Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-11-09 / 45. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 361 OLVASÓKOR. Milyenek a búr asszonyok? A burnép küzdelméről, hősies ellenállásáról és mostani sorsáról bőven értesültek a mi lapunk olvasói. A magyarnép ugyanis rokonszenvvel kisérte a hős nép bámulatos küzdelmét, mert e nép sorsában ma is a magunk sorsát látjuk. Mikor minket is levertek, elnémítottak. Mikor mi is idegenek lettünk saját egykori édes otthonunkban. Nem lesz talán érdektelen olvasni egyet-niást arról, milyenek a burnők? A kik oly bátor és hős férfiakat szülnek. A kik ott küzdöttek férjük oldala mellett daczolva idővel, ágyúval és ellenség- g e 1 egyaránt A délafrikai barcztérről visszaérkezett vitéz elbeszélése után írjuk a következőket. * A búr asszony vagy leány külső megjelenése nem valami vonzó. Arczvonásai — kevés kivétellel — közönségesnek mondható. Ezt még feltűnőbbé teszi az a szokás hogy fejükön iszonyú nagy szalma kalapot hordanak. A búr nő termete vagy nagyon is erős vagy sovány és szegletes. No de ’iszen azt szokták mondani: Az az igazán szép asszony, a kinek lelke is szép. Hát bizony, akkor a búr asszonynak alig akad párja. A legszebb erények virulnak a búr asszonynépség szivében. Szeretik az Isten-házát. Nagy erélvük, kitartásuk van, a mi igazán bámulatos náluk. A burnő vallásos. Erős hitük van! Délafrika picziny falvaiban vasárnapi napon mindnyájan a templomba sietnek. De mindennapi életükben is rendkívül buzgók és könyörületesek. A burok hazájából visszatért harczos a következő történetet beszéli el: Nyugati Transzvál Malmani tartományban történt, nem messze a híressé vált Mafeking városától. — A mi csapatunk tüzbe volt s ennek folytán számtalan sebesültet, halottat számláltunk és sok volt az eltűntek száma is. A hiányzók közt volt egy uj-zeelandi, aki a gyarmatcsapatban szolgált. Mintegy egy hétig volt már távol s barátjai azt hitték, hogy valamelyik szakadékban, valamely elhagyatott helyen megsebesült s odaveszett. Ebben a feltevésükben azonban csalódtak, mert a bét végével egy fehér lobogós búr közeledett az angol táborhoz s azt kérte hogy valami hordágyat küldjenek egyik sebesült angol elhozatalára. A hordágyat el is küldték s a sebesült a táborba hozatott. Keresztül lőtt testtel találták meg egy szomszédos búr farmnak a tulajdonosnőjénél. A világ túlsó részéről való ember volt, még pedig olyan, akit a burok meggyilkolására, a burok hazájának elfoglalására küldtek volt ide. Hány ellenséges érzületü keresztüldöfte volna szuronyával vagy ott hagyta volna veszni, ahol találta. A búr nő nem igy cselekedett: farmjába vitte, ott ápolta, gyógyította, sebét kimosta, gondját viselte és dajkálta, akárcsak honfitársa lett volna. A szegény sebesült saját szavait idézte: édes anyja s nőtestvérei sem lehettek volna szívélyesebbek vele szemben. * A burnő rendkívüli módon szereti hazáját. Köztársaságuk ügyét mindig lelkesedéssel karolták fel. Ott a hol védelmezni kellett védték, mint a magyar asszonyok — Egervárát. Készséggel áldozták fel a hazáért gyermekeiket, férjüket. Kardot, fegyvert ragadlak kezükbe és férjük oldala mellett harczoltak. Hogy mily lelkierővel rendelkezik a búr nő arra nézve a már említett forrás újra egy elbeszéléssel kedveskedik: Standarten állomáson történt, amely állomáson — dacára a hatóság elég erélyes és emberszerető intézkedéseinek — majdnem hétköznapi eset volt az, hogy menekülő nők a teherkocsikban húzódtak meg, vagy pedig a nyílt perronon jártak fel-alá egész éjszakákon át, karjaikba szorítván reszkető kisdedeiket, vagy körülvéve a rendesen nagyon hideg éjszakai levegőben meghűlt, köhögő gyermekcsoporttól. Esti kilencz óra lehetett s az egész állomás el volt hagyatva teljesen ; éppen csak a vasúti őr volt ébren. A perronon mely két oldalról nyitva volt, ott ült egy fiatal búr asszonyka, több apró vézna gyerekkel. A gyerekek siránkoztak, ami a délafrikai hideg éjszakáján nem is csoda. Olyan zimankós idő volt, melyben még odabant a szobában sem kellemes, hát még odakint. Egynéhányan oda mentünk hozzá s meleg teával kínáltuk. Ott zokogott magában, csendesen, senkit zavarni nem akarván. Nem messze az állomástól az egyik házban dallamok hallatszottak át; mily éles ellentét ezek közt a lágy női hangok közt, a fényárban úszó kedves otthon és az itt gubbaszkodó szerencsétlen, hajléktalan, hontalan és talán a halállal vívódó férjjel biró szerény nő között! Mily különböző is a földi javak megosztása az emberek között! Talán az asz- szonv férje száműzetésben tengeti napjait, talán a harcztéren parancsnokol; talán a csatatéren fekszik; talán a Veldt folyója takarja tetemeit; valószínűleg keserűséggel telik meg a lelke, mikor zokogó gyermekeit nézve arra a hajlékra gondol, mely nékik azelőtt annyi örömet nyújtott. S ha voltak ilyen keserű gondolatai, azokat mégis elhallgatta, szive mélyére zárta. Egyetlen panaszát sem hallottuk. Csak köszönetét rehegő szava volt. E tekintetben ezt az asszonyt a többiek minta képének lehetett volna tekinteni. De akár hány búr asszonynyal találkoztam, mind ilyen volt. Mintha csak sziklaszirt volna a lelkűk a szerencsétlenség nyilaival szemben. * Bizony, a hol ilyen asszonyok nevelik a gyermeket és gondozzák tűzhelyeit : ott nem csuda, ha hősies cselekedeteket láthattunk. Olyanokat, milyet megbámult — az egész világ. KISGAZDA. Kevés a méz! Nagy a panasz mindenfelé, hogy kevés az idén a -— méz. Mert bizony ezt a szeszélyes időjárást a szorgalmas kis méhecskék is megéi'ezték, nem csak a — gazdák. Hát csak legalább annyi legyen, a mivel maguk a méhek kitelelhetnek. Hagymatermelők öröme. Darányi föld- mivelésügvi miniszter elhatározta, hogy az apátfalvai erdőgondnoksághoz tartozó és nem feltétlen erdőtalajt képező 183786 holdas birtokot fölparczellázza s a környező faluk népének eladja. Ez a terület különösen alkalmas hagymatermelésre s azt hiszik, hogy mezőgazdasági üzemnek jutván, nagy tényezője lesz a vidéken a földárak egészséges alakulásának és a nép jólétének. — Milyen lesz a tél? Egy bécsi tanár azt jósolja, hogy rendkívüli szigorú, kemény telünk lesz. Olyan kemény, amilyen 50 esztendő óta nem volt! No hát meglássuk. Annyit azonban meg- jegyzünk, hogy ezt halandó ember nem igen tudhatja előre, ha még bécsi tanár is az illető. A karfiolt egész télen át pir özében a következő kezelés mellett lehet eltartani: A földet beszórjuk vastagon szalmával, erre egy sor karfiolt, ezt ismét szalmával vastagon beszórjuk, ismét egy sor karfiolt és igy tovább.
