Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-01-05 / 1. szám
8 MAGYAR FÖLDMIYELŐ — Szerencsétlenség karácsony napján. Anspach tiroli községben karácsony első napján szerencsétlenség történt. A harangok javában zúgtak és imára gyűjtötték össze a híveket. A harangláb egyszerre leszakadt, az egyik harangozol agyonütötte, a másikat veszedelmesen megsebesítette. (Jó lesz a haranglábakat hébe-hóba megvizsgálni. Szerk.) — Vigyázzatok a nyelvetekre ! Csatárból Írják, hogy a különben csendes község nyugalmát véres eset'zavarta meg. Nánási István és Véko n y Mihály azelőtt jó viszonyban voltak egymással, azonban az utóbbi időben nagyon elhidegült köztük a barátság, mivel Nánási valami váltóhamísitási dologba keveredett. Vasárnap összetalálkozott a két ember a község korcsmájában. Nánási valószínűleg engesztelni akarta haragosát s borral kínálta meg: — Igyál komám, hisz nem vagyok én rossz embered. — Tartsd meg. Nem kell az olyan ember bora. — Nánásit nagyon bántotta a felelet s odaszólt : — Hát milyen ember vagyok én'? — Majd megmondja holnap a törvényszék — adta meg a feleletet Vékony Mihály. De erre már összegabalyodtak a haragos gazdák s Nánási István csakhamar előkcri- tette a két garasos bicskáját és azzal három mély szúrást ejtett Vékony Mihályon. A szerencsétlen ember pár óra múlva meghalt. A csendőrség elfogta a gyilkost s távirati jelentést tett a véres esetről a kir. ügyészségnek. Ember Géza vizsgálóbíró kiutazott a helyszínére. — A borbély mint foghuzó. Simon János földmi- velő ngyancsak megadta az árát, hogy nem. ment rendes orvoshoz, hanem a községbeli borbélylyal huzattá a fogát, mert a rozsdás szerszámtól vérmérgezést kapott és belehalt. A borbély ellen büntető eljárást indítottak és Simon János felbonczolását elrendelték, dehát mit ér már ezzel Simon János'? Tanulság a régi közmondás: »Ki minek nem mestere ; hóhéra az annak!« — Vizbefult halász. Pakocs József paucsovai halász, mint rendesen, kifeszitette hálóját a Duna vizén. Aztán legényeire bízta a vontatást, ő maga pedig visszament az ünneplőkhöz, csak este felé látóit hozzá a háló bevonásához. Pakocs egyik legényével könnyű csónakba ült, segíteni a bevonásnál, mert a háló nagyon nehéz volt. A halászok előre örültek a jó fogásnak. Pakocs kissé ittas volt s nem tartva meg a kellő rendszabályokat, kifordult a csónakból. Társai hiába mentek segítségére, a szerencsétlen ember odaveszett. Halálát felesége és tizenegy gyermeke siratja: Lám-lám, az az ital! — A délafrikai háború. London karácsonyi kedvét az idén is megrontották a burok s az angol főváros lakossága ismét nagy izgatottságban van, mert a harcztérről jövő magánjelentések csak szomorúságot jelentenek, vereség után vereséget, sok angol pusztulását vagy megsebesülését. Az angol újságok követelik, hogy újabb csapatokat küldjenek Kitchenernek. De honnan ? Ez nagy kérdés, mert Dél-Afrikától fáznak az emberek s a kormány a novemberre Ígért segítség felél is alig tudta deczemberben elküldeni Kitchner lordnak. E közben a burok megmaradt seregüket újból szervezték: tavaly is deczemberben szervezte a búr sereget Botha. Deczember közepe táján volt az idén a búr vezérek tanácskozása Botha táborában s mint tudjuk azzal a határozattal végződött, hogy a burok mindaddig le nem rakják a fegyvert, mig vissza nem kapják teljes függetlenségüket is. Ezen az állásponton van az öreg Krüger is. NEVESSÜNK!!? Kérdés és felelet. — Miért nem jársz én hozzám vásárolni, te gyérek ? —- Hát isz nekem nincs hitelem. — Miért nem gyün apád? — A’ most már pénzért vásárol. ★ Ki az ón ellenségem? — Kápitány urám! — szólitá meg a czigány éppen a legnagyobb ágyutüzben a kapitányt — múlássá meg nikem, melyik ázs in ellensigem? — Mit akarsz vele? kérdi a kapitány. — Nágyon seretnik vele kibikilni! ★ Kivágta magát. Kisbiró: Hát osztán látott kend ott Bosznyiában eleven ágyút, Andris bácsi? Obsitos: Hogy láttam-e? Hát a melyik elvitte a bal lábamat alólam, ecsém, hát az semmi? Kisbiró: De hiszen meg van kendnek a balláha! Obsitos: Há’szen, mig az ember Bosznyiából idáig jön, százszor is megnő a lába, ecsém ! Közös beszélgetések. Névtelen küldeményeket, ha mindjárt nagyon is lapunkba valók, nem használhatunk. Mi szigorúan megőrizzük a nevet, de a szerkesztőségnek mulhatlanul ismernie kell. Egy szövetkezeti tag. Nagyon köszönjük, de régi ismert dolog. Szives fáradozását kérjük továbbra is. A szövetkezeti életből nem kaphatnánk valamit ? Fontos ok. Egy embert a vámnál megállít a fináncz. — Mi van ebben a zsákban ? — Egy kis zab, felelt az utas, alig hallhatóan. — Miért nem beszél hangosan ? rival rá a bosszús fináncz. — Hogy meg ne hallja a lovam, mert különben hozzá se szagol a szalmához. Perlekedő. A régi példaszó azt tartja: »Pertől őrizkedjél, de a perlekedőktől is.« A másik : »A ki három lépést tesz érted, tégy te hatot érte !« K. L. Falud. A főrendek sem fizetést, sem tiszteletdijat nem húznak. Nagy tisztesség az, melyet a haza iránt való kötelességből ingyen teljesítenek a törvényhozás legfőbb rendei. Falusi. A varrógép hamar elromlik, ha csak hébe- hóba használják. Lehet az is, hogy nedves helyen tartotta. A varrógép részei elrozsdásodnak, ha nedves helyen áll. A portól is védeni kell a gépet. Hónaponkint olajozni is kell. Gazdasszony. Annak oka, hogy a téli eltevésre szánt tésztája megereszkedett legvalószínűbb oka, hogy sót tett bele. Még könnyen meg is penészedik. Az ilyen tésztába sót nem kell tenni, mert nedves időre mindjárt ereszkedik. Terményárak e hét folyamán. TERMÉNY-NEME 50 kilogramm ára TERMÉNY-NEME 50 kilogramm ára k. f. || k. f. k. F ,k. f. Árpa 5 90 6 10 Muhar 7 50 7 80 Búza 8 10 8 80 Bab tarka 7 — 7 30 Rozs 6 80 7 — Bab n. fehér 8 — 8 40 Zab 7 20 7 30 Borsó 10 — 11 50 Tengeri 5 50 5 fiO Lencse min. szer. 12 — 13 — Luczerna m. 42- 4» — Köles 12 30 13 — Vörös lóhere 43- 48 — i Köles kása 13 20 14 — Baltaczim 13 501] 14 — Szatmáron, nyomatott Morvái Jánosnál. 1902.
