Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-06-05 / 22. szám

176

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

És a paraszt asszony Duval Mária oly odaadó szeretettel gondozta a kicsinyeiket, mint saját szülöttét. Férje örömmel látta nejét e nemes hivatásában. Fokozott erővel dolgozott .... de kellett is, mert egyszer csak azon vették észre magukat, hogy 30 száj kér naponkint kenyeret.

Duval Mária otthona igy bölcsődévé, óvodává változott. Mindig volt vagy harminc gyermek, kinek anyai gondját viselte.

Mikor egyet-egyet annyira fölnevelt, hogy mesterségre adhatta vagy szolgálatba léphettek, helyeikbe mindig uj gyermek jött.

Ötven esztendő alatt 148 gyermeket nevelt fel, kik Duval Mária nélkül — bizonyosan elpusztultak volna.

Ma már ezen gyermekekből szintén családapák vagy anyák lettek, kik áldják Duval Mária emlékét.

Duval 1883-ban halt meg, férje egy nappal későbben. Együvé temették, oly általános részvéttel, minőt csak képzelni lehet.

íme, ez a kis történet nagyon sok család vigasztalására és tanácsára szolgálhat.

Nem kell azért zúgolódni és kétségbeesni, hogy üres a fészek.

Van annak orvossága.

Ha nem is lehet mindenki Duval Mária, de lehet egy-két árvának igaz anyja!

Akkor nem lesz üres a fészek! Me*ter.

Igaz, magyar szó — az aratókhoz.

Péternek szól ez az igaz, magyar szó, de Pál, sőt András és István uram is beveheti. Egy derék magyar szolgabiró, becsületes neve szerint való Balaton Gyula óbecsi szolgabiró beszél a bácsmegyei aratóknak, de nem csak az óbecsiek szívlelhetik meg, hanem minden egyes arató-munkás ember.

Ha minden főszolgabíró és szolgabiró olyan volna, mint: Balaton Gyula, sok baj nem volna ebben az országban. Nevezetesen nem garázdálkodnának a magyar munkások közt azok az idegen izgatok. Balaton főszolgabíró már évek óta komoly, szeretetteljes figyelemmel kiséri a vidéki, kivált a mezei munkásmozgalmakat, most pedig, aratás előtt felhívást intézett járásának közönségéhez, amelyben úgy a munkaadóknak, mint az aratómunkásoknak jogait és kötelességeit fejtegeti. Ezeket mondja:

»Ezen nagy fontosságú munka kezdetén, úgy mint az elmúlt években is tettem, szükségesnek látom, hogy járásom gazdaközönségéhez és munkás osztályához intézem szavamat egyrészt azon okból, hogy az esetleg felmerülendő vitás kérdések mikénti elintézését illetőleg tájékozással szolgáljak, másrészt, hogy megóvjam azt a békés egyetértést, fentartsam azt a jó viszonyt, mely az egymásra utalt gazdaközönség és munkás osztály között fennáll s mely jó viszony istápolása, fentartása és fokozása kell, hogy célja, feladata legyen minden magyar gazdának, minden magyar munkásnak, ki úgy saját, mint családja és hazája érdekét felfogja, szivén viseli.

Legelső sorban kell figyelmeztetnem mindenkit a munka szabadságára. Szabadon választhatja meg mindenki munkálkodásának helyét, idejét és fajtáját. S ha ezt a törvény formájának betartásával magának biztosítja, senkinek sincs jogában őt ebben akadályozni, senkinek sem áll jogában őt munkájában, kenyérkeresete e forrásában zavarni vagy őt attól megfosztani. Idegenek ép úgy dolgozhatnak járásom határában, mint ahogy járásom munkás közönsége az ország bármely részén fellelheti munkájának helyét.«

Ezután az 1898. évi II. törvénycikk alapján részletezi a munkaadók és munkások egymás iránti jogait és kötelességeit, a szerződéskötések módozatait és igy végzi:

»Midőn ezt kötelességszerüen tettem volna, bizalommal tekintek a reánk következő időszak elé, mert tudom, hogy gazdaközönségiiuk és munkásosztályunk józan eleme tartózkodni fog a céltalan za- vargásokbani részvételtől nem fogja megzavarni azon békés közrendet, melyet hazánk törvényei állapítottak és nem fog hallgatni az állpróféták elvetendő izgatásaira sem, melyek, mig egyrészt a fennálló békés viszony felbontásával a következményekre nem számítva, a nehéz kereseti viszonyok között sínylődő munkást és szegény családját döntik a téli pusztulás örvényébe, másrészt pedig megfosztják ezen államalkotó elemeinek legnagyobb részét azon nyugalomtól, melyet fáradságos munkálkodás után méltán kiérdemel. Munkára fel tehát barátaim, mert a becsületes munka nemesit és mert járásom áldásos rónáin meg van adva a szorgalmas munkáskéznek a becsületes megélhetésre az alkalom. Midőn még biztosítanám járásom közönségét, hogy teljesen páratlanul fogom adandó nem remélt esetben a törvény rendelkezéseit végrehajtani, ismételten figyelmeztetem a törvén}7 intézkedéseinek pontos betartására.«

MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁS-ÜGY.

A földművelésügyi miniszter a csongrádi munkásokért. Csongrád község elöljárósága közvetlenül. —- Mindszent község pedig a csongrád- megyei alispán utján az iránt folyamodott a földmivelésügyi minisztériumhoz, hogy arra a célra, hogy az idegenben kínálkozó földmunkákat a községbeli kubikusok egy-két kiküldötte a helyszínén mindenkor előzetesen megtekinthesse és annak, valamint az ottani viszonyok minemüségéről a kubik- munkásokat kellőleg informálhassa, a kiküldött tájékozó munkások részére ingyenes jegyet eszközöljön ki. Tallián Béla földmivelésügyi miniszter tudatta az alispánnal, hogy az ingyen jegyek kiadása nehézségekbe ütközik, de mégis, hogy a földmunkások céljukat elérhessék, 400 koronát utalványozott az alispán kezéhez, úgy azonban, hogy az abból esetről-esetre igénybe vett összeget visszatéríteni tartoznak. Ez az intézkedés talán előfogja segíteni a csongrádmegyei földmunkások keresethez jutását is, de annyiból mindenesetre fontos, hogy ezután nem lesz oly könnyű e munkásokat becsapni,, mivel nem csöppennek teljesen tájákozatlanul merőben hidegen viszonyok és körülmények közé.

Az Orsz. Gazd. Munkás- és Cselédsegélypénztár ajánljuk jó indulatába. Ismertesse ezt az intézményt a nép körében. Biztosítsa cselédeit ezen segély pénztárnál.