Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-06-26 / 25. szám

200

MAGYAR FÖLDMÍVELŐ

vasárnap délután.

Rákóczi hamvai.

Az a nagylelkű fejedelmi tény, melylyel királyunk fátyolt vetve a múltak borújára, Rákóczi hamvainak hazaszállítását, a nemzet eme régi vágyának teljesítését elrendeli, az egész ország érdeklődését Magyarország politikai vértanúinak Szentföldjére: Galatára irányítja, ahol nemzeti szabadságunk legnemesebb és szinte apostoli tisztaságú hérosza:

II. Rákóczi Ferenc és fenkölt lelkű édesanyja, Zrínyi Ilona, meg Bercsényiné, gróf Csákv Krisztina porladoznak.

Az ember szive megremeg a honfi fájdalomtól, ha Rodostóra, Izmidre és Galatára gondol, ahol any- nyi nemes lélek, annyi honszerető kebel tört meg a reménytelenség szikláján! Elsőnek Zrínyi Ilona angyali lelke szállott fel az égbe. Akkor halt meg, amidőn fia már előkészületeket tőn Lengyelországban, hogy fegyverrel törjön be hazájába. Áldott lelke akkor sóhajtotta el eme utolsó fohászát: Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet, amidőn hőn szeretett fia az első libertás-zászlókat küldte be az országba. — Két év múlva követte férje, Thököly Imre kuruckirály is, aki Izmidben porla- dozik. És hasznos, de dicsőségteljes küzdelem után a St. Benoit-templom oltármelletti kriptájába tették a legnagyobb és legszentebb emlékű magyar szabadsághősnek, II. Rákóczinak is a hamvait. A száműzetés s hiábavaló édes reménykedés negyedszázados kálvária-utját járta meg, nemes szivében az Is; í tenbe vetett rendületlen hittel, hogy miként a világ [ megváltója, úgy a magyar nemzet szabadsága is fel fog támadni halottaiból. Naponta csendes misét hallgatott rodostói kápolnájában s ott még ma is megvan az a nagy bőrüléses támlásszék, amelyből elmerülve élete alkonyán a szentmisét hallgatta. Dél- utánonkint egyedül ment a kápolnába s ott mindennap két órán át imádkozott, hogy lelke megtisztuljon az esendő világ bűneitől. Mennyit kérhette ilyenkor a Mindenhatót az elnyomott, a leigázott nemzetért is.

Oh ha azok a nagy lélekből szálló csendes, áhitatos imák meghallgatásra találtak az igazságos és végtelen irgalmu Isten előtt, úgy még nagyon boldog lesz az ő imádott hazája.

Hogy mily megnyugvással költözött el az ő halhatatlan lelke az örök életre, arról meghatóan emlékezik meg hűséges szekretáriusa, a nemes keblű és zamatos tollú Mikes Kelemen. Az fájt az ő ál- j dott szivének legjobban minden csapás között, hogy fiait a bécsi nevelés elsatnyilotla, magyarságukból kiforgatta és soha se lehetnek méltók fölemelni azt a zászlót, amelyet ő meg nem hajlott, le nem tett, hanem a végzet csavart ki kezéből.

A Csernavodán elhunyt erdélyi trónkövetelő még édes anyja nyelvét se tudta s talán az Isten akarata volt, hogy oly korán elvette, legalább nem ejthetett szeplőt a Rákóczi név tündöklő varázsán. Holttestét odavilték a nagy fejedelem koporsója mellé.

A drága hamvak hazaszállítását Rákóczi és I Kossuth szölőföldje, Zemplénvármegye kérte legelőször 1873-ban s nagyon sok megye és város párto- lólag irt föl az országgyűléshez.

Szlávy József miniszterelnök utasíthatta is konstantinápolyi nagykövetünket, hogy tudakolja meg, föltalálhatók-e még Rákóczi hamvai. A nemakarom féle nyomozásnak az volt az eredménye, hogy a keresett hamvak föl nem találhatók többé, mert a 49-iki emigránsok fölbontották Rákóczi sírját, de azt üresen találták. Thaly Kálmán, a nagy szabadsághős történetírója nem adott hitelt e felületes hírnek s a midőn id. gróf Zichy Ferencet nevezték ki konstantinápolyi nagykövetté, úgy őt, mint attassé fiát, Ágost grófot felkérte, hogy kutassanak tovább Rákóczi hamvai után, majd báró Nyár}7 Jenővel és Bárczav Oszkár kir. kamarással maga is odazarándokolt s a st. Benoit-templom és sírbolt őreivel, a lazarista atyákkal és főnökükkel, Lobrv Ferenccel megismerkedvén, közölte velük az osztrák diploma- t k ama hihetetlen állítását, hogy Rákóczi hamvai nyomtalanul eltűntek volna. A rendházfőnök erre kijelentette, hogy a sir 1839 óta felnyitva nem volt, a fejedelem hamvai tehát okvetetlenül megvannak. Erre a sirfelnyitásra a rendfőnök engedélyt kért a konvettől, a mit a következő évben meg is kapott s Fraknői Vilmos püspökkel újból Galalába utazott, a hol a püspök a lazarista atyák templomában a Zrínyi Ilona és Rákóczi sírjai fölött álló oltárnál misét mondott.

Az egyházi szertartás annyira meghatotta Thaly Kálmánt, hogy protestáns léiére térdre borult az oltár előtt és könyezve imádkozott. Ott volt az ünnepélyes gyászmisén gróf Széchenyi Ödön pasa is számos konstantinápolyi magyarral, akik mély meghatottságukban valamennyien zokogtak. Majd a vonakodó rendfőnökhöz sietett Fraknói s esengve kérte, hogy engedje meg végre a nagy vértanuk sírjának felnyitását.

Nemsokára örömtől ragyogó arccal tért vissza Thalyhoz eme szavakat kiáltva : Képzeld csak, beleegyezett. Örömük határtalan volt. A sirfelnyitásra Benetli internuncius is megadta az engedélyt, mire szent áhítattal léptek a drága hamvak sírboltjába, amelynek fedőlapjáról, a talapkockákat felszedték s vagy másfél métér mély gödröt ástak. A koporsónak hiányzott a födele s 1839-ben földet hánytak Rákóczi tetemére, ami az akkor még meglehetősen ép testet nagyon elporlasztotta. Az első koporsó, amit a földből kiáshattak, Rákóczi József hercegé volt. Tovább ástak tehát s egy női holttest maradványaira bukkantak, amely gróf Bercsényi Miklósnéé, született Csáky Krisztina grófnéé volt. Erre a déli főfal mentén Zrínyi Ilona sirtáblája mellett kezdtek kutatni s csakhamar két koporsóra akadtak, amelynek egyike igen nagy volt s Thaly mély megille- tődéssel mondotta, hogy ez a fejedelem koporsója. A midőn a porladó földet gyertyavilág mellett nagy óvatossággal kiszedték a koporsóból, egy rendkívül szabályos gömbölyded női koponya tűnt elő, amelyről kétségtelen volt, hogy az csak a fenkölt lelkű nagyasszony: Zrínyi Ilona csontmaradványa lehet. A fogak még teljesen épek voltak a 60 évet élt nagyasszony állkapcsában. A koponya sima és fehér volt, mint az alabástrom. Ezenkívül a koporsóban csupán néhány apróbb csontdarabot találtak. Mikes