Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-06-05 / 22. szám
174 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Egyebekben pedig adja a jó Isten, hogy a mi még menthető, azt juttassa — ennek a sokat szenvedett magyar hazának. 1867. junius 8. Szerdán volt 37 esztendeje, hogy dicsőségesen uralkodó felséges Urunkat I. Ferenc Józsefet a budavári Mátyás templomban nagy pompával, szemkápráztató fényességgel, roppant sokaságu nép lelkesedése s örömkiáltása közt megkoronázták. Mit is jelent az, ba a nemzet valaki fejére teszi Szent István koronáját ?Sokat, nagyon sokat. Abban a pillanatban az egész magyar nemzet igy szól a megkoronázotthoz: — Mai naptól fogva te vagy felséges Urunk, királyunk. — Akárbova vezet is a sors, mi követni fogunk! — Te leszel békében atyánk, ki őrködöl jólétünk, boldogságunk felett. — Biránk, ki jutalmazza a jót és megbünteti a gonoszt. — Ha édes hazánkat, jogainkat, törvényeinket, vagyonúnkat, életünket, bármily oldalról is baj éri, hívásodra egy szálig talpra állunk. De jelent még mást is. Azt, bogy a megkoronázott esküt tett arra, hogy az ország törvényeit megtartja és megtartatja. Hogy a nemzet jogát, szabadságát tiszteletben tartja s az országot nem saját akarata szerint kormányozza, de úgy, a hogyan azt törvényeink előírják. De olyan nagyfontosságu talán még egy koronázás sem volt, olyan örömet egy koronázás sem hozott, mint az ezelőtt 37 évvel 1867. junius 8-án végbe ment királykoronázás. Ez hazánk egyik legnevezetesebb eseménye. Véget vetett az 1848—49-ben bekövetkezett korlátlan, egyeduradalmi államkormányzatnak. Helyre állt az alkotmányos élet. A nemzet kibékült uralkodójával. S most mint a költő is mondja: Kelj nép, mely hosszú átok rabja voltál, Feléd szent ünnep képe integet. Örömre nemzet — véglietetlen róna s Tündérvilágol festő délibáb. Mint, hogyha nemzetünk nyilt lelke volna Az örömhymnust — zengve add tovább! Sz. Gy. Szociális tevékenység. Ezek között legkiválóbb helyet a szövetkezeti eszme foglalt el, melynek jelentőségét nálunk elég korán fölismerték. Gróf Károlyi Sándor, akit a szövetkezeti mozgalom atyjának is neveznek, már a 80-as években alapított hitelszövetkezeteket, melyek minimális rokonszenvvel s annál több hivatalos ellenszenvvel, sőt burkolt s palástolatlan rosszakarattal is találkoztak. A szövetkezeti mozgalom csak a 90-es évek elején vett nálunk nagyobb lendületet, tehát akkor, amikor már Német és Francziaország lakosságának kitünően működő szövetkezetek egész hálózata állott rendelkezésére, amikor az angol Wholesale már külön hajókat járatott a tengeren. Nagy akadálya volt eleinte a szövetkezeti mozgalomnak a hivatalos hatalom, mert az államkormányzat a szervezkedést hatalmi féltékenykedéssel kisérte. Nálunk mindent pártszempontból szoktak megítélni s a 30 év óta uralmon levő, szabadelvű párt korifeusai a szövetkezeti szervezkedéstől, a gazdasági szabadságmozgalomtól politikai befolyásukat s gazdasági, helyesebben: tőkeuralmi érdekeiket féltették. I’udvalevő dolog, hogy a szövetkezeti mozgalom sok, kényelmesen elhelyezkedett érdeket föl föl újíthat s ez a szövetkezetellenes érdekkör igen sokáig —- nálunk hosszabb ideig, mint másutt — a politikai hatalmasságok eszmezavarát ügyesen tudta a mozgalom megakasztására fölhasználni. A szövetkezeti mozgalom azonban ellenállhatatlanul folytatta munkáját s már báró Bánffy Dezső kormányzata alatt oda fejlődtek az események, hogy még ez a főminiszter is, aki különben az eddig alakult hitel és fogyasztási szövetkezeteket, minthogy nem az ő kreatúrái voltak, kérlelhetetlenül üldözte, a szövetkezeti szervezkedés kötelező formájának gondolatával foglalkozott. Bánffy kormányzata alatt nyert aztán szentesítést a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló 1898. évi XX1IÍ. törvény, mely az Országos Központi Hitelszövetkezetet hívta életbe. A Bánffy utódja, Széli Kálmán alatt beállott politikai rendszerváltozás a szövetkezeti mozgalomra is jótékony hatással volt, amennyiben a hatósági üldözés nyűge alól fölszabadult szövetkezeti gondolat az eddiginél jóval erőteljesebben fejthette ki térfoglaló erejét s az uj szellem termékenyítő hatása alatt sokan, olyanok is csatlakoztak a mozgalomhoz, akik eddig ellenségesen, vagy legalább is tartózkodással viselkedtek iránta. Nem tételezve fel visszaesést, a helyzetet ma úgy jellemezhetjük, hogy a szövetkezeti mozgalomnak már csak az emberek közönyösségével s a szövetkezeti eszme érdekelt ellenségeivel kell megküzdeni. Ma már 1600 nál több mezőgazdasági és ipari, hitelszövetkezet tartozik az Országos Központi Hitel- szövetkezet kötelékébe. Az ipari szövetkezetek a manchesteri gyáripar versenye által a tönk szélére jutott kis ipar felüditésén fáradoznak s társadalmi szempontból az a céliok, hogy ezt a rendkívüli fürge, mozgékony és függetlensége által társadalmilag és politikailag nagyon értékes elemet a romboló elégedetlenség szektájától elkülönítsék s termelő munkálkodásra serkentsék. Az ipari hitelszövetkezetek rövid idő alatt nagy népszerűségre vergődtek s a lételökben veszélylyel fenyegetett kis iparosok számos kategóriái az ország minden részében az önsegélynek ezen módjához folyamodnak. A mezőgazdasági hitelszövetkezetek áldásos hatását itt talán fölösleges bővebben jellemeznem. Igen sok gazdasági baj, amelyekben mezőgazdasági lakosságunk még nem régen tehetetlenül vergődött ettől az intézménytől vár orvoslást. Azt hiszem, elég, ha a sok közül e helyen csak egyet, talán a legjellemzőbbet említem. az ország déli vármegyéiben, ahol a múlt évtized derekán a gabonauzsora szá- zankint pusztította a kis gazdákat, ma már élénk kedv és tevékenység észlelhető magtárszövetkezetek alakítására.
