Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-06-05 / 22. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 175 Az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó vidéki hitelszövetkezetek, »Magyar Gazdaszövetség«, a »Hangya« minden évben külön- kiilön kongresszust tartanak Budapesten s ezeken a kongresszusokon a szövetkezeti mozgalom vezetői idevágó gazdasági és társadalmi tárgyakat fejtegetnek. E szövetkezeti korifeusok főtörekvése ez idő szerint még az, hogy a szövetkezetekbe a szorosan ügykörükbe vágó tárgyakon kívül gazdasági és társadalmi általánosabb kérdéseket is bevigyenek s ez által egészséges gazdasági és társadalmi közvélemény alakulásához részükről is hozzájáruljanak. Ily módon lehetővé teszik azt is, hogy a szövetkezetek beléle- tébe lassankint beköltözzék azaz erkölcsi elem, mely a valódi szövetkezeteket megkülönbözteti a közönséges, üzleti vállalatoktól. Fel kell itt említeni az 1883-ik évi uzsoratör- véngi, mely a korlátlan kamatvételt megszorította. Nem szabad továbbá felednünk azt sem, hogy a Magyar Gazdaszövetség az ő falusi gazdakörei révén igyekszik az alsó rétegeket szervezve önálló tévé- j kenységre szoktatni és öntudatra ébreszteni. Reá kell utalnunk arra is, hogy úgy az állam, mint a társadalom a hazai ipái• felkarolása által, igyekszik a mezei munkások munkaerejét azokban a hónapokban is értékesíteni, amelyekben azok a mezei munka által lekötve nincsenek. Figyelemre méltó reform-mozgalmak indultak meg a mezőgazdasági munkások lakásviszonyainak javítására. Darányi Ignác volt földmivelésügyi miniszter mindenek előtt arra törekedett, hogy az állami birtokok cselédlakásai mintaszerűek legyenek. A nagyobb magán uradalmak szintén jó példával járnak elöl. A földmivelésügyi miniszter az Alföldnek azon pontjain, ahol a proletárság nagyon elszaporodott munkáslakásokat építtetett, úgy, hogy a munkás igen olcsón, csaknem ingyen juthat lakóhá zakhoz és kerthez. Az utóbbi kellő gond mellett az évi jövedelmet nagyon gyarapítja. A nép számára irt füzetek, az ingyenes népkönyvtárak, melyeknek száma már az 10üü-et meghaladja, jelentékeny sze repet játszanak a nép gondolkodásának helyesebb irányba vezetésénél. A tej-, baromfi-, tojás- és gyümölcsértékesítésre alakult szövetkezetek, a len- és kender-kikészitő telepek, az Alföldön szervezés alatt álló szanatóriumok, az érdemes cselédek és munkások jutalmazása mind egy-egy láncszem abban a reformakciókban, mely a mezőgazdasági munkások és kisgazdák érdekében legutóbb megindult. A falusi élet meg- kedveltetését jellemző nagy arányú mozgalomról úgy, amint az más országban kifejlett, nálunk, sajnos, nem beszélhetünk. Vannak azonban sikert Ígérő kísérletek s már magában véve az is nagy eredmény, ha ebben az irányban a közfigyelmet sikerült felkelteni. A tej szövetkezetek szaporodása. A földmivelésügyi minisztérium most sdta ki a magyar tejszövetkezetek 1903. évi kimutatását, amelyből kitűnik, hogy két év alatt a tejszövetkezetek száma 517-re szaporodott. A tagok száma 50.450, az üzletrészeké 94.664. Ezek a szövetkezetek a múlt évében 88'6 millió liter tejet dolgoztak fel. Évi bevételük 105 millió korona volt. A tej szövetkezetek 39 vármegyében vannak megoszolva. A tejszövetkezetek szaporodásával vajkivitelünk is jelentékenyen növekedett. A kivitel értéke a növekvő belfogyasztás dacára máris meghaladta a 10 millió koronát. Házi orvosság az élet apróbb bajai ellen. A.Z üres fészek:. Ritka eset, de mégis elégszer előfordul az életben, hogy a házi békesség azért nincs meg, mert üres a fészek, a jó Isten nem adott kedvesen mosolygó csecsemőt, édesen csevegő gyermeket a különben jó módú családnak. A házasfelek sírig való hűségét, egymás iránt való elválaszthatlan ragaszkodását semmi sem erősiti meg jobban, mint — a gyermek. Az apa életének folytatását, küzdelmének bérét, jutalmát látja fejlődő gyermekében. Ha munkájából haza tér és gyermeke térdeire bukik, okos beszédeivel ezer kérdést osztogat, az apa elfelejti fáradalmát . . . szinte uj és erősebb vér kering ereiben. Mit szóljak az anyáról! Az anyai önfeláldozás legszebb képét a bölcsőnél találod meg. Annak a síró csecsemőnek éji virasztásainál tanul meg az asszony tűrni, szenvedni . . . minden szó és panasz hang nélkül. Az asszony, kinek nincs gyermeke, rendesen unja magát. Nem képes otthon, a családi tűzhelyen magának állandó és megelégedett lakóhelyet teremteni. Kívánkozik a nagy világba . . . Mert üres a fészek, nincs csevegő gyermek mosolygó csecsemő, a ki felvidítsa a házat! S végre ki tagadja, hogy a gyermek ama nagy és igen szomorú órákban is, mikor a házasfelek már képtelenek egymást megérteni, mikor nincs semmi, a mi a szétszakadt láncot összeforassza ... a gyermek az, ki nem engedi a végválást. Mint egy fenyegető őrangyal áll a legtöbb esetben a szülők szive közé .... De ha üres a fészek! Oh, akkor könnyebb a válás és nehezebb az összetartás. Mindezek dacára szabad-e zúgolódni az oly házas feleknek, kiktől a jó Isten ez áldását megtagadta. Világért sem! Az e miatti zúgolódás tönkre tenné a legszebb házaséletet, örökös szemrehányás, kedvetlenség és még talán életuntság is fejlődhetik az ily dolgok ferde felfogásából és magyarázásából. A jó Isten tudja, miért cselekszik igv. Nem hagyja el az ily üres fészkeket sem a Gondviselés, de talán éppen azért hagyta üresen az ilyen fészket, hogy menedékhelyet kereshessenek s találhassanak azon számtalan szegény, elhagyatott csecsemő, gyermek, kiknek az élet nem juttatott fészket, hogy meghúzhassák magukat. Oh a nő, kinek a jó Isten gyermeket nem adott . . . igen igen kedves dolgot cselekedhetik Istennek és társadalomnak egyaránt . . . Volt a franciáknak egy hires parasztasszonyuk, nevezték őt Duval Máriának. Férje nem is volt a legmódosabb gazda falujában, volt egy kis házikója, néhány tehene, apró jószága, kis földje, meg fárad- hatlan két keze, melynek munkáját Isten áldása kisérte. Boldogok voltak, csak egy hiányzott . . . Üres volt a fészek! Mit tettek tehát? Örökbe fogadtak tehát közös elhatározással egy lelenc csecsemőt. Majd egy másikon is megesett a szivük, később egy harmadikon és negyediken.
