Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-08-14 / 32. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÓ 255 MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁS-ÜGY. f | Arató-ünnepély. A gróf Mailáth József perbenyiki uradalmában az arató nép vasárnap tartotta meg a fényesen rendezett arató-ünnepélyt. Az aratómunkások szép rendben vonultak fel a tisztilak elé, hol a munkások egyike meleg hangon üdvözölte a távollevő Grófot, s a jelenlevő tisztikart. — Az uradalmi tiszttartó megköszönve az üdvözlést, továbbra is szorgalomra, munkásságra buzdította a jelenlevőket. Eközben a távollevő Gróf üdvözlő távirata is megérkezett „az ő kedves aratóihoz“. Majd asztalhoz ült a 450 emberből álló kis sereg, hol gazdagon készített ebédjöket fogyasztották el. Jó borban sem volt hiány, mutatta a vig kedv, mely ropogós csárdások között késő éjjelig tartott. A miniszterelnök aratói közt. Tisza István birtokán, a geszti határban befejezték az aratást. Munka közben nagy meglepetés érte a minap az arató népet: egyszerre csak közöttük termett a gazda. A miniszter- elnök ugyanis ritkán jelzi előre az érkezését, többnyire meglepi embereit. Az aratók nótája egyszerre elnémult, csöndes tisztelettel köszöntötte mindenki az érkezőt. Tisza gróf azonban leszökött lováról s a munkások közé ment: — Nos, hát mért nem folytatjátok a nótát? Csak jókedvűen, dalolva. Akkor még a nehéz munka is könnyen megy. Az aratók erre neki bátorodva, újra rágyújtottak a nótára s édes-búsan szállott a halomra dűlő rendek fölött: — Ne menj rózsám a tarlóra... A miniszterelnök sokáig elhallgatta a dalt, közben egy kövér buzakalászt, meg egy pár szál virágot tűzött a kalapja mellé. Majd megszólított egy takaros marokszedőt: — Kinek a lánya vagy te ? — Az ides apámé, Oláh Andrásé. — Úgy látom, szorgalmas lány vagy. — Menyecske vagyok én már három év óta, hangzott a felelet. A miniszterelnök elmosolyodott: hiába, mióta nagyon neki adta magát a politikának, nem tudja oly jól nyilvántartani, ki megy férjhez Geszten? Magyar mezőgazdasági munkások Németországban. Az idén többször adott a sajtó hirt arról, hogy Németországból csábitó ajánlatokkal hijják ki, különösen délvidéki németajkú parasztjainkat végleges letelepülésre vagv ideiglenes munkára. A magyar hatóság valószínűleg megtette kötelességét, mindazáltal e kivándorlásra csábitó iratok nem maradtak hatás nélkül. Németország foglalkozási statisztikájában mind nagyobb számokkal kezdenek szerepelni a Magyarországbál beözönlő mezőgazdasági munkások. Feltűnő jelenség például, hogy csupán Brandenburgban, az ottani mezőgazdasági kamara munkás közvetítő osztályának kimutatása szerint, 1903-ban 1562 magyarországi mezőgazdasági munkás kapott ideiglenes foglalkozást. Tudni kell pedig, hogy Németországban elmúlván az ipari válság, az ipar mind nagyobb mértékben kezdi elvonni a mezőgazdaságtól a munkaerőket s a német gazdák tehát a következő években fekozott mértékű munkás-importra lesznek rászorulva. Hogy népünk Németországba menjen munkát keresni, azt épp oly kevéssé akadályozhatjuk meg, mint az amerikai kivándorlást. De annak mégis csak illenék útját állani, hogy külföldi ügynökök mindenféle csábitó ajánlatokkal úgyszólván a szemünk láttára vonják el a magyar mezőgazdaságtól a munkaerőket. vasárnap délután. Vissza a faluba!*) Ig’az történet. Ne higyje az olvasó, hogy most azokról a bujdosó magyarokról akarok Írni, a kik a mi hazánkból a szomszéd országokba vagy éppen a mérhetlen tengeren túlra vándorolnak. Vannak már olyan emberek is, akik itt bent, a hazában kelnek vándorútra. Akiknek kicsi már a falu. Akiknek a gyomrukba beszélik, hogy csak a városban, főleg az ország szive közepében — már mint Budapesten — lehet ám amúgy igazán megélni. ... Bus Demeter telkes gazda volt — Szent- Györgyön. Nem lehet tagadni, Bus gazda is ezer és egy bajjal küzködött, mint annyi más gazda ebben a nehéz világban. Panaszkodott is nyakra-főre, forgatta elméjében a legmerészebb terveket. Egy öregedő este éppen jövendő sorsának fonalát húzogatja Bus gazda, mikor idegen, uriasan öltözött emberfia lépett szerény tűzhelyébe. — A faluba nem kapok szállást — szólott az idegen, szerfelett nagy alázatossággal. — De én biztosan tudom, hogy most jó emberekhez léptem be. Könyörüljenek meg az én nem sejtett sorsomon. Bus gazda tartózkodva hallgatta a szót, de asszonyfeleségének nyomban megesett — a szive. — Hátha a mi kis tűzhelyünkkel megelégszik az ur, szives-örömest fogadjuk. A magyar ember meg hamar fel szokott melegedni. A magyar asszony meg... büszke arra ha vendégjét szívesen fogadhatja. Csakhamar ízletes meleg étel párolgott az asztalon. Egy kis borocska is akadt, hogy a szivek csakhamar bizalomra nyíljanak. Egy néhány: — Tessék szeretni! — Nem úri eledel, de jóizü! — után Bus gazda volt az első, aki bizony kendőzetlenül kiterítette szivét a vendég ur előtt. — Nagy az adó, már alig bírunk vele öklelőzni. — Hát aztán még a tetejébe a párbér. • — Rossz a termés évről-évre. Aztán jöttek rendre a honatyák, a törvények, a politika, aminek végesvége az lett, hogy a vendég ur szólani kezdett, egyet akart mondani, hogy kettő legyen belőle. — Lássa Bus gazda, van még az ilyen jelenségre is egy orvosság. — Szeretném én azt hallani. *) Lapunk szerkesztőjének e cikkét a fővárosban megjelenő »Szövetkezés« hozta. Szerk. Az Orsz. Gazd. Munkás- és Cselédsegélypénztár! ajánljuk jó indulatába. Ismertesse ezt az intézményt a nép körében. Biztosítsa cselédeit ezen segély pénztárnál.
