Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-03-16 / 11. szám
82 MAGYAR FÖLDMIVELÓ A magyar szabadság fájának is szüksége vagyon e nyesegetésre. Szüksége van, hogy nyirbáljuk le kuszán nőtt ágait, hamisan fo- gamzott hajtásait! Akkor ez a fa újra virulni fog minden becsületes honpolgár számára... úgy, miként azt az igazi szabadság kivánja... Fogjunk kezel e munkára jó magyar népem édes mindannyian! iZOVETKEXZÜX K ! A gazdakörök is szövetkezetek! A gazdakörök is valóságos szövetkezetek! A legegyszerűbb, legkönnyebben létesitliető és eredményt hihetetlen gyorsasággal felmutató szövetkezetek. Mióta a földmives, gazdanép sorsával foglalkozom, mióta száz és száz község életét és viszonyait éles szemekkel figyelem: eró's meggyőződésemmé lett, hogy az ilyen gazda- vagy olvasókörök legbiztosabb előmunkásai a falusi jólétnek, újjászületésnek. Ott, hol ilyen gazdakör alakult — ezt számta- j lan adattal bizonyítjuk — ott elsőben is gondolkodóba estek, hogy hát bizony szerével-módjával élhetnénk mi másképpen is. A gazdakörök gyökerei lehetnek mindazon intézményeknek, melyektől a magyar földmivesosztály megmentését, sőt megerősödését várjuk. ... Csak nem rég voltam egy községben. Első kérésem volt, vezessenek el a gazdakörbe! Elvezettek! Egy szerény, nádfedelü házikóba léptem. És—, ott találtam vasárnapnak délutánján a község gazdáit, beszélgetés, újságolvasás és ártatlan játékok közt! Mily szép, mily nemes szövetkezés ! Mikor jöttek igy össze azelőtt a falu gazdái ? És hol jöttek igy össze? A kocsmákban, ahol a vad italnak áldoztak, a hol szidták ezt a czudar világot; ahol könnyeket, siralmat gyűjtöttek családjuk számára. Ahol eítéko- zolták a szüleiktől örökölt földet, tűzhelyet, ősiséget. Alacsony kunyhó, kis nádfedelü ház ... emlékezetemben maradtál! Mily alkalmas az ilyen szerény gazdakör arra, hogy megtanulja a nép a helyesebb gazdálkodást, az okos takarékosságot, a szerény, egyszerű életmódot, a lukszus kiküszöbölését. A gazdakörökben tanulhatná meg igenis a nép, hogy »a könnyelmű adósságcsinálás ölt meg bennünket alulról kezdve felfelé!« Itt beszélhetik meg a falubeliek ügyes-bajos dolgaikat. Innen pattanhat ki a hitelszövetkezet, innen a fogyasztási és magyar bolt. Itt nyilhatik a község ifjainak és öregjeinek ajka a tisztes dalra. Innen mehet vasárnapnak estéjére a gazda józanul hitvesi szerelemmel, gyermekek iránt érzett öröm- mel hajlékába. És ezt a gazdakört mily hamar és mily egyszerű eszközökkel lehet ám nyélbe ütni. Minden községben van egy-két értelmes ember, pap, tanító, jegyző, ispán, földesül- stb. Zörgessetek, polgártársaim, ezek ajtaján, ezek szivén! Mert most már arról van szó: akartok-e boldogulni? Az óra ütött. Ne nézzetek hátra, előre vessétek tekinteteteket. Csak akarni kell! És megleszen ! Fájdalom, a közegek nagy részében még most sem akarnak. Alusznak ... vagy legföllebb annyit mondanak: »Nem bánom!« »Majd!« »Ráérünk!« Hej, pedig a jó régiek megmondották már, hogy három gazember van a világon. Kiváncsi vagy reá olvasóm, hogy melyek azok? Hát kibököm magyarán : Az első: Ráérek! A második: Elfelejtettem! És a harmadik: Majd! Gondolkozzatok a régiek e jómondásán, aztán fogjátok meg a dolog végét. Üssétek nyélbe a gazdakört. Bodnár Gáspár. Tudja-e mindenki, hogy: aki 10 esztendeig a mi segitőpénztárunk tagja, az tiz év után, ha munkába nem mehet és dolog- tehetetlen lesz, minden hónapban: 10 korona nyugdíj at kap ; aki a pénztárba tag volt s meghal: családján 400 koronával segíti a pénztár; aki a pénztárba tagnak belép, hatvanöt éves korában 100 koronát kap; amelyik napon belép a pénztárba az illető, attól az időtől kezdve, ha bármi féle baleset éri, a pénztár orvosolja és ha dologtehetetlen lesz, havonta 10 korona segítséget kap; Tudja-e mindenki, hogy a pénztár fennállása óta 700 esaládot segített baleset után a pénztár ? Jelentkezzünk a községi elöljáróságnál. És ebbe a pénztárba beiratkozhatik a földesgazda, a zse llér, a napszámos, kertész, iparos, községi cseléd, még a hivatalbéli is, általában mindenki, aki — ha csak mellékesen is — gazdasággal foglalkozik. OLVASÓKÖR. Szomorúan olvasgatom Szomorúan olvasgatom, Olvasgatom minden napon: Hogyan züllik, hogyan vész el Itt a magyar, ott a székely! Székely, magyar egyre fognak Koldusbotot vándorbotnak, S találomra neki menve: Menekülnek idegenbe. A magyar nép lombos fája Nem a régi lombos már ma : Levelei hulldogálnak, Derekán a legszebb nyárnak! Hajtja a szél, hajtogatja, Ezt keletre, azt nyugatra, Elsodorva messze földre! És a szivem úgy fáj tőle! Nem is az a nehány levél, Amit immár elvitt a szél, Nem is inkább az fáj nékem, Hanem magát a fát féltem! Nem vár arra hosszú élet, Ki van mondva az Ítélet, Levelei amely fának Idő előtt hulldogálnak ! Jakab Ödön.*) *) A jeles költő engedelmével többször is leszen módunkban ily gyönyörű költeménynyel valódi élvezetet és tanulságot nyújtani a magyar népnek. Szerk.
