Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-08-14 / 32. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

259

fötdmivelő község korántsem rendelkezik elegendő közlegelővel, ami sokszor legfőbb oka a szociális nyugtalanságnak is. Mindenki tudja és érzi ezt, tehát a kormánynak lesz a feladata, hogy a komoly s végzetessé válható gazdasági nyomornak az ösz- szeirás alapján, megfelelő, életképes bölcs intézkedéssel gátat vessen,

HÁZI-ASSZONY.

Márványba esett foltok tisztítása. A

friss zsirfoltokat szalmiakszeszszel lehet könnyen kivenni. Egy másik tisztitási mód is ajánlható, hogy t. i. egy sürü réteg törött krétát hintünk a foltra és azt benzinnel megáztatjuk. Hogy a benzin ne párologjon el gyorsan, az egészet le kell papirossal takarni. Öt-hat óra múlva uj benzines krétát teszünk rá, mire a folt teljesen eltűnik. Ha a benzin nem hat eléggé, kloroformmal vegyítsük.

Kormos rézedények tisztítása. Az ilyen edényt néhány óráig tegyük savóba, aztán ebben su- ruljuk meg, majd pedig tiszta vízzel öblintsük le. Természetes, hogy az ilyen savót aztán semmiféle jószágnak adni nem szabad, mert az a réztől mér gessé lett.

MI UJSÄP?

Egyröl-másról.

A régiek mily boldognak érezték magukat, ha szent István napjára a fővávosba, Budapestre feljuthattak. Takarékoskodtak, gyűjtöttek, hogy csak elmondhassák életükben :- Híres Budavárában is voltam. Láttam a nagy, tenger körmenetet és láttam, mint hordozták körül — a szent Jobbot.

A jobbmódu gazdaember is megcselekedte ezt. Persze magával vitte hűséges oldalbordáját, az asszonyt. Aki mikor haza jött, boldog sírással és nevetéssel beszélte el öregnekfiatalnak, milyen szép is az a — Pest.

*

Persze ma már egészen más világ van. Ma már nem a nemzeti ünnepség magasztos kegyeletével vonzák a fővárosba az embereket, a jó vidékieket.

Bikaviadal kell ma!

No ’iszen ezzel ugyan felsültek alaposan. Mer’ hát a magyar mégis csak aszondi, hogy hé ugráló spanyolus — ácsi. Ha bika, hát legyen bika. Ne akkora, mint egy magyar bornyu. Megérezte ezt a magyar észjárást a spanyolus is. Osztég fel vitetett a Sennyei Pista báró bikáiból.

Erre mán’ aszondi a magyar is: e’ már oszt’ bika. Csakhogy most már meg más volt a baj. A magyar bika elrestelte magát, hogy olyan komédiába, arénába — vitték. Ránézett a pojác spanyolosra és ezt gondolhatta magába:

— Gyere spanyolus ki a gyepre. A Bodrogköz legelőjére, vagy a Hortobágy gujájába. Majd ott bőgök neked egyet és az egyik szarvamat is beléd hajítom.

Oszt’ toszult a bika kifelé — abból a komédiából.

*

Mer’ hiába ! A mi nemzeti — nemzeti. A magyar nem szomjazott vérre Hiába tartották pogánynak és a többinek, nem nézheti azokat a viadalokat, melyek mégis csak az emberi érzés ellenére csinálódnak. Gereben.

— Királyunk ö felségének születés napját f. hó 18-án az egész országban hódoló tisztelettel ünnepelték. A templomokban hálaadó isteni tiszteletek voltak.

— A képvlselöház. A képviselőház befejezte a költségvetés tárgyalását és kezdetét veszi a kéthónapi országgyűlési szünet.

— Csúszka György Kalocsai érsek meghalt 78 éves korában Budapesten. Jótékonyságáról, a szegények iránt

való áldozatkészségéről messze földön hires püspököt Kalocsán temették el f. hó 16-án. Nyugodjék békében!

— Nemesszlvü főur. Gróf Bethlen Aladár, a tulajdonát képező erdőségekben s legelőkön az élesdi szegény népnek szabad legeltetést engedélyezett. A kizárólag állat- tenyésztésből élő népnek a szárazság folytán uralkodó takarmányhiány miatt, valóságos áldás a nemes gróf cselekedete, de szociális szempóntból is nagy horderejű s igazán követendő példát állít az élesdvidéki többi nagybirtokos elé.

— Templomszentelés. Zomborban monumentális templomot építettek Szent István király tiszteletére. A több évtizeden keresztül épülő templom belső berendezésével is elkészültek és a kegyúri bizottság tegnapi ülésén a templom fölszentelése napját augusztus 20-ikára tűzték ki. A fölszentelést a város szülöttje, Várossy Gyula dr. székesfehérvári püspök végzi, kit a zomboriak fényes fogadtatásban fognak részesíteni. Az ünnepségre nagyban folynak az előkészületek.

— Kisgazdák egyesülése a Délvidéken A Délvidéki Földmivelők Gazdasági Egyesületének vezetősége Witt- mann János elnök, Kraushaar Károly titkár és Dőld János egyleti tisztviselő tegnap a hódsági gazdák kérésére megalakították Hódságon, a bácskai gazdasági élet e gócpontjában a kisgazdák egyesületét, a mely a temesvári központnak fiókegyesülete lesz. Az alakulás nagy lelkesedéssel ment végbe s már eddig is számos tag jelentkezett az egyesületbe. Az alakuló ülés szónokai a mostani nehéz helyzettel s egyébb fontos gazdasági kérdésekkel foglalkoztak.

— Eső. A hosszú és siralmassá vált szárazság után végre f. hó 11—12. körül az ország legtöbb részében megeredtek ez ég csatornái. Hol bőven, hol szűkén eresztett a felleg. Szatmáron f. hó 12-én d. u. volt egy jó zápor. Éjszaka 3-4 óra közt újra esett, két Ízben is. A föld megázott, de jól nem lakott most sem. Segíteni már nem igen segíthet legtöbb mindenen, de a szöllő mégis — ha az utolsó órában is — de megkapta a kellő tápszervet.

— Milyen lesz a szüret ? Rendkívüli időjárások alkalmával, mint a milyen a mostani is, a régi krónikákhoz szoktak fordulni s a régi időben történő hasonló esetekből igyekeznek következtetést vonni. A mai tartós és kétségbeejtő szárazság folytán szintén előveszik az egykori följegyzéseket s azt akarják megállapítani, hogy az elmúlt századokban előfordult száraz esztendők idején a bortor- més milyen volt. Nos hát a feljegyzések kissé ellentmondók. 1260-ban rettenetes szárazság uralkodott s a bortermés kitűnő vol. Három évvel később megint forróság és szárazság aggasztotta az embereket és a szüret a legjobbak közé tartozott. Hasonló eset történt 12!)4-ben és 1482-ben, valamint az 1540-ik esztendőben is. Ezekben az években 3—4 hónapig sem esett eső. Voltak azonban olyan meleg és száraz esztendők is, a melyek a bortermést egyszerűen tönkretették. Ilyen voll 1448., 1556 és 1638, mikor a szőlőtermést a hőség és a szárazság folytán valóságos katasztrófa érte. Egyszóval a régi tagasztalatok alapján nem, de a jelenségből következtethetjük,! hogy elég jó szüretünk leszen.

— Szülők figyelmébe. Berzevicy Albert dr., kultusz- miniszter rendeletét adott ki, mely a beiratásokat lényegesen megkönyiti. Eddig ugyanis az volt a szokás, hogy a gyermek születési bizonyítványát a beiratásnál fel kellett mutatni. Ez természetesen sok utánjárással és költséggel járt, a mit különösen segény sorsú szülük sínylették meg. Ennek elkerülésére a miniszter elrendelte, hogy ezentúl a születési bizonyítvány helyeit egyszerű tanúsítványt kell előmutatni. A tanúsítványt egészen díjtalanul és bélyeg nélkül köteles kiállítani az anyakönyvi hivatal.

— Sülyed a föld. Régóta érezzük már, hogy sülyed ■a magyar föld, még pedig a reá nehezedő túlságos nagy adó és adósság terhe alatt. Eddigelé azonban még senki sem mérte meg centiméterrel, menynyire sülyedt. Most azonban már úgy kezd sülyedni, hogy meg is mérhették. Magyarkanizsáról Írják, hogy ott Barát János földesgazdának földje, mely a Tisza pariján húzódik el és mely még teljes gabonaterméssel volt megrakodva, ezzel egyetemben öt méter mélységre lesülyedt. A sülyedés a kora hajnali