Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-08-07 / 31. szám
248 MAGYAR FÖLDMIVELŐ kely Társaság felkutatta azokat, kik 1849-ben is Ke- reszturon éltek és a község derék főbírája utján kihallgattatta. A kihallgatottak vallomásai közül itt közlöm a fontosabbakat, melyekből eléggé tisztán megrajzolódik Petőfi utolsó huszonnégy órájának képe. Az első jelentékeny tanú Sipos Sándor egyszerű székely földmives volt, kit a községben mindenki jámbor életű, becsületes embernek ismer. Sipos Sándor 1819-ben 17 éves legény volt és a szabadság- harc alatt szülőinél tartózkodott. A julius 30-diki eseményekből híven a következőkre emlékszik: — A honvédsereg megérkezése napján (julius 30-án érkezett meg Bem M.-Vásárhelyről a sereggel) hetedmagammal be voltam rendelve a Macskássy- udvarba a térparancsnoksághoz küldönci szolgálatra, Körülbelül 2—3 óra között az akkori térparancsnok, báró Gamera Gusztáv ur szóbeli rendelettel fekül- dött a piactérre, hogy Petőfi Sándor urat, ki bár katona, mégsem visel csákót vagy sapkát, hanem közönséges kalapot és benne három szál nemzetiszinü tollat; göndör haja van és kihajtós inggallért visel — instáljam meg szépen, hogy szíveskedjék hozzá délebédre lefáradni, mert szívesen látja. A parancs szerint feljöttem a piacra és kicsi »netezés« után a Novák boltjából kijövő Petőfi urra ráismertem; hozzámentem és előadtam a báró ur izenetit. Ezután Petőfi ur azt kérdezte: Merre menjünk. Én a Macs- kássy-udvar irányába mutattam s Petőfi ur előre indult és én pár lépésre követtem. Leérkeztünk a Macskássy-udvarba, a tornácon Petőfi ur visszafordult és egy Kossuth-bankó forintost nyomott a markomba. A Sipos Sándor előadását megerősítik a következő hiteles adatok: Bem apó, amint megérkezett Kereszturra, a Macskássy-udvarba, báró Gamera Gusztáv térparancsnokhoz szállott. A báró épen a Bem irodájában időzött, mikor egy honvédtiszt jelenti Bemnek, hogy Petőfi megérkezett. E hirt a báró azonnal tudomására hozza feleségének, ki Petőfiről már sokat tudott, költeményei közül sokat olvasott. A báróné megkérte férjét, hogy hívja meg Petőfit ebédre, mit azonnal teljesített is — a fent leirt módon. Julius 30-án a Gamera báró által adott ebéd után, legelőször estefelé, fél hét óra tájban látták Petőfit a piactéren sétálni, a mai Lengyel-féle ház előtt. Erre nézve özv. Duka Jánosné, egy székely- keresztúri volt iparos özvegye tett vallomást, ki akkor már négy éves fiatal menyecske volt. Dukáné — mint előadja — több polgárasszonynyal együtt feljött a piactérre, hogy lássák a mozgalmas életet. A jelzett helyen Bem apó sétált le és fel több tiszt kíséretében, kik között ott volt a fiatal Petőfi is kire egymás figyelmét hívták fel a fiatal székely asszonyok: — Ni, ez a hires Petőfi! A tisztek élénken beszélgettek a másnap bekövetkező eseményekről és a remélt győzelemről. Egyik tiszt hangosan igy kiáltott fel: — Meleg napja lesz holnap a muszkának ! Özvegy Dukáné az aznapi eseményekből még csak annyira emlékszik, hogy a Szakái János korcsmája volt abban az időben a legelőkelőbb Keresztu- ron s a főbb tisztek lovai is többnyire itt voltak elhelyezve. Arra is emlékszik, mintha mai eseményekről volna szó, hogy akkor este, abban a korcsmában az öreg Rácó bandája muzsikált a többnyire tisztekből álló vendégeknek. Petőfi utolsó vacsorájára vonatkozólag nagyon fontos adatokat közölt Varga Zsigmond negyven- nyolcas honvéd, aki a Mack-féle összeesküvésben való részesség miatt több évig raboskodott s aztán végigszolgálta Garibaldit is. Most közbecsülésben él Fiatfalván. Varga Zsigmond a következőket adta elő: 1849. julius 30-án érkezett Bem tábornok kis táborával Székelykereszturra. Édes apámfioz, ki akkor a jelenleg Gyárfás Endre birtokában levő udvarházat bérelte, a tisztek közül többen szálltak he, köztük Zeyk Domokos is, ki másnap oly magasztos módon fejezte be életét Héjjasfalva közelében. — Estefelé hire szaladt, hogy Petőfi is megérkezett s fent van a piactéren. Ezen hírre édes apám rögtön felsietett a piacra s ott a Novák Antal kereskedése előtt másokkal együtt beszélgetve megtalálta Petőfit, kit azonnal meghívott vacsorára: bivalytejes és türóspuliszkára. Petőfi a meghívást szívesen és örömmel fogadta el — és együtt jöttek el lakásunkra. — Nyolc óra tájban már javában folyt a vacsora, melyen többen vettek részt: a polgári elemből az 1854-ben Maros-Vásárhelyen kivégzett Gálfv Mihály is jelen volt. — Vacsora után nővérem Varga Róza felkérésére Petőfi elszavalta egyik költeményét, majd pedig újabb kérésére, emlékkönyvébe három versszakos költeményt irt, melyben a vacsora kedélyes hangulata s a bivalytejes- és turóspuliszka Ízletessége nyert kifejezést. Sajnos, hogy ez az emlékkönyv később, mikor házunk leégett, odaveszett. — Aszlalbontás után kimentek a kertbe s ott egyik nagyobb körtefa alá (ez ma már terebélyes nagy fa) telepedtek le a padokra, hol igen vidám társalgás közepette csakhamar énekre gyújtottak. Bolyai Gergelyné — a világhírű mathematikus neje — ki rokonunk volt és Róza testvérem igen kellemes, szép hanggal rendelkeztek s igy a nótázásbán ők is részt vettek. Az első dal »A virágnak megtiltani nem lehet« volt. — így telt az idő éjfélig, mikor a társaság eloszlott. Bucsuzáskor megígérte Petőfi, hogy ha a holnapi harc szerencsés kimenetelű lesz, még ide vissza fog térni. Édesapám a távozó Petőfit még elkísérte a református templomig, ki a piactér felé vette útját. Petőfi a vacsora alatt egy zöld, aranyozott poharat használt. Ez a pohár, bár nem ép állapotban, ma is birtokomban van. Eddig tart Varga Zsigmond érdekes előadása. Hogy Petőfi julius 31-ikének első 3—4 óráját a harcba való indulásig hol töltötte, feküdt e ágyban, biztosan meg nem állapítható. — Ha azonban- figyelembe veszszük azt a körülményt, hogy Bem tábornok Petőfit a harc színterétől mindig távol igyekezett tartani, hisz azért is hagyta őt Marosvásárhelyen is, nagyon valószínű, hogy julius 31-ikére. virradó éjszakát is, mivel már Vargáéktól való eljövetelekor el volt múlva éjfél s a sereg indulása
