Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1902-03-16 / 11. szám

Megjelenik minden vasárnap­Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetási árak: Egész évre . . . 4 korona (2 frt) Fél évre . . . . 2 (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) A szabadság. Minden népnek, minden nemzetnek drága kincse a szabadság. Forrás az, melyből a nemzet táplálko­zik. Iránytű, mely a jövő útját mutatja. Vi­torla, mely a nemzet hajóját az élet hullá­mai közt vezeti. Horgony, mely a mozgó földet megakasztja, a néphullámzást megköti. üs mert a szabadságnak ilyen termé­szete vagyon, lőbenjáró létkérdése minden népnek, minden nemzetnek, hog}^ az igazi szabadságot őrizze, ápolja híven, lelkiismeretességgel. Mihelyest ugyanis valamely nép eltér azon ősalapoktól, melyekből a nemzet sza­badság fája kisarjadzott: már veszélyeztetve van élete. Mert szabadságfája olyan hamis, mérges gyümölcsöket teremhet, mely létfel­tételét mérgezi meg. Ha minden népnek drága kincse a sza­badság: úgy a magyarnak százszorosán, sok­szorosan az. Szabadságkedvelőbb nép nem volt a vén Európában, mint a magyar. Szabadságára nem volt féltékenyebb nemzet nálunknál. Szabadságért annyi vér nem omlott sehol, annyi küzdelem, áldozat, kitartás nem fogott kezet, mint a magyar földön. Azért maradt annyi vihar és harcz alatt is szabadnak a magyarnép, mert őrizte, ápolta fentartotta az ősi, igaz szabadságot. Ne csodálkozzatok azért atyámíiai, ha a magyar szabadságnak ez emlékezetes, nagy napján — márczius 15-én — hazafias érzé­sünk egész reményével és aggódásaival azt a kérdést vetjük fel: Vájjon a magyarnép hogyan van a mai napság szabadságával ? Megőrizte-e annak eredeti himporát? Azokra az ősi alapokra építi e haladásának nagy alkotásait, melyen e nemzet született, élt, harczolt jó és bal­sorsában ? Hát ki tagadja, hogy hazánkban virul a szabadság nagy fája? A nemzet szabad! Ke­zében van az eszközök legtöbbje, mely- lyel a második évezred hajóját az életten­gerére bocsátotta. Csak egy öreg hiba van! A szabadság fája nagyon is buján nő. Látva-látjuk, hogy az egészséges fát korcs-hajtások kezdik kö- I rülvenni. Aggódva nézzük, hogy ez a fa az egészséges gyümölcsök mellett mérgeseket is termel, melyek — félő — annyira elhatal- — másodnak, hogy majd elölik a jó hajtásokat is. A szabadság sok és különböző téren szabadossággá kezd faj ülni. Az ősi egy­szerűség tünedezik. A régi-régi adott szó szentsége be van mocskolva. A magyar nyilt- szivüség, egyenesség, furfangos kétszínűséggé fajul. x\z igaz egyenlőség egyenetlenséggé változik. A testvériességről csak mint legen­dáról kezdünk beszélni. A szabadság elhódította a nemzetet. Kor­látlan csapongása palásttá lett, melylyel bű­nöket is lehet takarni. Az emberek ajkaikon hordozzák a szabadság szent nevét, de szi­vünkből hiányzik az igaz érzelem __ íg y vagyon e jó magyar népem, a ho­gyan őszinte igazán elébetek tárjuk a mai szabadságot! Azt hiszem, édes mindnyájan érezzük, hogy bizony a nemzet nagy rétegében az ősi, igaz szabadság ilyen fonák képet mutat. Belátták ezt ma már sokan; azok közül is, kik a nemzet kormányrudját tartják-ke­zükben. Belátták a jobb lelkek, kik el nem vesztették még függetlenségüket, egyenes, bá­tor gondolkozásukat. A kik a nagy múltból táplálkozván, a nemzet jövőjét féltik, sirat­ják és munkálják... Hála érte a Gondviselő jó Istennek! Mert iszen még nem késő! Még nem vesztettük el az igaz szabadságot, melyet híven őrizünk és féltünk. A magyarnemzet második ezer évének tavasza van! Tavasz múltával a jó, okos kertész a legjobb fáit is nyesegetni szokta.

Next

/
Thumbnails
Contents