Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-07-10 / 27. szám
214 MAGYAR FÖLDMIVELŐ nép ebben a nehéz esztendőben, ebben a kemény harcban is megállja helyét. Az igazságos ember rettenthettem liven legyen a magyar gazdák minisztere is. ^ZÖVETKEZZÜNK-EGYESÜLJÜNK! Gabonaraktár-szövetkezet. A nydramegyei gazdasági egyesület igen élénk érdeklődés mellett tárgyalta igazgatóválasztmányi ülésén a komárom- megyei gazdasági egyesületnek Komárom szab. kir. város Dunarakpartján létesítendő szövetkezeti gabonaraktárra vonatkozó átiratát. A szövetkezeti gabonaraktár kérdésében Nyilramegye Vág- és Nyitra- völgye nagyon közelről vannak érdekelve, mert az Érsekújvár—Komárom között kiviteli stádiumban levő vasút összeköti Nyilramegye két völgyét a Dunáival, minek folytán az olcsóbb vizi szállítás melleit a szállítási költségek csökkennek s igy a szállítási különbözet a termelő javára esik A nyil- ramegyei gazdasági egyesület igazgatóválasztmánya | a komárommegyei gazdasági egyesület ezen akció í jához teljes odaadással és lelkesedéssel csatlakozott, azt támogatni fogja és a megyei gazdaközönség érdeklődését ezen szövetkezeti gabonaraktárra felkölli és ez ügyben Komáromban összehívandó értekezleten, nemkülönben a kormányhoz vezetendő depu- tációban is lehetőleg nagy számmal részt vesz. Kamatlábleszállitás. Az Országos Középponti Hitelszövetkezet igazgatósága értesítette a kö- ! telékébe tartozó szövetkezeteket, hogy az adósaival szemben alkalmazott kamatlábat 55 százalékról 5710 százalékra szállította le. Az egytized százalékot jövőben a szövetkezetek közös biztosítéki alapjának létesítésére fordítja a középpont, amely egyidejűleg utasította a fiókjait, hogy jövőben ők is megfelelő- leg csökkentsék a tagok terheit. Hol az igazság ? Vájjon igazságtalanság volna-e, ha az állam éppen a kisgazdákat részesítené segélyben, hogy adósságuk nyomasztó terheitől legalább részben szabaduljanak? »Iszen sok eladósodott iparos, kereskedő, sőt államhivatalnok is van! Miért segítene hát éppen a kisgazdákon?« Nem igazságtalanság. Sőt mi több, éppen az lenne égbekiáltó igazságtalanság, az állam jól felfogott érdeke ellen való bűn, ha nem segítené a kis gazdákat. Nem adósságainak elengedésével, kifizetésével, csak emberséges olcsó konvertálással. Az állam ugyanis nagyon jól tudja, hogy ez a társadalmi osztály legjobban rászorul a támogatásra. És nem saját hibájából. Az országnak egyszerre való átalakulása, egy eddig szabadságot, egyenlőséget nem élvező osztálynak minden átmenet nélküli önállóságra való juttatása — bizony nagyon, de nagyon próbára telték volna még a nagyobb előkészülettel rendelkező népet is. Mindezek tehát mintegy kötelességévé teszik az államnak, hogy éreztesse e sokáig magára hagyott, kizsákmányolt népnek atyaságát. De más részt követeli, kívánja magának az államnak érdeke is. Miért? Mert ezeken a kis gazdákon legkönyebben és legkisebb kockázattal segíthet. Mert a földmivelő osztály megerősödése olyan tünetnek leszen előidézője, mint mikor a fának gyökere megerősödik, tápot kap. Erősödni fog akkor a törzs, a levél, dusabb lesz a virág és biztosabb a termőképesség. Egy megerősödött földmivelő osztály az iparos és kereskedő osztály keresetének szaporodásával járna. Ezt minden józan gondclkozásu ember be be kell, hogy lássa. Mert az a kis gazda, aki nagy, nyomasztó kamatterheinek jókora részétől megszabadul : magáról és családjáról, valamint jószágáról is jobban, bővebben gondoskodhalik. Amit tehát az állam a kisbirtokosok felsegité- sére nyújt, nem pusztán a kisbirtokos osztálynak nyuj Ija Nyújtja igenis a nemzetnek magának. Miként a földnek kövéritésére szolgáló anyagot nem a föld nyeli el, hanem előidézője leszen a növényzet termésének és igy a közjónak: úgy a kis birtokosok segedelmével segíti az állam az összes társadalmi osztályokat is. Es itt az igazság ! Mert éppenséggel nem emberséges gondolkodás volna az, ha másképpen fognák fel a kérdést például az iparosok és kereskedők. Ha mondanák — mint a hogyan sokan mondják is, — hogy ha nem mindenkin lehet segíteni, akkor ne segítsenek senkin sem. A kisgazdákon sem ! No hát. aki igy gondolkodik, igy beszél, az csak maga alatt vágja a fát. Mert mint kimutattuk, ezzel a felfogással egyszer és mindenkorra elvágják önmaguk előtt is a boldogulás útját. Ott az igazság igenis, hogy ahol erős, adósságok gyötrelmeitől mentes kisbirtokos osztály van, még iit-ott hazánkban is: ott virágzik a kereskedelem, olt árulnak, boldogulnak az iparosok is. Ha a parasztnak pénze van, mondották a mi öregjeink is — van, jut mindenkinek. Végre, az állam könnyebben rendezheti a fekvő birtok terheit, mert az határozott biztosítékot nyújt. Az állam tehát nem áldoz jóformán semmit, csak előleget, igazán hóna alá nyúl a kisbirtokosoknak. Igen, itt az igazság! Kik csinálják az arató sztrájkot? Az aratók nem csinálják! Ezt egész biztonsággal írhatjuk. Közvetlen tapasztalataink vannak, hát Írhatjuk. A nép okult, tanult — a múltból. Az ok nélkül való szrtájkolások nagyon megégették a kezét. Ezt maga a nép is bevallja. Az idén pedig éppen nem is gondol reája. Örül, ha e szűk esztendőben munkát kap, a mindennapi kenyeréhez jut. Nem hogy bolondságra csak gondoljon is. De hát mégis vannak ujságlapok, melyek arról firkálnak, azt kürtölik, hogy itt is, amott is kiütött — a sztrájk. Tényleg vannak ilyen újságok. Például Békés vármegyéről is hiresztelték, hogy kimondják a sztrájkot. És az egész hírből egy szó sem igaz. Igaz, hogy Csabán a népegyesület gyűlést tartott. Csak-
