Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-12-07 / 49. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 391 Mit mondott a miniszterelnök a kivándorlásról ? A képviselőház igazságügyi bizottságában Széli Kálmán miniszterelnök igy nyilatkozott a kivándorlásról : — A magyar hazának szüksége van minden egyes gyermekére és azok munkaerejére. Mert úgyis kevés a magyar. Hanem a ki mégis itt akarja hagyni hazáját, ám menjen. De a népet meg kell szabadítani a titkos ügynököktől, kik csalódásokba viszik a kivándorlókat. Az Amerikában élő honfitársainknak lelkészeket kell adni, hogy a tengeren túl is megmaradjanak magyaroknak. Ezután minden külföldi konzulátusban lesz magyar hivatalnok is. A konzuli vizsgálatra pedig megköveteli a magyar nyelv .tudását. Még sok más és czélszerü újításról is szólotta miniszterelnök, melyekből már most is láthatjuk, hogy a kivándorlási törvény igen sok visszaélést fog megszüntetni. Másrészt oltalmába veszi azokat a honfitársainkat, kik az idegenben eddig úgyszólván magukra voltak hagyatva. A kik aztán még ha jól ment is a dolguk, epekedve vágytak haza, mert keservesen tapasztalták, hogy nem mindenütt jó és mindig legjobb otthon. Nem jó jel I Valamelyik újságban olvastam a minap, hogy egv nagyobb községben községi képviselő-választás volt. És a község lakossága oly közönynyel viselkedett a falura és annak közügyeire nézve igen fontos választás iránt, hogy 600 választó közül alig 130-an adták le szavazatukat. Nem jó jel ez, mondjuk aggodalommal. Nem jó jel igenis, hogy a lakosság úgyszólván rá se‘ hederit arra, vájjon kik fogják a község életét irányítani ? Kik fogják a közvagyont ellenőrizni ? Kiknek kezébe teszik le úgyszólván a község egész jövőjét. A hol ekkora tespedség uralkodik, ott bizonyára nem lehet egészséges élet. Ott haladásra, izmosodásra ne számítsunk. Van, a hogyan van, lesz, a hogyan lesz! így gondolkozni az állapotokról, bizony — mondjuk újra — nem jó jel. Az ilyen község vagy benne van már a pusztulásban, vagy már annak csiráját hordozza magában. A polgárok kötelessége érdeklődni a közügyek iránt. Mert ászén a magánéletünk, sőt minden privát érdekünk, nyugalmunk, jogaink és kötelességeink össze van kapcsolva a közérdekkel. A hol a közérdekre nem ügyelnek, ott bizony a magán, egyesek joga, nyugalma, kényelme és — a mi fő — erszénye is veszedelembe juthat. A közság polgárai tehát szent kötelességüknek tartsák a közérdeket a leglelkiismeretesebb érdeklődéssel kisérni. Gúnynevek. Hogy a gúnynév osztogatása nemcsak szép Magyarországon virágzik, hanem az Óceán túlsó felén is, bizonyságot ád rá egy amerikai újság, mely bokrétába kötötte a legkülönösebb amerikai gúnyneveket. Észak- Amerika mind a negyvenhét államának megvan a maga eléggé szarkasztikus gúnyneve. így Alabama lakóit gyíkoknak nevezik, Arkanzászéit fogpiszkálóknak, a kaliforniaikat aranyvadászoknak. Kolorádó lakosai csavargók, Konnekti- kutéi fából való muskátdiók (!) Georgia államéi egerek, a kentuckiak rossztörökök, Maine lakói rókák, a marylandiak csókák, a micsigéniek nagybélüek, Missouri lakói hánytatok. Nebraska államéi már csizmaevők. Newada lakói okos tyúkok, Necv-Hampshiréi gránitkölykök, New-Jerseyéi lép- vesszősök. Newyork államot knikherbokkerek, Észak-Karolinát szarvasgombák lakják. Begone lakói borzlábuak, Pennszilvániáé bürfejüek. A tenessiek fiatal ebek, a texasziak ökörfejüek, a wiskonziuiak pláne borzlábu naplopók. Azt hiszszük, ennyi tökéletesen elég a magyar Szarka Nagy Péterek és Tolvaj Gáborka Andrások megvigasztalására. Munkás-ügy. — A derék, békéscsabaiak. Tisztesség adassék a békéscsabai elöljáróságnak, kik jó példával járnak elől. Elkezdve Zsíros András biró uramtól, ki az unokájának a leendő eladó leánynak biztosított a Segítő Pénztárban egy kis hozományra valót, valamenyi elüljáró ki a fiát, ki az unokáját íratja be. Módos ám a csabai nép és mégis (mert hol föl a kerék, hol le) gondoskodnak azokról, a kik szivökhöz közel állanak. Ez olyan példa, melyet sokaknak más vidéken is követni kell. A Segitő-Pénztér csabai intézőjének van is dolga a jelentkezők belajtsromozásával! — Egy jó leány kérése. A leány igy szól: — Édes apám, az idei farsangban nem hálózok ám! Ruha se’ kell! — No, mi gyütt reád! Mán miér’ vónál te alább levő a többi jányoknál? — Mer’ hát kérni akarok valamit ’des apámtól. — Hát ezér simogatsz ? — Azér’, hogy lépjen be 'des apám a Segitő- Pénztárba. Abból a báli pénzből kitellik a tagsági dij az idénre, jövőben meg csak megsegíti apám- uramat a jó Isten. — Hát olyan nagyon rajta vagy! — Olyan boldog lesz ’des anyánk, ha tudhatja, hogy szerencsétlenség, öregség, halál esetre segítségünkre jön a Segítő. — Már ilyen jányért meg is cselekszem ám ! — Téli gazdasági tanfolyam tartását engedélyezte a földmivelési miniszter Káld község részére. A tanfolyam januárban kezdődik. A sárvári tejgazdasági szakiskola tanári kara s a káldi tanító tartanak elméleti előadásokat. E mellett még kosárfonásban nyernek oktatást a hallgatók s gazdasági eszközök készítésében. Remélhető, hogy a kiváló szakerők előadásaira oly szép számmal gyűlnek majd össze a hallgatók, mint az elmúlt években. Ezt kívánja a földmivelők saját érdeke; igy éri el czálját, amely végett anyagi áldozatokkal létesítik. — Á szepesi püspök és a cselédpénztár. Lőcséről írják lapunknak: Szmrecsányi Pál szepesi püspök ezer koronával alapitó tagul lépett be a gazdasági munkás- és cselédpénzlárba. A főpap azonkívül uradalmainak összes cselédjeit felvétette a segélypénztárba. Darányi miniszter jótékony intézménye mindinkább tért foglal a Szepességben és ma már alig van nagyobb uradalom a megyében, ahol a cselédek jövője nem volna biztosítva. — A >pécsi földmivelo munkás egylet« alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyta. — A földművelésügyi minisztérium a Boldog községi gazdák szövetsége alapszabályait látta el a bemutatási záradékkal. Hasonlólag megerősítést nyert a Szabadkai földmivelők inunkásképző-egyesüleie. Csak tovább, egyesüljünk, tömörüljünk jó magyar nép. Gazdakörökéi ifjúsági-egyesületeket, olvasó-köröket alakítsatok, mert a hol ezen egyletek élnek, ott már életet igér a többi is! Törvény agglégények ellen. Szigorú törvényt hoztak nemrégiben Argentina délamerikai köztársaság egyik államában. A házassági korszak a 20-ik évvel kezdődik ott. Aki 30 éves koráig nőtlen marad, annak hónaponkint 20 korona adót kell fizetni. A legközelebbi 5 évben 100 százalékkal növekednék az adó. A 35—50 év között havonkint 80 koronát fizet az agglegény. 50-től 75 évig 120 koronát hónaponkint. Csak a 75-ik év után száll le az 40 koronára évenkint. A 80-ik év után az agglegény már nem fizet adót. Az özvegyeknek három évig szabad gyászolni, de akkor ismét meg kell nősülniök. Aki kitudja mutatni, hogy egy évben háromszor kapott kosarat, azt az adó alól felmentik. A törvény az angol újságok szerint kitünően bevált. Az Orsz. Gazd. Munkás- és Cselédsegélypénztár ajánljuk jó indulatába. Ismertesse ezt az intézményt a nép körében. Biztosítsa cselédeit ezen segély- pénztárnál.
