Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-04-10 / 14. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 109 A részletek mértékét, azok befizetési idejét a pénzügyigazgatóság a körülményeknek gondos mér­legelésével fogja meghatározni. A halasztás az egyenes-adóhátralékokra kamat­mentesen adható, oly világos kikötéssel és figyel­meztetéssel azonban, hogy ez a halasztás már az 1904. évi április hó 1-én és azután esedékes folyó tartozásokra ki nem terjed; azok tehát esedékessé­gük szerint, illetőleg a befizetésre az 1883. évi LXIV. t.-cikkben megállapított határidőkben pontosan be- szolgáltatandók, továbbá, hogy agy a folyó tartozás, valamint bármely hátralékos részlet befizetésének elmulasztása a kedvezmény elvesztését vonja maga után, minélfogva ily esetekben az egész tartozás egyszerre esedékessé válik s törvényes járulékaival együtt behajtandó lesz. Abban az esetben, ha a halasztást kérő adó­zónak még az 1903. évi május hó 1-ső napját meg­előző időből is volna hátraléka, a halasztás enge­délyezése határozottan ahhoz a feltételhez kötendő, hogy az ily régi hátralék rövid záros határidő alatt befizettessék. A fontiek szerint halasztást engedélyezhetnek a kir. pénzügyigazgatóságok mindazoknak, akiknek egy évi adótartozásuk 500 koronát meg nem halad. Az ennél nagyobb adófizetők folyamodásai hozzám ter- j esztendők fel. Az adózók a részlet fizetés engedélyezésére irányuló kérelmeket külön-külön vagy együttesen nemcsak írásban nyújthatók he, de szóbelileg is előterjeszthetik és pedig nemcsak a királyi pénz­ügyigazgatóságoknál, hanem a pénzügyigazgatóságok által megfelelően utasítandó királyi adóhivatalok­nál is. A királyi adóhivatalok a náluk benyújtott vagy jegyzőkönyvbe vett kérelmeket kötelesek fölöttes pénzügyigazgatóságaiknak haladéktalanul beküldeni. A fizetési halasztások engedélyezésére irányuló kérelmek (folyamodások) a bélyeg- és illetéki díj­jegyzék 14. tételszám p. pontja alapján bélyegmen­tesen fogadandók el. M UNKÁS-ÜGY. Csongrádmegye és a munkások. — Utóbbi időben Csongrádmegye kiváló gondot fordít a munkásügyek iránt. Szer­vezett egy központi munkás- közvetitő hivatalt, mely az ösz- szes községek munkásközvetitői hivatalával összeköttetésben áll s azokat ellenőrzi. Szentesen és Csongrádon munkásházak épí­tését kezdeményezte, amely intézkedés nagyon fon­tos és amelyet a munkások örömmel vesznek. Az összes községekben a háziipar fejlesztésére kor­mánysegélyt és társadalmi akcióval, a közönség tá­mogatását igyekeznek megnyerni s e tekintetben a Szentesen rendezendő kiállítás nagy jelentőségű lesz. Az újabb 30 kilométernyi hosszú útépítés által a munkások keresethez jutnak és igy a kivándorlás láza Csongrádmegyében már megszűnt. 100.000 selyemtenyésztő. Szegzárdról je­lentik: Ebben az évban százezer család fordult a szegzárdi selyamtenyésztési felügyelőséghez, beje­lentvén, hogy selyemhernyót fog tenyészteni és pe­tét kér. A tenyésztők 2604 községben laknak. Újab­ban Debrecen, Kiskámodon és Pölöskén (Zala) te­nyésztenek. Remélhetőleg a tavalyi 1342 ezer gumó­mennyiség emelkedni fog. A tolnai, pancsovai, újvi­déki, győri, komáromi fonodákban 1675 munkásnőt alkalmaznak, ezeknek évi keresete 460 ezer korona Talián földmivelésügyi miniszter elhatározta, hogy a lugosi és mohácsi selyemfonodákat még ebben az évben felállittatja. A selyemtenyésztés 1880-tól máig/ ötvenhat millió koronát juttatott a népnek éppen abban az időben, mikor a földmives embernek más­ból alig van keresete. Japáni közmondások. Az oktalanság sokat beszél. — A csúnya asszony nem szereti a tükröt. — Az élet olyan, mint egy szélviharnak kitett gyertyaláng. — Még a majom is leeshet a fáról. — Törjétek össze a botot, a melylyel méltatlanul bántalmaz­tatok valakit. — Önmaguknak a jósok nem tudnak jósolni semmit. — A letépett virág nem kerül többé a fára. — A vak nem fél a kígyótól. — A szegénység nem győzi le a szorgalmat. — Bolond az, a ki fán keresi a halat. — Három év alatt még a fájdalmat is úgy megszokod, hogy hiányza- nék, ha egyszerre elmaradna. — A helyett, hogy tízszer el­olvass valamit, ird inkább le — egyszer. — A mit akarunk, az nem teljesedik; a mi teljesedik azt sohasem akarjuk. — Csak az érli még a szülői szeretetet, a kinek gyermeke van. — A hir mindig valóságos paradicsomról beszél, a valóság pedig poklot mutat. KIS GAZ PA. A mézpergetésről. Nincs egy-egy áldottabb jószág a méhnél. Sok pénz nem kell érte: négy-öt forintért tízezret is ad­nak belőle, az ólja is kevésbe kerül: egy pár forin­tos kis palotába bele fér mind a tízezer; kaszálni sem kell neki télére, mint más jószágnak, ellátja az magát bőven, de még a gazdájának is jut belőle; legelőbért sem kell tőle fizetni, pásztort sem kell mellette tartani, a ki reggel kihajtsa, este meg haza verje. Elmegy ez az áldott kis jószág kora reggel magától is, övé a környéken minden virág, azt mind sorra látogatja, azután megrakodva, magától haza tér. Ilyen helyes kis jószág a méhecske. Sajnos, hogy a gazdája olyan gyakran, olyan sokat vét ellene. No természetesen nem mind, hanem bizony nagyon sok, a ki t. i. nem ért hozzá. Az ilyen pedig nagyon vét a méhecske ellen, mert nem hogy elősegítené, de sokszor még nehezíti annak munkáját s a mit a parányi kis állat okosan, ügyesen megcsinálna, azt avatatlan kezeivel elrontja, semmivé teszi, sőt sok­szor vesztét okozza szorgalmas kis munkásainak. Most azonban nem szándékozom ezekről bő­vebben beszélni, — máskorra tarlóm ezt fel — ha­nem csak arról beszélek ez alkalommal, a minek épen mostanában van az ideje, t. i. a mézpergetésről. Mert bizony sokan ezt is el szokták hibázni s nagyon sokat ártanak azzal méheiknek és maguknak is. A mézpergetés idejére nézve többféle véle­ményt hallani. Az egyik azt mondja, hogy nem is Az Orsz. Gazol. Munkás- és Cselédsególy- pónztárt ajánljuk jó indulatába. Ismertesse ezt az intézményi a nép körében. Biztosítsa cselé­deit ezen segélv pénztárnál

Next

/
Thumbnails
Contents