Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-08-21 / 33. szám
262 MAGYAR FÖLDMIVELŐ félnek a ti közönyötöktől, félnek a ti állha- tatlanságtoktól, sőt — van merszem ám kimondani — félnek a ti hálátlanságtoktól. Magyar nép! Az óra ütött! Ne nézzetek hátra, előre vessétek tekinteteket! El a közönynyel! El az állhatatlansággal. És le — a hálátlansággal! Arról van szó, akartok-e boldogulni? Akarjálok-e a falusi jólét bekövetkezését? Ha igen, úgy rajtatok áll, hogy a munka megkezdődjék! Piruljon ezután az a község, a hol gazdavagy olvasókör nem lesz! Magára vessen, ha elmarad, ha elsorvad a közönyben, tétlenségben, a nemtörődömségben. Az ilyen községek megérdemlik — sorsukat ! SZŐ VETKEZZÜNK-EGYESÜL JÜNKI Miért van még szükség a hitelszövetkezetekre? Szavahihető emberek beszélik, hogy Bereg, Mármaros vármegyékben, de tudlunkkal más vidékeken is vannak olyan emberek, kik a szegény föld népének váitó-kölcsön szerzéséből, rendezéséből nemcsak gond nélkül élnek, de nagy vagyonra is tesznek szert. Hogyan, mi módon ? Egy-egy ilyen váltó-ügynöknek kezébe ugyanis egész vidék váltói összepontosulnak. Az ügynök szerez a szegény embereknek, persze beláblázásra a városi takarékpénztárakból például 100-100 forintot. Ebből természetesen előre levonják a negyedévi kamatot, az ügynök pedig levonja a közvetítésért a maga 5 forintját. így kapja aztán a szegény ember kezéhez a jól megdézsmálva a vett kölcsön összeget. De még csak most jön a java! Az ügynökök viszik aztán természetesen tovább a törlesztési műveleteket. Az ügynök lakása egész iroda képét viseli. Egy-egy fertály esztendőben megfordul ebben az irodában 100 —400 kicserélendő, törlesztendő váltó. Minden egyes ilyen szolgálatért az ügynöknek 3—4—5 forint jár, már a milyen a váltó összeg. És az a szomorú, hogy vannak bankok, takarékpénztárak. melyek az ily ügynökök szereplését, közvetítését nagyon kényelmesnek tartják. Legalább nem kell a szegény emberekkel vesződni, időt rabolni, nem kell a buta parasztot tanítani. Mert hiszen ma már a pénzüzletekben — fájdalom ilyenekké leltek a takarékpénztárak — az mellékes, hogy a kölcsöntvevő boldoguljon. Ott első érdek • a nyereség; második érdek : tiszta nyereség és harmadik érdek : a sok nyereség ! Megtörtént, hogy a szegény ember megsokal- lotta a forintokat fizetni az ügynököknek és a negyed év végével begyalogolt a városba, hogy személyesen rendezze a váltót. És mikor egyben-más- ban felvilágosítást kért, visszakergették a parasztot. — Menjen a bébihez ; eddig nagyon jól rendezte, rendeztesse vele ^kután is. Szégyene ez annak a kornak, mely a testvériséget olyan nagy hangon hirdeti. Hát bizony idáig jutottunk atyámfia, de megérdemeltük. Mi vagyunk okai, hogy előbb nem ébredtünk, nem szövetkeztünk. Mert azt hiszem e nyílt, őszinte beszédből is belátod, atyámfia, hogy a hitelszövetkezetekre ma már olyan szükség van, akár a mindennapi kenyérre ! A magyarországi szövetkezetek fejlődés története. E címen gróf Mailáth József főrendiházi tag, a Felsőtiszai Hitelszövetkezetek Szövetségének elnöke tollából az »Oesterreichische Landwirtschaftliche Genossenschaftspresse«, az ausztriai mezőgazdasági szövetkezetek hivatalos lapjának hasábjain hosszabb dolgozat első része jelent meg. A kiváló szerző ebben az első részben a szövetkezeti hitel magyarországi evolúciójával foglalkozik, leírja a Magyar földhitelintézet, a Földbirtokosok Országos Hitelintézete, nemkülönben a szövetkezeti néphitei egyébb kérdéseinek történetét egész a 90-es évekig, amikor a szövetkezeti intézmények tudvalevőleg váratlan lendületet és szaporodási vettek Magyarországon. Magáról a cikkről impressziót csak akkor adhatunk s ítéletet természetszerűen csak akkor mondhatunk, ha egész terjedelmében lesz előttünk, a kiváló szerző azonban, a ki a magyarországi szövetkezeti mozgalomban elejétől mint iró és mint gyakornoki organizátor élénk tevékenységet fejtett ki, személyében teljes garanciát nyújt arra, hogy a külföld hű és kimerítő képet fog kapni a Magyarországon végzett szövetkezeti munkáról. A czikksorozat most, a Budapesten tartandó szövetkezeti világkongresszus küszöbén, Ausztriában és Németországban fokozott érdeklődésre számíthat. Külön említésre érdemes, hogy gróf Mailáth József a helységneveket mindenütt magyarul Írja; ez talán az első egyetlen eset, a mikor külföldi német lap hasábjain »Klauzenberg«, »Kronstadt«, »Hermans- tadt«, »Biztritz« helyett a Kolozsvár, Brassó, Nagyszeben, Beszterce neveket olvashatjuk s gróf Mailáth az első férfiú, aki helységnevekről szóló Magyar törvénynek érvényt szerzett — Ausztriában. Az uj földmivelésügyi miniszter beszédéből. Más fontosabb kérdések. A mezőgazdasági ipart a kormány maga nem alkothatja meg, e téren a nagybirtokosra vár sok feladat; a külföldön egy ezer holdas birtokon tízszer annyi a gazdasági ipar, mint nálunk. A szesz- gyártást fokozni kívánja; azért is a jövő év őszén szeszipari kiállítást rendez, s a szesz ipari földolgozásnak különféle fajaira dijakat fog kitűzni. A kertészet érdekében szintén több uj eljárást tervez; a nagy piacok körül okvetlenül nagy kertészeteknek kell létesülniük. A műkertészek tudását is emelni kívánja, a közönséges kertészekét pedig csökenteni kell. Gyümölcstermelésünk nem fejlődik a kellő irányban, bár évenkint két millió gyümölcsfát ültetünk; a közönség nem akarja
