Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-02-23 / 8. szám
Szatmár, 1902. február 23. V. évfolyam 8. szánvC •• • N ^----- 7 ..Vo ' ' ti ® Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent Islván-térTtStiílűft^' 1 FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: BODNÁR OÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) Atyánkfiái, székelyvéreink. __Attilának, a világverő, nagy rettegett hu nnép királyának három fia maradt: Ellák, Dengezics és Csaba. A jósok úgy jövendölték, hogy Csaba leszen az óriási birodalom ura, tolltartója. Hanem hát a három testvér nem tudott megegyezni az apai örökségen, mert egymás ellen uszították őket a hunok uralma alatt nyögő népek királyai. Kardra bízták tehát annak eldöntését, hogy kié legyen a birodalom ? Ellák elesett a küzdelemben. Dengezicset csakhamar megölték ellenségei. Csaba pedig a hun maradékkal, atyánkfia, a testvér hunnép maradékkal Erdély hegyei közt húzta meg magát. Az óriási birodalomból egyedül ez a kis bérezés haza maradt meg, de e kis hazában máig is élnek a nagy ősök ivadékai: a székelyek. Élnek? Bizony szomorú hírek járnak már régóta a mi atyánkfiáiról, testvéreinkről, székelyvéreinkről. Hogy ugyanis ez a nép, mely oly sok század alatt megőrizte vérének ős forrását, mely ott a bérezés Erdélyben hatalmas őrt- álló katonája volt a magyarnép élethalál har- czaiban ... azok pusztulnak, vesznek és oldott kéveként hullanak. Hej pedig a Teremtőuristen a Székelyföldet mind a két kezének áldásával érintette. Vizébe gyógyító balzsamot cseppegte- tett. Bányáiba kincseket helyezett; illatos legelőire kitűnő jószágot juttatott. Népének vendégszerető szivet, munkabíró kezet, becsületességet ajándékozott... És a székely nép, mely annyi századon boldogan és megelégedetten élt, pusztul, gyengül, mint az ősi fa, melynek gyökereire féreg húzódott. Mi a baja, mi a betegsége e szívós, any- nyi viharral daczoló népnek ? Közös az ő bajuk, a mi bajainkkal. Elapadt ott is a teje annak a jó bolond fejőstehénnek, melyet gazdaságnak neveznek. Kihasználták a székelynépet, megingatták lábai alatt a földet. Körülsánczolták vámvonalak- 1 kai —- alulról és túlról is. A székelyt is be- íevitték a kivándorlás veszélyeibe, mert nem bir az élet harczával többé szembeszállani... A székelynép panasza régtől fogva sir felénk! De tudja a jó Isten, idő kellett ahhoz, hogy a testvér testvérével kibeszélhesse, kisírhassa magát. A közös bu, bánat, köny összefolyt a panaszokban. De a tetterő, a mentési munkálat, az ébredés: csak nem következett be. Végre is eljött az idő, mikor a magyar kezet fog véreivel...’i szén a mi nekiek, nekünk is fáj... örvendetes módra szélesedik az a nagy társadalmi munka, mely a székelynépet is megmenteni, talpra állítani törekszik. Ugyanazért a magyar nép nevében mi is üdvözöljük a Marosvásárhelyen összejött hét társadalmi testületet, mely czélul tűzte ki felderíteni: Mi hát a baja a székely népnek ? És mily eszközökkel fogjanak hozzá az alapos gyógyításhoz ? Segítse a magyarok Istene derék székelytestvéreinket. Mert régen tudjuk, régen érezzük, hogy az igazságos és becsületes munkát a jó Isten áldása kiséri! ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill Jó mondások. Hosszú köntös port csinál. * Szakadj ruha, majd vesz a gazda!
