Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-11-02 / 44. szám
352 MAGYAR FÖLDMIVELŐ letlenül belelépett a dobba, a mely ugy összevagdalta, bogy rövid idő múlva meghalt. Kiss István fűtőt a Báró Vay-féle tiszalöki uradalomban a gép kereke kapta el, s ez a munkás is életével áldozott e véletlen szerencsétlenségnek. Mind a három ember derék, józan, szorgalmas munkás volt, s mind a háromnak özvegye s kiskorú gyermekei maradtak, teljes gyámol nélkül. Az Országos Gazdasági Munkás és Cselédsegélypénztár mint három özvegynak 400 400 korona haláleseti segélyt utalt ki. Ajánljuk mindenkinek figyelmébe e megszívlelendő példákat. — ínség Máramarosban. Szomorú hir érkezik Máramarosból. A nép ínség előtt áll. Már a nyári áradások is töméntelen kárt okoztak s most meg a korán beköszöntött tél pusztította el a tengeritermést és rongálta meg a burgonyát. A megye főispánja, báró Roszner Ervin Budapesten értekezett a vármegye országgyűlési képviselőivel, bogy a baj bekövetkezése előtt a veszedelmet elhárítsák s a kormánytól is kérjenek segítséget. A szegény népre ínséges tél vár, ha jó eleve nem gondoskodnak olcsó tengeri és más élelmiszerek beszerzéséről. Temetőben. Minden városon és falun van olyan hely, hová az elhunytak hült tetemeit szállítják. Ez a hely a temető . . . Nem tudok mellette elmenni, — hogy nehány pillantást reá ne vessek. — S mindjárt eszembe jut, hogy egykor én is ide fogok kerülni .... Ide, — hol nincs szegénység, gazdagság — ahol minden ember egyforma! Ez a legjobb köztársaság és az örökkévalóság bölcsője, melyből idővel feltámadunk! . . . Ez az egyedüli hely, mely mindenkinek lakást ad, s hol mindenki szive nyughelyre talál. Külseje nagyon egyszerű... Belseje tele van sirdombbal. Rajta virág diszlik, s fejénél vagy díszes márvány szobor, vagy pedig mohos korhadt fakereszt áll — hirdetve, hogy egykor feltámadunk! Alatta pihennek az elhalt remények. Minden szomorú és csöndes itt... Itt egy anya imádkozik egyetlen fia sírjánál... Ott egy galambősz aggastyán hullatja — fájó zokogás közt drága könyeit . . . Egyszer csak én is megállók egy sírnál: Atyám sírja ez! Szivem megmozdul.. . Térdre roskadok . . . s szememből könv hullik. Szólnék hozzá! ? De nem lehet! Kezem imára kulcsolom s ugy mondom: Adj Uram örök nyugodalmat neki!!! S aztán lassan én is haza ballagok ... Szomorú szívvel gondol mindenki e helyre. Különösen az, kinek atyja, anyja, vagy testvére nyugszik ott, várja a boldog feltámadást. Sokan alig várják, hogy az élet zajából e csendes hazába költözzenek. Óh mert tudják, hogy ott nincs rágalmazás, nincs szenvedés. S a költő is azt mondja, hogy: »Ott lesz jó majd megpihenni, hiszen ott lent nem fáj semmi«. Szűcs Gyula tanító. Ä francziák mint a világ hitelezői. A franczia hivatalos lap statisztikát közöl arról, hogy mennyi franczia tőke van elhelyezve külföldi kereskedelmi, ipari, forgalmi és egyéb vállalatokban. Ez a tőke megközelíti a harmincz milíiárdot. Ebből természetesen Oroszországban van a legtöbb t. i. 0965) millió, Spanyolországban van 2872, Ausztriában és magvarországban 2850, Olaszországban 1430. Angliában 1000, Németországbcn 85, európai Török országban 1818, Kis Ázsiában 345, Kínában 641, Egyp- tomban 1436. Anglia afrika gyarmataiban 1592, az Egyesült Államokban 600, Mexikóban 300, Argentínában 923, és" Brazíliában 696 millió frank. Szerezzetek a mi újságunknak uj előfizetőket I OLVASÓKÖR. Mátyás király mint kém. Mátyás királyról feljegyezte a történelem, hogy kémekre pazarlásig költött roppant összegeket, de hasznát is vette ezeknek a költségeknek, mert idejekorán értesülve lévén az ellenség szándékáról és terveiről, ezek megakadályozására legjobb sikerrel tehette meg rendeletéit. Egy ízben nagyon meg volt akadva, mert valahány kémet csak elküldött, mindannyinak nyoma veszett. A dolog pedig ugy történt, hogy a török szultán jó pénzért megvásárolt egy embert Mátyás király udvaránál. Ez a kapzsi fiatal ember mindent hűségesen elárult a szultánnak. Valahányszor tehát Mátyás király egy kémet útnak indított, az áruló rögtön megírta a szultánnak, hogy ilyen meg ilyen külsejű kém fogja ma táborát kikémlelni. Erre persze a szultánnak nem volt semmi sürgősebb dolga, mint a kémet elfogatni s zsákba varva, a vízbe dobatni. Mátyás király nem tudta mire vélni kémeinek eltűnését. Azonfelül nagyon szerette volna ismerni a törökök szándékát. Mit volt tehát mit tennie 7 Mátyás király ilyenkor nem sokáig habozott. Tanakodásra sem volt már idő. Itt tenni kellett. Még pedig gyorsan! Parasztruhába öltözött s azok közé vegyült, a kik a közeli török táborba élelmi szereket szállítottak. Útközben elfáradt s leült egy terebélyes vadgesztenyefa árnyékába pihenni. Kissé el is szundított. Egyszerre csak ugy rémlett neki, mintha egy udvari emberét, a ki a török szultán kéme volt, látta volna az ut túlsó felén elsurranni. Rögtön felugrott és utána sietett. Csakugyan ő volt! Nyomon követte. Egy negyedórái sietés után az udvari ember megállód egy lakatlannak látszó paraszt viskó előtt s háromszor egymásután kopogtatott rozzant ajtaján. Csakhamar láthatóvá lett egy boszorkányarczu vén asszonyjíaz ablakban s nyomban rá megcsikor- dult a kulcs a zárban és az ajtó megnyílt. Az udvari ember besompolygott a szobába s a vén banya ismét ráfordította a kulcsot. Mátyás király lábujj hegyen az ajtóhoz ment s fülét a kulcslyukra illesztve, hallgatózott. — No, mi újság? — kérdezte a boszorkány mohó örömmel. — Aranyos madarat fog ma a török szultán, újságolta az udvari ember. — Beszélj világosabban. — Mátyás király jut ma a szultán kezébe. — Mit beszélsz ? — Valót. — Mondd el még egyszer! — Mátyás király nap-nap után várta kémeit. — No, azokat ugyancsak sokáig várhatja, inig a Duna fenekéről visszakerülhetnek, — nevetett a vén banya sipitó hangon. — Végre is azt határozta, hogy jó maga belo- pózik a török táborba s mindent kikémlel. Ma reggel parasztruhába öltözve, elindult a többiekkel árpát árulni a török táborba. A vén banya alig tudott magához térni a boldog nevetéstől — Hiszen akkor mi ezreket kapunk a hatalmas padisahtól! — ujjongott nagy örömében. Mátyás király hirtelen határozott. — Rögtön megyek a szultánhoz — hallatta ismét a boszorkány éles hangját. — Te meg siess vissza, nehogy feltűnést keltsen távolléted.
