Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-08-14 / 32. szám
254 MAGYAR FÖLDMIVELŐ A hol szövetkezet van, lett légyen az bár mily nemű : ott ennek az ügynek, kell hogy apostolai legyenek. Csak az összetartás, csak a keresztény szeretet ellensúlyozhatja nem csak az önzést, hanem magát a lelketlen uzsorát is. Azért első kötelessége a szövetkezeteknek, hogy jól ismerjék meg a helyzetet. Mi a legnagyobb baj ? Miben fog nyilvánulni a legnagyobb szükség? Ezek szerint kell eljárni. Kutatni kell, hogy honnan lehet legszebb és legjutányosabban takarmányt szerezni. Egyik szövetkezet álljon a többi szövetkezetekkel folytonos levelezésben, összeköttetésben. Honnan lehetne hüvelyeseket, káposztaféléket hozatni és igy tovább. Ha ily gondos figyelemmel fogják a szövetkezetek kisérni a helyzetet; úgy biztosan enyhíteni fognak a súlyos helyzeten és távol tartják a piócákat a szükségben levő lakosoktól. Szövetkezeti tag. Szövetkezeti malmok Svájcban. A Molnárok Lapjában olvassuk a következőket: A nemrégiben Liestalban ülésezett »Svájci szövetkezetek egyesület« elhatározta, hogy szövetkezetek által alkalmas helyeken létesítendő malmokat a legújabb technikai vívmányokkal szerelik fel, hogy minden követelményeknek megfelelhessenek. Az üzem felügyeletét a svájci szövetkezetek egyesületére bízzák az érdekelt szövetkezetek. Az egyesület gondját képezi a szükséges üzemtőke beszerzése. Az egyletek, melyek valamely malomszövetkezetekbe lépni akarnak, kötelesek ljgztszükségletüket az illető malomból beszerezni. A szövetkezeti malmok fölöslegét, mely az üzletszerű leírások levonása és a tartalék összegyűjtése után fenmarad, felerészben a lisztszükséglet aránya szerint az egyletek között felosztják. A fölösleg másik fele a svájci szövetkezetek egyesületét illeti meg, mely ezen összegeket tartalék gyanánt termelést célokra tartozik fordítani. Az uj földmivelésügyi miniszter beszédéből. Vetőmag javítás. Nagy fontosságot tulajdonit a vetőmag javításának. Mivel ez anyagi áldozatot kiván a gazdától s éppen ez tartja vissza őket a megnemesitéstől, már hivatali előde utasította az állami gazdaságokat, hogy az ott termett jó vetőmagot kisebb tételekben, kevéssel a rendes napi áron felül — amiben a minőség nincs megfizetve — adják el a jelentkező gazdáknak. Minthogy a szegényebb sorsú vidékeken még csere utján is nehéz a jó vetőmagot elterjeszteni, ebben a költségelőirányzatban 50,000 koronát kér arra a célra, hogy az erre leginkább rászoruló vidékeken 30 százalék árkedvezménynyel és esetleg fizetési halasztás engedélyezésével juttathasson jó vető magot a kisgazdáknak. (Helyeslés.) Az ingyen adományoknak egyáltalán nem barátja. (Általános élénk helyeslés és éljenzés.) A Kalászos vetemé- nyek között különösen az árpa az, melynek értéke a minőség arányában tetemesen növekszik. A sörárpa termő vidékeken fajtiszta vetőmagot szándékozik kedvezményes áron továbbra is kiosztani, a termelésről és értékesitésről a nép kioktatására népszerű útmutatásokat terjeszteni, helyi kiállítások és iparvásárok rendezését, az értékesítő szövetkezeteket, melyek a kisgazdák termését egyenlősitik támogatni. Más fontosabb kérdések. Meggyőződése, hogy a magyar földnek mély szántásra van szüksége: ezért fog gőzeke szövetkezeteket alapítani. A külföldön kiválóan bevált gazdasági gépeket az állam ki fogja próbálni s az eredményt a gazdaközönség tudtára fogja adni. A mezei és erdei vasutak építését meg fogják könnyíteni. A kender és lentermelésre négy milliót szánt a kormány. A komlótermelés nem kielégítő, mert a termés minőség dolgában nagyon kifogásolható, pedig több mint három millió korona értékű komlót hozunk be az országba. A heremag tisztaságának biztosítására igen erélyes intézkedéseket tervez a kormány; a külföldről jövő heremagot szigorúan meg fogja vizsgáltatni. Hitelbe. Nagyon sok emher van, akinek vérébe csúszott már a hitelezés. Vagy ami egyre megy az úgynevezett részletfizetés. Még ha talán akad is egyik-másik háznál egy pár garas: akkor is kontózik. Pedig a hitelezés sok embernek ásta meg már sírját. Sok ember ment tönkre a hitelezés mián. Azért a szövetkezeti boltok például, necsak Írják ki, hogy — Nincs hitel'. Hanem szigorúan hajtsák is végre. Nem csak magukkal cselekszenek jót, de jót tesznek a vásárlókkal is. A hitelezés ugyanis káros és a könyelmfíség- nek, az adósság-csinálásnak leghatalmasabb eszköze. Hitelbe szoktak az emberek olyanokat venni, amire máskülönben semmi szükségük nincs. A hitelezés ellensége a takarékosságnak. A hitelezés növeli a divatot, mert hitelbe vásárolt cifra rongyban legkönnyebb ma tetszelegni. A ki hitelez továbbá, az majdnem kétszer fizet. Hiszen csak van esze annak a hitelezőnek, hogy a maga portékájának, tehát befektetett pénzének jó kamatját vegye. A hitelezés megfosztja az embert függetlenségétől is. A hitelező ember oda van kötve ahhoz a helyhez, ahonnan hitelez. Próbáljon csak mozogni, majd lefilelik. Hát még a részletfizetésekről mint Írjunk? Pedig ez a részlet fizetésre való vásárlás valóságos mánia lett városban vagy községben egyaránt. És minő portékák ezek? Valósággal bámul az ember a közönség hiszékenységén és könyelmüségén. A részletfizetés is leköti az embert, hogy hosz- szas időn át szabadulni se’ tud. Kevésnek látszik ugyan az az 1—2—3 forint. De elveszi az ember nyugalmát és sokszor több gondot okoz, mint valami nagyobb adósság. Justus. Módoljuk ki gazdatársak, hogy a zöldtakarmány sokáig eltartson!
