Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1902-11-30 / 48. szám

MAGYAR FÖLDMIYELŐ

385

intézzék el, hogy inig az egyik kiveti, addig a másik sógor legyen az ablak alatt és szedje fel a pénzt. Az asszonyok eló'bb nagy lármát ütnek. De utóbb a két testvér majd egymáshoz szalad panaszra. Elátkozzák az órát, mikor ilyen két emberhez férjhez mentek, kik a száz forintokat az ablakon szórják ki. Most aztán azért is megbékélnek, még pedig az elöljáróság előtt. Mikor a békesség megvan, előmutatják a száz forintot. És megmagyarázzák nekik, hogy ugyan most kidobták, de jó ember találta meg, a ki nyomban vissza is adta. Hanem ha a prókátoroknak adják, keresztet vethetnek reá. Ez az én tanácsom.

Az atyafiak szépen megköszönték a földes urnák ezen jó tanácsát. Azonképen fognak cselekedni. Es nem győzték áldani a jó Istent, hogy szót fogadtak.

Mondogatták is Nagy-Kállóban a heti vásáros embereknek:

— Ha Kállay Miklós földes ur nem tud jó tanácsot adni, hiába mennek akkor a prókátorokhoz.

*

Hát ilyenek voltak a régi jó földes urak. Összeforrva a néppel, bubán örömben, bajban egyará- nyosan. Vannak most is ilyenek, de el kell jönni még egyszer az időnek, mikor a magyar a magyarral újra igaz testvér leszen. Földesur és paraszt egyarányosan.

Két halálos ítélet.

A szatmári kir. törvényszék palotájában ujfent szomorú kötelességet teljesített az esküdt szék, illetőleg a bíróság.

Kötéláltali halálra ítélte Dobje Alexa és Bura Mihály komorzáni oláh parasztokat, a kik junius hó hetedikén Bura Györgyöt álmában és bosszúból meggyilkolták.

Olt voltunk a tárgyaláson és elborult lélekkel tapasztaltuk, hogy hazánkban olyan községek is vannak, még pedig jó számmal, mint Komorzán. A hova úgy látszik a műveltség, vagy mondjuk ember nevelésnek alig hullott egy piczike kis szikrája. A hol úgyszólván állat módjára tengődnek a lakosok. A hol az embert olyan közönynyel és a borzadalom- nak teljes hiányával ölik le, mint akár a csirkét, vagy más állatot.

Az egész tárgyalás azt a benyomást tette reánk, hogy ezt a szegény népet is a vad ital, a pálinka teszi eszeveszetté, igazán állattá. A korcsma, az ital központja, mozgatója az ő életüknek. A behitt 36 tanú közt, mint tanú ott volt az egyetlen nadrágos és csizmás kazár, a korcsmáros is. A ki minden tanút jól ismer. Ismeri a vádlottakat is... hiszen sokszor megfordultak nála.

A vádlottak különben konokul tagadtak, tagadtak az utolsó körömszakadtáig. De tagadásukkal mit sem értek. A kir. ügyész megszorította őket és a körülméuyek is hangosan kiáltották a szerencsétlenek felé: »Ember gyilkosok vagytok!«

A halálos ítélet látszólag mély hatást tett reájuk. De el ne higyjük ám azokat a meséket, a miket egyes újságok a közönség hiszékenységének feltálalnak. Hogy például az elitéltek bibliát kértek és azt olvassák a sötét börtönben. Hiszen ezek a szerencsétlenek olvasni sem tudnak! Megtörtek ők szörnyű nagyon. S ha ártatlanságukat emlegetik is, bizony, hogy a lelkiismeret mardosása már most kétszeres, sőt százszoros erővel kínozza őket éjjelnappal.

Ez a tárgyalás is meggyőzhetett arról minden emberfiát, hogy elvész a nép, nevelés és oktatás nélkül. Azért oda kell törekednünk minden erőnkből, hogy hazánk legtávolabbi községeiben is, erős és mélyreható nevelés és oktatásunk legyen. És aztán? Hogy avval a vad itallal végezzen egyszer valahára a kormányzat, különben hiábavaló a legszentebb törekvés is.

Az Orsz. Gazd. Munkás- és Cselédsegély- pénztárt ajánljuk jó indulatába. ismertesse ezt az intézményt a nép körében. Hiztositsa cselédeit ezen segélypénztárnál.

— A gazdasági munkásokért. Darányi Ignácz a jövő évben lényeges újítást tervez a Segítő-Pénztárnál, amennyiben legalább is ezer tagsági helyet ösztöndíjas alapítványképpen óhajt rendszeresíteni olyanképpen, hogy ezer munkásért az állam fizesse öt évig a tagsági dijat. De ennél lényegesebb újítás a miniszter azon terve, melylyel el akarja érni azt, hogy a gazdasági munkásoknak a szorosan vett gazdasági munkákon felül is legyen jövedelme. E czélt ugv véli elérni, hogy a népies háziiparok, melyek egy kis betekintéssel különös előképzettség nélkül is haszonhaj tők, pl. a seprőkötés, gyékényfonás, baromfi- és selyemtenyésztés, méhészet, kertészkedés, gyümölcs- és zöldség- termelés, a feles mivelésre való vállalkozás slb, a gazdasági munkások közt meghonosítja és a kezdethez — tekintettel, hogy minden kezdet nehéz — a szükséges előleget adja. Ily támogatásra a miniszter az 1903-iki költségvetésben 300.000 koronát szánt. E támogatás nem akar könvöradomány lenni, hanem kizárólag a józan, törekvő, becsületes munkásnak támogatása olyannál, aki akar is, tudna is magán kellő módon segíteni. A miniszter eszméje nagyon életre való és ismerve szorgalmas népünket bizton tudjuk, hogy a népnek is, az államnak is, a kis iparnak is lesz belőle haszna.

— Magyar munkások idegenben. A kivándorlók okulására szolgáljon magj'ar véreinknek külföldön való kizsákmányolása, mint ahogyan az Bern svájszi kantonban történt. Messing-testvérek, saintbrix-i vasútépítők Magyarországból hozattak negyvenhat földmunkást. A vállalkozó minden lehető utón módon megcsalta a magyar munkásokat. Ezek panaszukkal Waegli delsbergi községtanácsos elé járultak, aki táviratilag tudatta a berni munkásegyesület titkárával, hogy a magyarok a rossz díjazás és bánásmód miatt vissza akarnak térni hazájukba, de útiköltségük nincsen. A titkár értesítette erről az osztrák-magyar nagykövetséget, aki megindittatta a vizsgálatot és jegyzőkönyvet vétetett föl. A vállalkozók mindenféle czimen jogtalan levonásokat tettek, úgy, hogy alig maradt valami a magyar munkások keresetéből. A Messing testvérek czég, noha kötelezte magát arra, hogy minden magyarnak egy frank napszámbiztositékot ad, e kötelezettségének eleget nem tett. A negyvenhat csalódott magyar munkást a követség anyagi támogatásával elindították mostohán otthagyott hazájuk, Magyarország felé.

— Militicsi arató. Vujevich Benő, nemes- militicsi arató az aratás előtti napokban megbetegedett, az elvállalt aratási munkát nem tudta megkezdeni s igy nincs télire betevő falatja. Vujevich csak az év elején lépett be a munkássegitő pénztárba és egy fél évi diját le is fizette. Minthogy a nyáron át semmi keresete nem volt és még aug. hónapban is munkaképtelen volt, segítségért folyamodott az Országos Gazdasági Munkás- és Cseléd- segitőpénztár igazgatóságához. Az igazgatóság Vuje- vichnek 150 korona rendkívüli segítséget állapított meg s azt Bari Zsigmond dr., a munkáspénztár titkára át is adta.

— Nemes emberbarátok. Örvendetesen gyarapszik azon nemes szivü munkaadók száma, a kik saját költségükön biztosítják cselédjeiknek a munkáspénztár áldásait. Újabban két ilyen emberbarátnak áldozatkészségéről kaptunk hirt. Báró Biedermann Rezső értesítette az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár igazgatóságát, hogy szentegáti uradalmának minHa^rm on7Hnsáoi p«p1pH-