Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-02-16 / 7. szám
50 MAGYAR EÖLDMIVELŐ SZÖVETKEZZÜNK ! Öreg hiba . . . Örömmel olvassuk mostanában, mikor a szövetkezetek évi zárlatukat megejtették, számadásaikat rendbe hozták, mérlegüket annak rendje és módja szerint lelkiismeretesen megcsinálták, hogy van ám eredmény nyeresség. Ez nekünk szerfölött nagy örömet okoz. Nem azért az anyagi kis nyerességért, de azért, a mi előbbre való, hogy itt sokkal több erkölcsi, tiszta haszon és öröm szakadt. Hanem aztán az már öreg hiba számba megy, a mit itt is, ott is hallunk. Hogy ugyanis sok szövetkezetben, különösen a fogyasztási szövetkezetekben, az örömnek látszólag tetszetős szavaiban törnek ki, hogy — Osztozkodjunk ! — A nyereményt osszuk kil Atyámfiái, a jó Isten szerelméért, hát legszebben, nyugodtabban, okosabban ám ! Mikor lelkesedéssel leraktuk az első köveket a szövetkezés épületére: az volt volna első czélunk, hogy nverekedjünk ? De nem ám! A közjó és nem egyesek javára. Az erkölcsi, szép, salagtalan, tiszta haszonl Hogy egyesülésünkkel erős, törhetlen sziklává legyünk. Hogy a kereskedelmet, hitelműveleteket a tisztesség útjára tereljük. Hogy embertársainkat segítsük, felemeljük. A kik ezért lelkesedtek, a kik ezért dolgoztak és a kik e szándékban szép sikert is arattak azoknak, ha t. i. van már, nem okos, nem bölcs gondolat, hogy hát — Osztozkodjunk! Első gondunk, hogy az épületet, melyet fáradsággal felemeltünk megerősítsük. Hogy hordjuk össze a még szükséges anyagokat, hogy az épülethez tartozó tagokat mindenben elláthassuk, magunkhoz köthessük. A szövetkezés csak akkor marad szilárd alapon, ingathatlanul rázkódás nélkül, ha megteremtik elsőben is a tartalékalapot. E nélkül bizony mindig érheti a szövetkezetét valami csapás, mely a legszebb reményeket egyszerre elsepri. Mit érünk tehát egy évben való kis osztalékkal ? De mit érünk el, ha az évi kicsinynek látszó osztalék engedésekkel oly erős bástyát vonunk a szövetkezetek köré, melyet hatalmába aztán senki sem kerítheti. Lassan járj azért, tovább érsz! Öreg hiba volna mondom, hogy ha nyeressé- günk van, már arra gondolnánk először is, hogy Osztozkodjunk ! ügy szövetkezeti tag. **■ *wt ”w* ‘ír 'ír *w* ‘ír n* "ír tT tT b" "te n n* n" n n n n tT b b “b* “b* “b b* b* b b tC n tT b* b ír n "b" n* "w Elég az ember, de kevés a magyar! No már az igaz, hogy nem tudom, mikor keletkezett az a közmondás. Mely időben, mely világban? Csak annyit mondhatok, hogy soha se szólhatott találóbban a példabeszéd időre, mint a mostanára la, melyben tudniillik mi élünk. Elég, talán sok is az ember ugyanis a mi édes hazánkban, de kevés a magyar'. Úgy vagyon! Hazánk lakosága szerfölött megszaporodott. Egy egy népszámlálás után büszkén mutatnak reá a pápaszemes tudós urak, hogy hát mennyi emberrel szaporodott az ország, a városok, a községek. Es e közt mily sok a magyar! Hát én már csak a derék közmondásnak adok igazat. Elég biz’ az ember, de kevés a magyar! Be’ igaz, be’ valói Hát ’iszen nem épen a magyarok hagyják itt, ezt a drága anyát, a hazát? Mennek, búcsúznak, vándorolnak ki — a tengeren túlra, vagy más idegenbe. Olvastátok csak a minapába’, hogy hány magyar ember hagyott itt minket csak az utolsó tiz- esztendőben ? Ne is feleljünk reá, hanem takarjuk el szemeinket és úgy — sírjunk'. Azt mondják erre sokan, hogy ’iszen maradt itthon még- annyi, hogy megse tudnak élni! Munkát se’ tud adni nekik a föld! Maradt? Jönnek is? Sok maradt 1 Sokan jönnek isi Elég az ember bizony, de kevés a — magyar 1 Az igaz magyar! Mert, ki az igaz magyar? A ki szájával annak vallja magát? Ilyenek is sokan vannak 1 A kik azt mondják, ott a hazám, a hol élni tudok ! Itt vagy a mott, a hol a böndőmet jobban megtömhetem! Elegen vannak ilyenek is! De kevesen vannak, a kik leborulva kérik az eget. Isten áld meg a magyart I A kik úgy élnek, hogy a földtől őket senki és semmi el nem szakítja. A kik lélekből éneklik. Itt élned, halnod kell\ A kik hisznek a magyarok Istenében, a kik őrzik az ősi magyar erényt. A kik szeretik ezt a gyönyörű magyarnyelvet, a kik büszkék a magyarruhára, a kik kinem vetkőztek a magyar izéből. A kik előtt szent az adott szó, mint az eskü! A kik nem ismerik az ujmódi életnek ezer és ezer tekervényeit, csalafitosságait. A kik azért élnek, hogy a haza is éljen és boldog legyen. A kik munkálkodnak, gyermekeket, egészséges uj generacziót nevelnek a következő emberöltőre. A kik bbldogok a gondolatban, hogy itt e hazai földben fognak porladozni. A kik ha kell újra és újra életöket adják e hazáért, a magyar szabadságért. Ezek az igazi magyaroki Vajh, ilyenek nem sokan vannak! Sok-sok az ember, de kevés — a magyar I Minden ember legyen (tehát e hazában) ember Es magyar! Ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill Pörös ügyek rövidebb útja. Nem hiába azt mondják, a magyar ember azért nem boldogul, mert az soha össze nem tart. Van is ebben valami. Természetében van a pörlekedés. Most, atyámfia egész más lesz a pörlekedés módja mint ezelőtt; még pedig sokkal rövidebb utón lehet a pörös dolgokat lebonyolítani. Eddig ha valakinek kisebb dolgokban volt pörös ügye, a bírósággal csak akkor hallgatták ki személyesen és úgy mondtak Ítéletet az ő ügyes-bajos dolgában, mig a nagyobb pereket rendszerint Írásban végezték el, a mi bizony hosszadalmas dolog volt és mégsem volt meg nagyon sok esetben a kellő eredmény. Most azonban Plósz igazságügyi miniszter 20 évi munka után a képviselőház elé terjesztett egy javaslatot, mely azt az utat mutatja meg, hogyan lehet a pö- rösködést megrövidíteni. A képiselőház jóváhagyta azt. Ezen uj törvények teljesen a magyar ember szája-ize szerint készültek és lehetővé teszik azt, hogy a pörösködésnél egy pár garas is magmaradjon a szegény ember zsebében.
