Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-03-02 / 9. szám
Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTCLAJDOJiOS: BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 « ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) Szegény ember dolga... Szegény ember dolga, csupa komédia — tartja a régi-öreg példaszó. De igy tél fogytán és rügyezni készülő tavasz virradásával, bizony szomorú komédia. Ha usyan egyáltalán komédiának lehet nevezni, tartani azt az állapotot, mikor a hombárból az utolsó mérőkkel járja, mikor a ládafiókjából az utolsó garasok kezdenek napvilágra jőni, mikor, hogy magyarán neki terítsük a valót: a földmives házakban se köpni se nyelni nem tudnak már. Bizony, hogy ilyenkor legszomorubb, legveszedelmesebb a tűzhelyek dolga. Azért sietünk egy pár segítő szóval támogatására sietni népünknek; mert miként tapasztalásból tudjuk — ezen sanyargós helyzetben inog meg legtöbbször még a józan ember Iába is, ilyenkor csusznak-másznak az aggódó lélekhez a sziszigő kígyók, hogy csavargós utakra térítsék a jámbor embereket is. Hát a mondók vagyunk atyámfiai, hogy ezen időben kell a földmi velő házakban óvakodni legeslegjobban a meggondolatlan lépéstől. Például: a koniózástól. A gazda ember, aki nem tudja ezen idők mostohaságát okos mérsékletességgel, türelemmel átgázolni, aki nem tudja azt a másik, szintén öreg példaszót, hogy addig nyutózkodjál, mig a takaród ér: az könnyen tőrbe esik. Kontózziink, majd kifizetjük, mikor lesz, mikor learattunk. A hitelezés meg rendszerint szertelen vágyakozásokat fakaszt, beköti az ember, asszony szemét. Olyanokat is bé- szereznek, a miért kész pénzt máskor világért sem adtak volna. Mire aztán eljő az aratás, keserves munka után zsákban a búza: azon veszi észre magát a gazda, hogy bizony ő maga is egy olyan zsákba került, (a hitelezés zsákjába) melyből kibújnia úgyszólván lehetetlenség. Akár hány családnak ez okozta sírját, ez az egyetlen ballépés, mivel a mostoha időket átgázolni akarták. Akarták és mégis belefuladtak. Ez az időszak csábítja a gazdát a kölcsön- vételre is. A kölcsönt nem azért veszi az okos gazda, hogy azt íelélje és igy jövedelmét csökkentse, sőt vagyonát alapjában megtámadja. Hanem azért, hogy könnyítsen terhén és ezzel jövedelmét szaporítsa. Az ám, de az afféle kölcsön, melyet a fent említett czélra vesz a gazda — nagyon könyelmü költekezésekre csábítja ám őt. Ezt pedig rendesen szomorú szánom-bánom szokta követni. Mit szóljunk végre azokról a sziszegő kígyókról, a gabona-ügynökökről, kik most már megkezdik a faluzást? A kik a megszorult gazdáknak a jövő évi termésre előleget kínálnak? Hát a gépvigéczekről, kik most kezdik meg a bucsujárást és kikről legközelebb bővebben fogunk szólani. Hej, gazd'uram, gazd’uram, ha valamikor helyén volt az eszed, most ám ott legyen! Mentői jobban czirógatnak, biztatnak: annál inkább vesd meg a lábadat, különben hidd el nekem: keserves leszen kimeneteled. Számolni fognak előtted, hogy csak úgy káprázikmajd a szemed! Bebizonyítják előtted ezek a vigéczek, hogy kétszer kettő = négy képpen csak a tied íeszen-lehet a nyereség! Vigyázz! Észre se’ veszed, már kelep- czébe kerültél, melyből vérezve, összetörve, földhöz szegzetten juthatsz csak ki! Mindezeket pedig elmondottuk nektek atyámfiai idejében, világosan, ne hogy aztán úgy sóhajtsatok fel. — Szegény ember dolga, csupa tragédia, szomorú komédia!
