Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-01-05 / 1. szám
0 MAGYAR FÖLDMIYELŐ melyből az anyaszeretet melege tizenhárom nap alatt költi ki a meztelen, vaksi, tehetetlen poron- tyocskákat, hogy aztán csodálatosan rövid idő alatt anyányivá felápolgassa. No, de mielőtt hogy tovább haladnánk, jó lesz a madár-tojással is megismerkedni. A ki csak eszi a tojást, könnyen kérdheti, hogy hát ezen mi lehet a megismerni való? Pedig bizony csudadolog az! Van a tojásnak meszes héjjá, néha fehér, néha tarka, néha színes, néha iratos. Belül a vastagabb végen van a levegős üreg, aztán a fehérje, aztán a széke vagy szikje, ebben a csira, aztán a sárgája, aztán a zsinórja. Mikor a csira megtermékenyül és a tojó lerakja a tojást, már a hányát, akkor kezdődik a költés vagy kotolás, melyet néha csak az anvama- dár, néha mind a két ivar felváltva végez. Erre az időre pőrére kopaszodik a kotló madár melle, vére kitüzesedik és a kotló madár azon van, hogy a tojást folvtonos-folyvást egyformán melegen tartsa: ül rajta reggeltől napestig, alkonyaitól reggelig, alig távozva perczekre is. Közben-közben még meg is forgatja a tojásokat, hogy egyformán melegedjenek. Kis madárnál eltart ez a kotlás tiz napig, de a haty- tyunál harminczöt napig is. Délszakon a strucz a nap hevét is felhasználja és van madár, a ki erjesztő halomfészket kapar össze s az erjedés melegét használja fel a kotolásra; a madár neve Tale- galla. A meleg folytonossága fejlődésre indítja a nyomástól megtermékenyített csirát. Erezetek futnak széjjel és egy pont lüktetni kezd: a szív ez! kassánként alakot ölt a fejlődő csira, madárporonty lesz belőle; és a mikor megérik, csőröcskéjével kivágja magát a meszes burokból. A mi tyúkféle, mint a fürj, a fogoly, a fáczán, a fájd és egyéb, annak finom pehelylyel borított csirkéje, a mint megszáradt, azonnal követi édes anyját; azonmódon a récze, a lúd és egyéb úszó vizimadár aprókája is. Bezzeg a többi madárnak a tojásból kibúvó porontyja meztelen, vaksi, sárga szájszélü és tehetetlen, a melyet úgy kell felápol- gatni és ha sok a fészekalja, mint a czinegéknél, nemcsak dolga van a szüléknek, hogy a táplálékot beszerezzék, hanem sorrendet is kell tartani, nehogy valamelyik apró éhen maradjon és elpusztuljon. A madár családalapítása és gondozása a természetnek leggyönyörűbb tüneménye, az emberre nézve pedig nagyjelentőségű és oktató. Ha elgondoljuk, hogy délszakon van kolibri-madár, melynek tojása alig borsónagyságu és ott a strucz, melynek tojása akkora, mint az ember feje — de nálunk is itt az ökörszem tojása, mely nem is a legkisebb, és itt a túzoké, mely nem is a legnagyobb, ám ezekben akár kicsinyek, akár nagyok, egyformán kél az élet az anya- és szülői szeretet melegétől, ott bent egy meszes burokban: elismerjük, hogy nagy és remek dolog az! Inti ez az embert is, hogy családi életében egyforma meleget tartson, legyen párjával szemben odaadó, áldozatra kész, mint a madár; és ivadékával szemben is éppen oly hűséges, gondos, mint a madár. De te kegyes olvasó, azt kérded éntőlem, hogy hát a madarak között nincsen kivétel ? Oh dehogy nincs, dehogy nincs! Ott a kakuk, a ki más madár fészkébe tojja le tojását és igy menekül a fentartás minden gonjától. No de hiszen: »ne szólj szám, nem fáj fejem« bizony egy árva szóval sem feszegetem, hogy tud-e ilyenekről emberfia, falu, város — de még a tekintetes vármegye is ? — tud ám! eleget!! De nem erről van most szó, mert még más dologról is meg kell emlékeznünk, nagy röviden, mert különben vastagra talál hízni a kicsinynek szánt könyv. A madaraknál rendszerint a him a szebbik színű — szemeink előtt van a kakas; a tojó szerényebb. De a ragadozóknál, mint sasoknál, sólymoknál, héjáknál és hasonlóknál, a tojó a testesebb, erősebb, inert a család felnevelése inkább reánehezül, ez pedig erőt kivan. A fiókák hamar fejlődnek s őszre kelve már mind anványiak s a nálunk termők ekkor már mind szárny aszabadj án vannak; a mi vándorfajta, mind el is költözik tőlünk messze délszakra, legtöbbje tengeren kelve át, talán leginkább a Nílus folyó völgvületébe. A vándorló madár röpülése nagyon sebes. Még a varjú is, mely Dániából Angliába röpül, óránként 27 mérföldnyit halad az északi tenger fölött. De a fiókák az első esztendőben nem hasonlítanak mindenben az öregekhez és eltelik némelyiknél három esztendő is, a mig tollazata teljes ékességét éri el, A színek kifejlődése legtöbbnyire vedlés vagy lohosodás utján történik, a mikor a madár a régibb tollat elhányja s helyébe uj növekedik. Némely madaraknál, igy vízieknél, a lohosodás oly általános, hogy hetekre tehetetlenekké válnak, nem tudnak röpülni és könnyen áldozatul esnek.* JÓ EOÉSZSÉ«. Orrvérzés, ha tartós, vagy gyakran megújul, természetesen gyöngít és ártalmas. Annak megakadályozására a következő módokat ajánlják: 1. Mossa meg a szenvedő hideg vízzel arczát, nyakát és torkát. 2. Többszörösen összetett rongyot mártsunk a vízbe és tegyük az illetőnek homlokára és nyakára. 3. Ha az előbbi két módnak egyike sem használ, tiszta hideg vízbe keverjünk eczetet, vagy nehány csöpp kénsavat, s a beteg marokkal merítsen e vízből és szivogassa orrába. 4. Gyakran megáll a vér akkor is, ha karjainkat magasra fejünk fölé emeljük. 5. Néha megáll a vérzés, ha alsó állkapczán- kat erősen mozgatjuk, mint a rágásnál. 6. Meglepő gyors hatást tapasztaltak némelyek, ha durva szövetű itatóspapir-darabkát tettek nyelvük alá. 7. Amerikában kis kövecskét tesznek a nyelv alá, hogy az orrvérzést megszüntessék. 8. Hideg vízbe mártott rongy, a hátgerinczre téve, a lapoczkák között, nagyon "hatásos. 9. Dr. Hutschison egy makacs vérzésnél a beteg kezeit és lábait, jó meleg vízbe mártotta, s az orrvérzés csakhamar megszűnt. Lábikra-görcsök. A ki azt tapasztalta, jól tudja, mily nagy baj ez a görcs főkép éjjel. Ez ellen jó hatású a fájós lábikrának erős bedörzsölése rummal; hacsak lehetséges igvék a beteg nehány csésze meleg theát rummal. — Talán még jobb, azonnal az ágyból kiugorni, talpra állani és a lábikrát posztódarabbal dörzsölni. — Jó valami hideg vasdarabra is állani. — Legújabb időben ajánlják a lábikra bedörzsölését opodeldokkal. —- Ha többször ismétlődik a görcs, jó a lábikrákat közvetlenül a lefekvés előtt gyorsan hideg vízzel megmosni. Találós kérdések. Mé’ esik az eső ? qaqnXS raoii upjjaj }jaj\r Hun nem vó’t az Úristen ? •ua}9i5U[ 9spjn zy Hun tartja a kocsis az ostorát ? 'iiajaAu y Micsoda rósz költ minden háznál ? ■zsojqy Hol nem szőr a bajusz'? •teuBSOJeq y Mit csinál a jó Isten, mikó’ esik az eső'?
