Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-10-26 / 43. szám
344 MAGYAR FÖLDMIYELŐ Szüreti apróságok. Savanya képpel néz Esván vinczellérera a bor- sajtóra. Szinte vonakodik, szóljon e vagy se: —- Instálom aláson, evvel a sajtóval nem boldogulunk ! — Hát talán ujfent hozassak ugy-e?- Nem a’ im*tállom. Mozsár, meg kalapács kén’ most majd, hogy a szőlőbogyóból lét szoríthassunk. * *■ * Hajdanában — mint gróf Vay Sándor emlékezésében olvassuk, a k e r t i szüreteket szent Mihály- kor eresztették meg. Az Érmelléken, Ménesen okt. 15-én kezdettek szüretelni. A Hegyalján Simon Juda napja — okt. 28 — volt a hagyományos szüretkezdési nap. Szemere Miklós költő igy énekelte meg ezt egykoron Fújjad, fújjad Dudás Itt van Simon Judás. De mikor hevégezték frissen esett hó csillogott a tarcali Kopaszhegy ormán. Katalin táján meg ráfordították a zárat a kincset-hozó aszúval telt pin- czék ajtajára. Tegnap hallottam — bizalmasan — hogy egy szőllős-gazda 8 krajezárjával kínálta az idei — mustot a szatmári hegyen. No hát mindig gondoltam, hogy maga a szőlő fogja csuffondárossá tenni a bo raksz ist, (italadót.) Elérjük tehát itt ott, hogy 8 krajczáros borért itt nálunk la 7 krajczár akszist kell majd literenkint fizetni. Ha valaki komájának ajándékozni fog az idén bormustot, koma azt találja majd mondani : — Édes jó komám, tisztölöm az efféle ajándékot. Iszen bizony hogy ráfizetek! Nevetni szeretne az ember, ha nem lenne olyan nagyon szomöru az dolog. Hogy t. i. a tokai aszúért is 7 krajczárt kell akszisba adni és a szatmári 8 krajczáros csigerért is. Nem hiába mondják, de igaz is, hogy ez az 1902-iki ősz olyan volt, mint egy színész. Tisztára végig játszotta a többi évszakok játékait. Kár, hogy csak a maga magáét nem tudta becsülettel eljátszani. Virágzott, dörgölt, villámlott, fagyott. Csak a szép, tartós őszi napok hiányzottak. No, meg — a mit annyira siratnak — fájlalnak a szőllős gazdák és édes jó mindnyájan: Hiányzik a hő, jó szüret, aranyat, vigkedélyt érő édes must! Kis Gereben. *X* -X» *fr T -X» wir •fr •t’ -A* i. -A- -A- -A* -A* -A- *A* -A* -A- *A- «A» *A» -A* *A* -A* -A- -A* -A- dt* W dt» dt* dt- df- •fr •fr dtif & JP 'il >1 4t nV é1 -fl -Jt >1 -3'ik & & & & A méhek kis országából. Egy jeles természettudós, ki a méheket alapos tanulmány tárgyává tette, azt mondja, hogy ezeknél a kis állatoknál a királynéjukhoz való ragaszkodás hihetetlen módon van kifejlődve. A táplálékhiányban szenvedő kasban mindig a királyné hal el a legkésőbben, mert az éhségtől haldokló méhek még mindig táplálják a királynét. Buttel egy királynét és több más munkásméhet vékony sodronyból készült skatulyába tett s nagyon kevés eleséget adott nekik. Két nap múlva a méhek nagyon elbágyadva voltak, négy nap múltán pedig csak két méh élt és az ötödik napon már csak egyetlenegy, mig a királyné jó erőben futkosott ideoda. A legutolsó méh már oly gyönge volt, hogy a félodalára dőlt, de mikor a királyné hozzáment s táplálékot kért tőle, a szegény haldokló méh végső erőlködéssel annyira vitte, hogy orrmányát a királynéjához tehesse s megetethesse. Erre a munkásméh kimúlt, mig a királynén még mindig nem lászott nyoma a bágyadtságnak. Csodálatos átalakulás. Boros: Ugyan mondja csak Vödrös, hogy tett szert erre a sűrít szürke hajzatra? Hiszen régebben teljesen kopasz volt ? Vödrös: Annyit búsultam a kopaszságom miatt, hogy teljesen beleőszüllem. Hasznos vagy káros-e a veréb ? Ezt a kérdést vetette fel valaki egy társaságban. A társaság tagjai közt két párt támadt. Az egyik párt határozottan kijelenté, hogy a veréb több kárt okoz, mint hasznot; mig a másik párt az ellenkező véleményhez csatlakozott és azt állította, hogy a veréb hasznos. Én, a ki tüzetesebben szoktam ily kérdésekkel foglalkozni, hosszas vizsgálat után következő eredményre jutottam. A veréb, mint a madarak legismertebbje, annyi hasznot hoz, a mennyi kárt okoz. Ezt azonban nem kell szószerint venni; mert ezen kérdéssel már sok természettudós foglalkozott, de megegyezni eddig nem tudtak. Kárt okoz a veréb a következő tulajdonságai által: Főjellemző tulajdonsága a határtalan szemtelenség és ravaszság. Télen át benn a városban vagy falun közvetlen az ember közelében tartózkodik. A más madaraknak kiszórt morzsát ő szedi fel. Lakásul rendezi be magának az elhagyott fecske-fészkeket és a fákra felaggatott czinke vagy seregély házikókat. De innen legtöbb esetben ki kell takarodnia, mikor a régi lakók visszatérnek. Tavaszszal mint moudják, a veteményes ágyakban tesz kárt azáltal, hogy a még gyenge palántákat kihuzgálja és megeszi. En ezt soh se tapasztaltam, és nem tudom elhinni. Azt is mondják, hogy mikor a gyümölcsfák rügyezni kezdenek, akkor seregestöl jönnek a verebek és lecsipkedik a fris levél- és rügyhajtásokat. Én is láttam ezt, de merném állítani, hogy más okból teszik; amiről majd alább. Mikor aztán kezd érni a cseresznye, akkor szorgalmasan látogatják a cseresznyefákat. Ezt nem lehet tagadni. De határozottan akkor tesznek legnagyobb kárt, mikor a gabona érik. — Amidőn osztán seregesen lepik el, különösen a buza-táblákat, és nagy pusztítást visznek végbe. Ilyenkora legjobb eszköz puskát venni a kézbe s egynéhányszor közéjük lőni. Őszszel eljárnak a magtárakba és a gyümölcsös kertekbe, különösen a szőlőkbe. Itt is csak puskával kell őket kiűzni, mert ez a legjobb szer. Madárijesztő veréb ellen mit sem használ, mert másnap már rajt ül a madárijesztőn, mintha csak számára állították volna oda. Ezek voltak a veréb káros tettei; lássuk most: mily hasznot hajt? Mint előbb emlitém: nem hittem, hogy a veréb azért látogatja a veteményes ágyakat, hogy ott a gyenge palántákat kihuzogassa; hanem igenis azért, hogy az ott élősködő rovarakat és férgeket pusztítsa. Mert határozott tény, hogy ahol a veréb könnyebben juthat rovarokhoz, ott inkább azokat eszi meg, mint a növényi táplálékot; s az ily veteményes ágyakat ha jól megnézzük, azt fogjuk találni, hogy csakúgy hemzseg rajta a sok rovar stb. A rügyező gyümölcsfákra is azért száll, hogy az ott tömegesen előforduló hernyót, férget stb., amik rontják a fát, pusztítsa. Ezt nem egyszer figyeltem meg és tapasztalásból szólok. Előfordul ugyan, hogy magát a rügyeket is megtámadja, de ez nem egyedüli oka, hogy a veréb a gyümölcsfákra száll. Határozottan legtöbb hasznot hajt a veréb akkor. midőn fiókját táplálja. Arra, hogy hat kis éhes madárfiut és magát kielégíthesse, bizony nagyszámú rovar és hernyó szükséges: különösen ha még tekintetbe vesszük azon körülményt, hogy a kicsinyek kizárólag csak rovarral és hernyóval élnek. Vegyük most számításba azt is, hogy rendes körülmények közt a veréb két nemzedéket nevel fel. sőt néha hármat is, és ezeket mind rovarral táplálja: akkor be kell vallanunk, hogy azon kárt, melyet a gyümölcsben és gabnában okoz, teljesen egyensúlyozza a rovarok pusztításával. Azért ne üldözzük a verebet — akkor is, mikorrá nincs okunk. Jfj. S. 1*.
