Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-08-21 / 33. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÓ 263 tudomásul venni, hogy a gyümölcsfát is éppen ugv nevelni kell, mint a gyermeket. A községi faiskolákról szóló törvényjavaslat revízióját szükségesnek tartja; elég volna talán, ha járási faiskoláink volnának. Az állami szőlővessző telepeket nem szünteti meg, mert a szőlők ujjáültetése még nincsen befejezve. Igaz azonban, hogy a bortermelés terén óvakodni kell a túltermeléstől; a sik vidékeken nem is fogja többé állami segítségben részesíteni a szőlőtelpitéseket. Különben hiába termelünk mi jó bort, mig a külföldön helyre nem állítjuk a magyar bor hírnevét. A borértékesitő szövetkezeteket meg kell alapítani, már csak azért is, bogy a külföldnek nagy mennyiségű és egyenlő minőségű bort adhassunk. Meglette a kormány az intézkedést arra is, hogy Ausztriában is alkossunk műbőr törvényt. A boritaladó leszállítását már tanulmányozza a kormány. Majd az álattenyésztés fejlesztéséről szól a miniszter, különösen a Királyhágón túl van nagy szükség az intézkedésre. A sertés állomány, különö- nösen ennek magyar faja rohamosan csökken, tehén állományunk ellenben igen örvendetesen szaporodik. Az állattenyésztésre három és fél millió korona áll rendelkezésünkre a beruházási. alapból. A külföldről behozandó apa- és annyaállatokat oly kötelezettségek mellett kívánja a gazdaközönségnek kiosztani, hogy elsősorban azok növendékét az állam számára biztosítsa ; ezek első sorban kerülnek a közönséghez és a kisgazdák közé, akik igy olcsó pénzen szerezhetik be. Az állatok behozatalánál fizetett nagy árt kisebb ember nem fizetheti meg ; azonban a vér fölfrissitését teljesen elodázni nem tartaná helyesnek. A legeltetés kérdése nálunk Magyarországon meglehetősen elhanyagolt dolog, különösen Erdélyben és a hegyvidékeken. A maga részéről ezen legelőknek a rendes kezelésbe való vételét mintalegelők felállítása állal óhajtaná eléretni azon községekben, amelyek ezt fölajánlják, azonkívül a községi legelők biztosítására szolgáló eljárásokat megismertetni a néppel, és ezenkívül a községeket anyagi támogatásban is kívánja részesíteni. (Élénk helyeslés.) Az állategészségügyre vonatkozólag az 1888. évi VII. törvénycikknek és az ennek alapján kiadott összes rendeleteknek teljes átdolgozását rendeli el, (Helyeslés), mert meg van győződve, hogy ebben a tekintetben bizonyos részek már elavultak, bizonyos részek nem szükségesek. A tejgazdaságra és a vajra csak azt kívánja a Háznak figyelmébe ajánlani, hogy a vaj termelés 5000 mmázsáról 50,000-re, az értéke 700,000 koronáról 9 millióra emelkedett. A legszegényebb népnek egyik jövedelmi forrását tévén, a tejszövetkezetek a legnagyobb erélyességgel és határozottsággal való támogatást érdemlik (Élénk helyeslés) és a maga részéről nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is szívesen fogja nekik ezt a támogatást nyújtani. (Élénk helyeslés.) Egy mindnyájunkért — mindnyájan egyért! — Hej, nem is olyan ma már még a faluban sem az élet, mint egykoron volt. így sóhajtott fel minapában egy öreg gazda, mikor azt kérdeztem: — Milyen az élet ott a községben — bátyó ? — Kiki magának, mondotta lecsiiggesztett fővel az öreg. Egykoron a jó szomszédok is többet értek a rossz rokonoknál. Ma már csak az járja, ki-ki magának. Az a ki-ki a maga baját tudja, ki- nek-kinek elég á maga ügye, mit törődünk a más bajával ? — Bizony, bátyám azért mondotta egy derék főur mostanában egy hires felköszöntőjében, hogy a magyart is megverte a jó Isten a rut önzéssel, a mi annyit jelent valójában, hogy ma már nem vagyunk keresztény testvériségben. Nem fáj a szivünk, ha más könyeit látjuk, nem sietünk segítségére felebarátunknak. Ma csak egy gondolatunk, egy világunk van: az »én«. Minden vesszen pusztuljon, csak engem ne érjen semmi baj. — Akkurátosan úgy vagyon, a szomszéd farkas szemet néz szomszédjával. Családok, kik egy faluban laknak, ugyanazt az ősi földet túrják, magukra hagyják egymást. Bezzeg az én áldott jó szüleim házánál nem igy volt ám. Ha valakinek baja esett a faluban, ha valamely családban szerencsétlenség történt: siettek az én jó szüleim, szomszédok, felebarátjuk segítségére, vigasztalására. A beteg asz- szonynak ételt küldöttek, a munkából kidőlt gazdatársnak közös elhatározással szántották, vetették be földjét. Ma? Még talán éppen akkor ütnek az emberek egymásra, mikor látják, hogy valaki bajban van. — Hát bizony ez nem keresztény világ, nem is magyar világ. Mert a magyarnépet jószivünek, könyörületesnek, irgalmasnak teremtette a jó Isten. Azért a falusi népnek, tűzhelyeknek, keresztény családoknak összetartásra vagyon szükségük. Úgyszólván szövetkeznünk kell arra is, hogy egymást szeretni fogjuk, keresztény nem hagyja felebarátját és a többi. — Itt van már nagyon is az ideje ! Mert ha ez a kiki magának féle élet még sokáig tart: úgy bizony széthullunk, hogy soha többé összekötni, egybehozni a magyar népet nem lehet lesz. — Én hiszem bátyó, hogy a magyar nép ez irányban is felébred. Csak értsük meg már egyszer egymást, mert e nélkül összetalálkozni sohasem fog ez a nép. — Hát akkor nem ki-ki magának, hanem egy mindnyájunkért és mindnyájan egyért! Módőljük ki gazdatársak, hogy a zöldtakarmány sokáig eltartson! A M E R I K A. Az aratás az Egyesült-Államokban. New- Yorkbol érkezett híradás szerint a vidékről érkezett jelentések a búzatermést helyenkint rossznak tüntetik fel. Dakotában és a többi északnyugati tartományokban a rothadás a termést nagyon megrontotta. Manitobában és másutt ismét a késői fagyok okoztak nagy károkat. Az idei termésmennyiséget körülbelül 500 bushelre becsülik, vagyis a tavalyinál 175 bus- hellel kevesebbre. Kivitelre eszerint igen kevés marad. A búzaárak junius óta a gyengén közepes termés folytán bushelenkint 15 pencével emelkedtek. (Daily Mail.)
