Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-12-07 / 49. szám
390 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Csak a kis gazdáknak nem volt eddig. Azért is maradtak úgy hátra. Most már van! Ezt az iskolát nevezik gazdasági ismétlő o O iskolának. Ezen iskolában készitik el az ifjúságot a helyes, czéltudatos, okos és olcsó gazdálkodásra. Megtanulja itt a leendő gazda az állattenyésztést, a földmivelést, a gazdasági és más növények termelését. Mert bizony sok csinja- binja, ága-boga vagyon ezeknek. A leányok megismerkednek a baromfi tenyészettel, selyemtermeléssel és mindazon dolgokkal, mik egy helyesen vezetett háztartáshoz tartoznak. A tanulás három éven át tart. Hetenkint télen öt, nyáron két óra alatt. Tehát jut még elegendő idő a mezei vagy otthoni munkára is. Kétezer ilyen iskola működik még csak az országban. De a hol működik, ott láthatólag tanultabb gazdák lépnek a mezőkre, a gazdaságba. Bár minden község állítana ilyen iskolát! Mert akkor nem csak az ifjúság, de az éle- medett emberek is okulhatnának, tanulhatnának Ott ugyanis, a hol ilyen iskola van, jobban, helyesebben megy minden a gazdálkodásban. Ott virul a szőlőmivelés, a len termelés, konyha kertészet, baromfi tenyészet, házi ipar. Mert a községben mindenkit magával ragad a példa. Ott olvasni, egyszóval tanulni és haladni akarnak. Mert országunknak tanult kis gazdákra van nagy-nagy szüksége! A hol a nép jól megértette, hogy mi az a gazdasági ismétlő iskola, ott már tanult kis gazdák boldogulnak és boldogítják a hazát. Szövetkezeti mozgalmak. — Mi az újság a faluban András gazda ? — Nincs ott semmi újság, nagy jó uram. Még papiros újság sincs, mert hogy hát nem igen ácsingóznak minálunk az olvasni való után. — Ez bizony nem valami nagy dicséret a községre. Hiszen ma már az embernek mégis csak érdekló'dni kell ám a világ folyásáról és azokról az intézményekről, melyek a népet boldogítani akarják és tudják is. — Hát nagy jó uram, úgy látszik, nálunk nincsen a ki mozgassa. A fa levél meg bizony nem mozog, ha legalább egy kis szél nem szállingózik. — Nem kell oda olyan nagy mozgás! Csak legalább gondolkozni kezdjenek atyafiak. Például érdeklődjenek a szövetkezetek iránt. Olvassák azon mozgalmakat, melyeket ezen szövetkezetek által annyi és annyi helyen összetartás és áldás követte. — Bizony, magam is röstellem, hogy a mi falunk olyan siket, mint az öreg ágyú. — Szégyen is az, mikor egy olyan derék magyar falu tátott szájjal várja a sült galambot. Micsoda nagy dolog kell ahhoz, hogy például Gazdakört vagy Olvasó-kört létesítsenek. Hiszen ha a tanító urnák egyetlen szép szót adnak, már a csira földbe jut. Ha pedig a Gazda vagy Olvasókör meg van, akkor a többi szövetkezetek következnek. Mire kell a kölcsön? Ismertem egy jóravaló, munkás embert, a ki egész életében azon törte a fejét, hogy kölcsönt tudjon szerezni. Az egyik adósságot azért csinálta, hogy a másikat valahogyan bedugdossa. Ez a szegény ember korán uzsorás kézbe került. Össze is szorította az a kéz úgy, hogy nyekkenni is alig dudott belé. Titkolta baját. Keresményét, sőt kész vagyonát áldozta fel, hogy időnként a borzasztó kamatot fizethesse. Azt gondolta, igy legalább lecsendesiti a vérszopót Egészen úgy sem tud tőle szabadulni. Hát bizony a szövetkezetekben szó kell, hogy essék arról is: vájjon ilyen esetekben mi a teendő, hogy az uzsora karmai közt vonagló szerencsétlen embert kiszabadíthassuk. A szövetkezeteknek ugyanis minden egyes esetekben jól értesülve kell lenniük arról, hogy a kölcsöntkérő nek mire kell a kölcsön? Azt hiszszük, hogy itt, ennél az esetnél, kétsze- x’es figyelemmel és meggondolással kell eljárni. A kiről ugyanis tudva vagyon, (vagy csak gyanú ok forog fenn) hogy uzsorások nyomása alatt nyög: attól feltétlen bizalmat kell várni. Ha az ilyen ember nem tárja fel helyzetét őszintén, rajta segíteni alig lehet. Sőt veszélyezteti a szövetkezeti érdekeket. Annyi bizonyos, hogy az uzsorások karmai közt levő embert apró kölcsönökkel megmenteni nem lehet. Ezzel csak nyújtanék a baját, mint enyhítő szerekkel a beteg életét. Sőt ez az eset még rosszabb. Mert csak az uzsorásokat hizlalók, akár a szegény ember keresetével is. Mert lehet, hog}r óriási megfeszítéssel a hitelszövetkezeti kölcsönt törlesztene becsületesen. De mit ér vele ? Ó maga nyomorog, az uzsorások meg híznak. A hitelszövetkezet ebben mintegy közremunkálkodnék. Az uzsorások karmai közt levő ember fölött valóságos konzíliumot (tanácskozást) kell tartani. Meg lehet-e egyáltalán menteni? Avagy lehetetlen? Ha meg lehet, úgy vegye kezébe ügyét maga a hitelszövetkezet. Nyúljon az ügy rendezéséhez vas marokkal. Ha kell. vegye segítségül a törvényt is. Ha pedig semmiképen nem lehet megmenteni. nincs más hátra, mint — végezni úgy az ügygyei, hogy kiugrasztani a nyulat a bokorból. Felszámolni ! Amim van, nesze. Aztán a szegény, tönkre ment ember kezdje élőiről. Inkább igy, mint örökös pokolban élni. Ez nem csalás; ez jogos védelem. És egyedüli mód az uzsora rablánczaitól való szabadulásra. Olvasás után adjátok tovább-olvasásra újságunkat! Hová lett a csizma? Egy göcseji parasztgazdának nagyon megviselte termetes lábelijét az aratás. A múlt pénteken gabnát adott el egy gazdának, s a rósz csizmáját nagyon megrestelte, mikor egy városi ismerőse leszólta érte. Vett tehát a búza árából egy pár jó csizmát. Igaz, hogy az anyjuk azt mondta otthon, hogy a búza árából egy garasnak sem szabad elfogyni, mert kell adóra, de hál mégis csak előbbre való a tisztesség, mint az adó. — Ha már az ember egy pár csizmát meg. reszkíroz, egy ital bort is csak be lehet számítani az árába. Az uj csizmás ember tehát betért a korcsmába, ahol sok gazda szidta az alacsony búzaárakat. Jött egyik liter a másik után. Ital közben megbecsülgették az uj csizmát is, a melyet boldog tulajdonosa fel is húzott. Délutánra kelve a társaság berúgva oszlott szét. Az uj csizmás felfeküdt a szekerére s a két kis tehén csendesen ballagott hazafelé az ismert utón. A falu alatt ébredt fel a gazda és ijedten tapasztalta, hogy — fázik a lába. Lelopták a lábáról a csizmát s elvitték az ujjal együtt a régit is. Mezétláb került haza. Otthon azután minő fogadtatásban részesítette az »anyjuk« arról nem szól a krónika.
