Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-08-21 / 33. szám
266 MAGVAK FÖLDM1YELÓ lat tény észtési felügyelőség osztja ki a helyszínén, minden darab nemes baromfiért ugyanannyi közönségest- cserélve be a gazdáktól. A beszedett nemtelen baromfiakat az állattenyésztési felügyelő felküldi Budapestre, hol aztán a vásárcsarnokban eladatnak. Ha valamely község lakosai ilyen módon el akarják magukat látni nemes himbaromfiakkal, akkor, bogy már őszszel megkaphassák, a folyamodást minden évben junius hó végéig be kell nyújtani, mert különben elkésnének s talán csak a jövő évben juthatnának hozzá. Egyesek ilyen baromíicseréért hiába folyamodnának. KIS GAZBA. A lombtakarmányokról. Az 1893. évi rendkívül szárazság alkalmával a franciaországi megyék mezőgazdasági osztályához intézett miniszteri körendelet szerint 100 kg széna egyenértékű: a) az akác-, gyértyán-, tölgy-, bükk-, kőris-, szil-, nyár-, tűz- és hársfának 150 kg zöldlevelével; b) ugyané fanemak 80 kg száraz levelével c) az erdei fenyőnek 275 kg zöld tűivel. A faleveleket vagy legalyazással, vagy pedig közvetlenül a levélhullás után gyüjthetjük. Zárt szálerdőben igen költséges a gyűjtés első módja, mert a fák lombja igen magasan van. A szabad állásban, az erdők és ligetek szélén, vagy az egyedül álló fákról gazdaságosabb a lombszedés, mert ezeken a levelek jobban ki vannak fejlődve, nedvdúsabbak s az állat is szívesebben eszi. A gyűjtést létráról, vagy rúdra erősített ollóval, vagy a fának vastagabb ágairól végezhetjük, mindenkor megkímélvén a fa vég-és csúcshajtásait. Az összegyűjtött levelek eltartására kétféle mód vagy gyakorlatban, az elvermelés és a szárítás. Az elvermelés alatt, amint a szó is már kifejezi, földbe ásott vermekben való eltartást kell érteni és rendszerint e nehezen száradó leveleknél is akkor alkalmazzuk, ha a leveleket többé kevésbé nyers állapotban kívánjuk megtartani. Ezt elérjük, ha minden 20 centiméter vastag levélréteget megsózunk és megöntözünk. A szellős és árnyékos helyen való szárítás által a levelek nedvtartalma elpárolog, de azért a tápláló alkatrészek megmaradnak a levélben. De nemcsak a leveleket, hanem a fiatal ágakat, sarjakat, fattyúhajtásokat is szokták takarmány gyanánt adni. A levéltakarmányt szolgáltató fák és cserjék a következők: á) a jegenye, erdei és vörösfenyő tűit csak a juh és kecske eszi meg; b) a juharok levelei általában kedveltek, c) az éger levelét nyers állapotban nem, csak száraz álapotban eszi meg a szarvasmarha; d) a kocsántalan tölgy levelét csakis teljesen kifejletten, ősz felé tanácsos adni, mert a fiatal levelek ártalmasak ; e) a szilfa leveleit különösen a sertések szeretik; /) a hársfa és sóskaborboly levelei is általában kedveltek. Mindazonáltal már gyakori előfordulásánál is fogva a nyugat államaiban a kőrisfa levelével való takarmányozás van leginkább elterjedve. Franciaországban számos helyen a kőris tenyészet határán belül lévő előhavasokon, a réteken és a szántók határszélein a tisztogatásból eredő köveket egyrakásra, úgynevezett murger-kre hordják, melyekbe kőris su- hángokat ültetnek, ahol az kitünően tenyészik is. Bizonysága tehát annak, hogy a kőris sovány talajjal is megelégszik. A teljesen kifejlődött kőrisfa ágait minden harmadik évben lenyesik s a leveleket a tehenekkel és a juhokkal etetik ; lovaknak nem adják. A közbeeső két évben a galyakat nem nyesik le, csak a leveleket szedik le az ágakról. Számtalan esetben nagy vidéknek tettek már kitűnő szolgálatot az ily kőrisfák. És ez idén is sok jó szolgálatot tesznek bizonynyal, ha a gazdák szerte a hazában tanácsainkat megfogadják. Kétségtelen, hogy a lombtakarmányhoz nem szokott áliat eleinte vonakodik azt enni, — de a lombot szálas, vagy gumós takarmánynyal keverjük és kissé megsózzuk. A megfásult ágakat gondosan válogassuk azonban ki, mert az állat száját és nyelvét könyen megsértheti. A lombnak mérsékelt módon való szedése, — különösen most augusztus havától kezdve — véleményünk szerint, nem veszélyezteti a fák életét. Hogy annak növedékére befolyással van, az bizonyos, no, de hát inkább veszítsünk a növedéken néhány fillért, mintsem hogy jószágunk elpusztuljon. A haszon kölcsönös, legyen a segítség is kölcsönös, mert a cél ugyanaz. A gyümölcs leszedési ideje. A gyümölcs jóságára és eltartósságára kiváló befolyással van a leszedési idő kellő megállapítása s ez okból a következő tapasztalati adatokat közöljük. Ismeretes dolog hogy a legnemesebb almafajták teljes érésük előtt szedetnek, mert a fán nem teljesen érhetlek meg. Az alma leszedetvén, hűvös helyre pince vagy kamarába vitetik, a hol teljesen beérik, és a zamatos anyagok ott képződnek. A körtét nem szabad addig a fán hagyni mig megérik; egy héttel az érés előtt kell leszedni, hogy a teljes érést a meleg kamarában fejezze be. Az őszi barackot 3—4 nappal az érés előtt kell szedni, különben kásás lesz. — Bármely fajú gyümölcsöt a kora reggeli órákban kellene leszedni, mert ekkor legüdébb, legizletesebb. A dió szedése. A diószedésnél sok hibát követünk el, első sorban is az által, hogy a diót póznával verjük, minek következtében igen sok termő rügyet megsértünk vagy leverünk a jövő termés rovására. Legjobb a diót lerázni a fáról és csak ami visszamarad póznával leverni. Az is felesleges, mert a dió idővel leesik. Igen jó szolgálatot tesznek a fenyőpóznák, melynek vége vaskampóval van ellátva. Ezekkel rázzák az egyes ágakat. A lehullott dió vagy mindjárt kiválik a tokjából, vagy kézzel könnyen kifejthető. A le nem fejthető zöld haját ne törekedjünk erőszakkal eltávolítani,*1 hanem tegyük ki pár napra száradni és azután fejtsük le. A diónál legfőbb a szárítás, a mi legjobban napon történik és semmi szin alatt sem kályhában vagy száritóban. A kiszárított dió zsákok, ládák vagy hordókban tétetik el, de többször meg kell vizsgálni, nem-e penészeden meg. Diófoltokat a kézről úgy távolítunk el, hogy a belső dióhéjat egy pohár vízbe áztatjuk néhány percig, s azután ezzel a vízzel mossuk meg kezeinket. Vagy zöld diótól megfeketedett kezet egy perez alat fehérré moshatja, ha van kalapos mester ott, kitől gyúró vizet hozhat. Ennél hathatósabb szert nem ajánlhatni.
