Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-06-26 / 25. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 201 megírta, hog3r ura temetésekor Zrínyi Ilona koporsóját felnyitották, az épen talált koponyát fia koporsójába tették s azzal együtt temették el. Azonban a kutatók most mégis a saját koporsójában találták, amit a személyesen ott nem levő Mikes tehát csak tévedésből Írhatott. A nagyasszony hamvai mellett feküdt a hatalmas cédrusfa koporsó, amely hajdan selyemmel volt bevonva s annak foszlányai ma is láthatók rajta. A porhanyó földet erről is óvatosan eltávolították s a koponyán lenge arany és ezüstlepel maradványait találták. Ez lehetett, a nagy halottnak szemfödele. Csakhamar előtűnt a nagy arányú sötétbarnás szép férfikoponya, melynek alsó állkapcsa is megvolt. Fent a koponyát egy szineha- gyott, hálószerű selyemszövet födte, két oldalán hosszú selyem zsinórkával, ami minden kételyt eloszlatott az iránt, hogy csakugyan a nagy szabadsághős hamvai előtt állanak. Amidőn ugyanis a holttestet bebalzsamozták, az orvosok a lefürészelt koponyarészt eme selyemzsinórral kapcsolták össze. Thaly könyes szemekkel, de lelkesülten kiáltott fel a szentélyben ülő Fraknóinak, hogy Rákóczi hamvait megtalálták. — íme — mondá erre Lobry atya — mi híven megőriztük a nagy hős hamvait s az osztrák híresztelés alaptalansága be van bizonyítva. További kutatás után megtalálták a koporsóban a hatalmas termetű fejedelem egész csontvázát is: a váll- és karcsontokat, a lapocka- és bordacsontokat, amelyek azonban már darabokra hullottak. Megtalálták a fejedelem bibor-öltözetmaradvá- nyát s egy aranynyal futtatott ezüst kapcsoló zsinórt is, ujjcsontjain pedig a jeruzsálemi olvasót. Ezután nagy gonddal rakták vissza a fejedelem csontjait a koporsóba s jegyzőkönyvet vettek fel Rákóczi hamvainak megtalálásáról. Lobry atya kikötötte, hogy a sirfelbontásnak két évig titokban kell maradnia, amit a magyar tudósok híven megtartottak s néhány ereklyetárgyat hoztak magukkal a szent hamvak koporsójából, amelyet fedőlappal láttak el, hogy az idő vasfoga teljesen meg ne őrölhessse. A legnagyobb megilletődéssel távoztak a gala- tai templom sírboltjából s egyikük se hitte még akkor, hogy másfél évtized múlva maga az apostoli király utasítja a magyar kormányt, hogy hozassa haza a dicső emlékű szabadsághős szent hamvait. Mégis van igazság a történelemben s nem puszta vigasztalás a vallás ama fenkölt szava, hogy feltámadunk. íme most a királyi kegy nagylelkűségéből dicső fiával együtt fel fog támadni ő a hálás nemzet örökkön tartó szeretetében s az a föld öleli magához, amelyért élt. küzdött, szenvedett és meghalt! Botond. A népámitók egy gyönyörűséges mákvirága. Szegeden ötvennégy gyujtógyári munkást hallgattak ki, fele legény, a másik fele leány volt, ennek a nagy csapatnak. A kihallgatás avégből indult meg. hogy egy szentistván-téri vendéglőben volt-e munkásgyülés és voltak-e ott sztrájkra izgató szónoklatok. Egy elvirult leánytól kérdezte Koczor h. főkapitány a kihágási biró. — Mondott-e valami beszédet a vendéglőben ‘? — Nem mondott, kérem senki. — Dehogy nem. Gondolkozzék csak. — Hát beszélt olt egy fiatal ur, de nem volt annak, amit szavalt, se eleje, se hátulja, se füle, se farka. — Mégis, mit beszélt ? — Nem beszélt az kérem, hanem csak poétázott. — Poétázott. Hogy csinálják azt1? — Tréfásan szavalt. Sokat nevettünk. — Emlékszik rá, miket mondott? — Azt is mondta, hogy az ő apja zsidópap volt, de azért ő nem szereti a papokat. Az se bizonyos, hogy Isten van, de ha van is, a papok nem istenek: nem érdemes imádkozni és a papokat hizlalni. Ilyesmiket mondott, csakhogy viccesen mondta, úgy, hogy mindannyian nevettünk. Utoljára hallgatták ki az Isten és a papok ellen igazgató Berliner Simon foglalkozásnélküli betűszedőt, aki mosolyogva és bajuszát pödörve állt meg a biró asztala előtt. Azzal a világos szándékkal mosolygott, hogy megmutassa, mennyire nem fél és mennyire rendben van a szénája. A biró kérdésére túlságosan előkelő modorban előadta, hogy huszonegyéves, jelenleg állásnélküli betűszedő. — Mit keresett Szegeden ? — Átutazóban voltam. — Miért? — Elfogyott a pénzem és itt maradtam. Elmentem a szociáldemokrata egyesületbe, mert ott okvetlenül reméltem segítséget. Hírnevemre támaszkodva megjelentem a szociáldemokrata körben, a szentistván-téri vendéglőben, hogy anyagi viszonyaim rendezését szorgalmazzam. — Ne beszéljen itt ilyen szónoki módon, Maga azért jelent meg a vendéglőben, hogy az összecső- ditett és az odacsalogatott szegény munkásokat fe- jenkint három-négy korona erejéig megsarcolja. (Persze, hogy azért.) Berlinert eltoloncolták Szegedről. Másutt pedig seprüzzék ki az ilyen népámitót. MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁS-ÜGY. Gazdasági népkönyvtárak. A földmivelésügyi miniszter néhány év alatt ezerötszáz népkönyvtárat létesített. Tallián földmivelésügyi miniszter, miután a könyvek szállítására vonatkozó szerződés amúgy is lejárt, a népkönyvtárba felveendő könyvek jegyzékének megbirálására értekezletet hivott egybe. Az értekezlet behatóan foglalkozott az ajánlatba hozott könyvek jegyzékének összeállításával s valamennyien örömmel konstatálták, hogy a népies irodalom az utóbbi időben szép fejlődésnek indult, a minek nagy részben az volt az okozója, hogy országszerte több száz népkönyvtár állíttatott fel, a mely kizárólag a magyar népnek való irodalmi termék kiadására buzdította a kiadókat.*) *) Az értekezésen szerkesztőnk is jelen volt. v Az Orsz. Gazd. Munkás- és Cselédsegély- r/pénztárt ajánlj ul i jó indulatába. I Ismertesse ezt I 02 intézményi P a nép körében \ Hiztositsa csel» * 'leit ezen segéli pénztárnál
