Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-01-31 / 4. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 27 cifrábbnál-cifrább beszédekei, ha nem akarja is. Meg láthat sok mindent, a minek látásába talán legelőször belepirul, de aztán amolyan közönséges dolognak fogja tartani, a mit maga magának is meg kell cselekednie, ha virtusos legény sorba’akar jutni. A hol ifjúsági egyesület van, ott az iskolából kilépő ifjút oly kör fogadja, hol jól érezheti magát. Tanúiba], olvasgathat tovább vallásos, erkölcsi ér­zései védve vannak. Az ifjúsági egyesületekből kilépő ifjúkból meg­győződésünk szerint komoly, éreti emberek lépnek ki, akik a családalapítás gondolatát is mélyrehatób­ban fogják fel. És igy ezen egyesületek úttörői, munkásai annak a jobb kornak, melyben újra szö­vődni fognak az igaz és erősebb érzelmek alapján létesülendő tűzhelyek. No, de valahogyan ne higvjék, hogy a bibe csak az egyik, már mint a legényembereknél van. De nem úgy ám. Ha megmondottuk a magunkét a legényekre nézvést is, majd felelünk mi arra a kér­désre is, hogy — Hát a leányok ? M— r. A kivándorlók uzsorásai. Azt tartják a kígyóról, hogy ahány darabra vágják, annyi uj kígyó támad belőle. Ilyen sziszegő természete vagyon az uzsorás­nak is. Ezer felé sziszeg, mászik, a’ hány felé csak kiterjesztheti kezét, annyi uj szeme támad nekie. Íme van már a kivándorlóknak is uzsorásuk. Kiváncsi vagy ugy-e ? Hát olvasdd a következőket: Smiljovics Berkó máramarosi zsidó földműves világéletében nem járt a dollárok hazájában, de azért meggyőző ékesszó­lással tudott a rusznyákoknak arról a földi paradi­csomról mesélni, ahol arany terem és sült galamb, ahol a legszegényebb napszámos is mindennap hús­sal lakik jól és különb ágyban hál, mint idehaza a pap. A szegény rusznyákok szentirásnak vették min den igéjét. Ha nem volt úti költségük, Smijooics szívesen előlegezett nekik emberséges százas kamatra. Rendesen százötven forintot adott, amiből az útikölt­ség a »nagy vízig« és azon át kifutotta. Az adósle­velet azután a kölcsön adott pénz háromszorosára állította ki s aláíratta a kivándorlók tehetősebb ro­konaival, Ilyenformán kellő módon biztosítván ma­gát, egyik darab föld a másik után az ő kezére ke­rült. A ináramarosszigeti törvényszék kilenc hónapi fogházra és ezer korona pénzbüntetésre ítélte a ki­vándorlók uzsorását, akinek semmiségi panaszát a Kúria visszautasította. De ne higyjük ám, hogy csak a mármarosi rusznyákoknak van meg a maguk kivándorlási uzso­rásuk, Található az a magyar községekben, sőt még városokban is. Az igazságszolgáltatás üldözi, elitéli az ilyen lelketlen szipolyozókat. Ez esetben is kilenc hónapra ítélte el. Ám ezzel nincs megoldva a baj. Nincs meg­gyógyítva a társadalmi seb sem. Kilenc hónap múlva kiszabadul az ipse, aztán folytatja tovább mester­ségét. Talán még óvatosabban, ravaszabban, mint annak előtte. Az ilyen uzsorásokat üldözni kellene. Üldözni és figyelemmel kisérni minden embernek, aki sze­reti a népet és érdeked szivén viseli. Ha valakinek biztos adatai vannak az ilyen esetekről, fel kell őket jelenteni, vagy a hatóságot figyelmeztetni. Q. NÉriPAR. ________ A háziipar és a nép. Csattanós esetekkel szolgáltunk mi már arra nézve, hogy a háziipar, a tél idejére való foglalko­zás miként boldogít egész községeket és miként men­tett meg úgyszólván a nyomortól egyes családokat. Statisztikai adatokkal is szolgáltunk, hogy mennyi jövedelmet hozott itt is, ott is a téli foglal­kozás. Meglepően szomorú, sőt leverő dolog ennek dacára, hogy akadnak lelketlen emberek, a kik még a nép téli foglalkozása ellen is izgatnak. Azt mondják például, hogy a nép dolgozik a nagy munka idején eleget, hát még télére is mun­kát akasztanak a nyakába? No kérem szeretettel, a ki igy beszél, az nem lehet, hogy ép eszi! ember legyen. Vagy akkor el­lensége ennek a munkás magyar népnek, mely büszke volt arra mindeddig, hogy még kenyeret se fogadott el ingyért, de munkát kért. Egy eset történt nem rég, mely eléggé meg- jellemzi azt az irányzatot, a mi miatt a népipar el­len izgatnak éppen azok, akik a népért éppen nem tesznek, cselekszenek. Egy uradalom nagy területet engedett át a fűzfa tenyésztésre. Az volt a cél, hogy a nép köny- nyen juthasson a háziipari anyaghoz. Azonnal hallani lehetett a kígyók sziszegését : — A háziiparral csak az urak zsebét tömik. Nem kell a háziipar! Erre egy tapasztalt öreg földműves ember azt kérdezte: — Hót mi kell nektek, mondjátok? Hát mit adtok ti cserébe a népnek a háziipar helyett? És a fiatalabbak is, az egész község felelte: — Semmit, csak békétlenséget; gyűlöletet ma­gyar véreink ellen. Pontos János. Mezőgazdasági háziipar Sárosmegyében. A Sárosmegyei Gazdasági Egyesület a földmivelés- ügyi minisztérium anyagi támogatásával, Szedlicén hat hétre terjedő háziipari tanfolyamot rendez, hol a kosárfonásra tanítják a kisgazdák fiait. — A tan- folyam január 15-ikén vette kezdetét; huszonötén iratkoztak be a tanfolyamra. A tanfolyamon készí­tett kosarakat a Sárosmegyei Gazdák Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete fogja értékesíteni. Találós kérdések. 1. Melyik az a szám, melynek fele harmadrészéhez adatván 25-öt ad eredményül? 2. Egy képviselőválasztásnál leszavazott a két jelöltre összesen 284G választó s az egyik jelölt 432 szótöbbséggel lön képviselővé választva. Kérdés hány szavazatot kapott az egyik és hányat a másik jelölt ? ■JtOdcJl JOJBZBABZS n)Zi sajzsoA b ‘6E91 sopmÄu b [nzo?i jbzeabzs gj-8?; y z •QE tuBZs sas?p.ia>i v 'x .'s^jfajSaK

Next

/
Thumbnails
Contents