végrendelet tartalmát ismerniük nem szükséges. A tanuk egyike a következő záradékot vezeti a vég­rendeletre s e záradékor, miután az kellettel is ellá- tatott, mindkét tanú aláírja: „Alulírott végrendeleti tanuk ezennel bizonyítjuk, hogy az általunk szemé­lyesen ismert N. N. (a végrendelkező állásának meg­nevezése) x-i lakos, a mi együttes jelenlétünkben és az általunk értett . . . nyelven kijelentette, mikép ezen saját maga által irt okirat az ő végrendeletét tartalmazza s hogy ő az előttünk, ami együttes jelen­létünkben, sajátkezüleg alá is irta; (vagy ha a végren­deletet a végrendelkező előbb már aláírta) ő azt már előbb általa önkezűleg aláírtnak előttünk elismerte. Kelt . . . (két tanú aláírása).“ II. Ha a végrendelkező a végrendeletet nem ön­kezűleg irta, hanem csak aláírta: akkor négy tanú szükséges, akinek azonban nem szükséges ismerniük a végrendelet tartalmát. A tanuk egyike a következő záradékot vezeti a végrendeletre és a záradékot ke­lettel mind a négy tanú aiáirja : „Alulírott végrende leti tanuk ezennel bizonyítjuk, hogy az általunk sze­mélyesen ismert N. N. (a végrendelkező állásának megnevezése) x-i lakos, a mi együttes jelenlétünkben s az általunk értett . . . nyelven kijelentette, mikép ezen okirat az ő végrendeletet tartalmazza s azt előt­tünk, a mi együttes jelenlétünkben aláírta: (vagy ha a végrendeletet előbb már aláírta), melyre nézve előttünk, a mi együttes jelenlétünkben elismerte, hogy ő azt már előzőleg sajátkezüleg aláírta. Kelt . . (négy tanú aláírása.)“ ' III. Ha a végrendelkező a végredeletet nem Ír­hatja alá önkezűleg, akkor négy tanú kell, akiknek a végrendeletet felolvasásból ismerniök kell; szükséges továbbá a végrendelkező kézjegye és a tanuk által mindezek igazolása a következő záradákban: „Alul­írott végrendeleti tanuk ezennel bizonyítják, hogy az általunk személyesen ismert N. N. (a végrendelkező állásának megnevezése) x-i lakosnak, mint végren­delkezőnek s a mi, mint végrendeleti tanuknak együt­tes jelenlétében közölünk A. B. tanú a jelen, általunk értett . . . nyelven megirt okiratot felolvasván, ennek megtörténtével N. N. végrendelkező az általunk ér­tett . . . nyelven kijelentette, mikép ez okirat az ő végrendeletét tartalmazza s végül, hogy a föntneve­zett A. B. tanú ezen okiratra N. N. végrendelkező nevét, mint névaláiró aláírta, a végrendelkező pedig azt saját kézjegyével ellátta. Kelt . . . (négy tanú aláírása.)“ VI. A záradék nem a végrendelet boritékára Írandó, hanem magára a végrendeletre és pedig akként, hogy a tanuk egyike által Írandó záradék közvetlenül a végrendelkező aláírása alatt, tehát ugyanazon az oldalon legyen. Lehetőleg kerülendő a záradék szöve­gének folytatásként való átvitele a következő oldalra; de ha ez annálfogva, mert a végrendelkező aláírása alatt már nincs arra elég hely, hogy oda az egész záradék ráférjen, elkerülhetetlen volna : a záradéknak legalább is első sora a végrendelkező aláírása alatt legyen s a záradék folytatása a következő oldalra minden esetben úgy vitessék át, hogy oda szintén egy két sor jusson, mely alá, a hely, kelet és a ta­nuk aláírása jön. Ha a tanuknak nem kell ismerniök a végrende­let tartalmát: akkor ennek szövege alkalmasan elta­karható előlük s igy vezetendő a végrendeletre a ta­nuk által aláírandó záradék. V. A végrendelkező ügyeljen arra, hogy a vég- rendelkezés helye és időpontja a végrendelet szövege alatt és az aláírás fölött meg legyen. Ez érvényességi kellék, melynek hiánya a végrendeletet semmissé teszi. Érvényességi kellék az is, hogy ha a végren­delet több ívből áll, ezek összefüzessenek és az ösz- szefüző zsinór két vége a végrendelkező és legalább egy tanú által megerősittessék. VI. Ami a szóbeli végrendeleteket illeti: ezek­nél különösen vigyázni kell arra, hogy a végrendel­kező ne faggató kérdésekre való igenlés vagy taga­dás által, hanem önmaga adja elő, hogy ezzel vagy azzal a vagyonnal mit akar; és hogy formaszerüleg kijelentse, hogy az általa tett nyilatkozatot az ő szó­beli végrendeletének kívánja tekinteni. A GAZDA TANÁCSADÓJA. Hogy lehet az államtól nemes baromfit kapni? A földmivelési miniszter, hogy az ország ba­romfi állománya javíttassák, intézkedett, hogy eset­leg a közönséges baromfiak nemes baromfiakért becseréltessenek, ha egy-egy község lakosai egye­temlegesen folyamodnak a kerületi felügyelőség miniszterhez. E tekintetben a legegyszerűbb eljárás a következő: Ha valamely község gazdái elhatározták, hogy közönséges baromfiaik hímjeit kicserélni megkísér­tik, akkor öszszeirják mindazokat, akik kakast, gú­nárt, gácsért, pulykakakast cserélni óhajtanának s ezt a kimulatást kérvénynyel együtt a helybeli elöl­járóság által beterjesztik az állattenyésztési kerületi felügyelőséghez. A kerületi felügyelő aztán meg­győződik róla, hogy komoly czélokra kérik-e a nemes himbaromfiakat s aztán véleményes jelenté­sével együtt felterjeszti a kérvényt a miniszterhez. Ott aztán a körülményekhez képest vagy meg­adják, vagy megtagadják a kérést, a miről aztán az illető folyamodókat értesítik. Ha a miniszter engedélyezte a nemes barom­fiak cseréjét, akkor a nemes himbaromfiakat az ál

Next

/
Thumbnails
Contents