Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-10-26 / 43. szám
Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR. Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ES KIADÓTULAJDONOS: BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) A gazdák téli élete. Hát élhetnek-e a gazdák télen? A minapában mutattuk meg annak rendje és módja szerint, hogy igenis, a kik akarnak élhetnek á m! Azt az életet értjük atyámfiai, mely a mozgásban,i tehát a szellemi és testi m u n k á 1 k cutá s b a n nyilvánul. Mert buonvos, hogy aki télen át alszik, ásit, pipázik, a készt elemészti, az unalommal verekedik, a pálinkáiul bódult: az nem él. Az sem él, a ki a téli napokat elüti, élkártyázza. Az okos gazda ma már a téli munkára épen úgy készül, mint a nyári nagy m u n k á r a. Öntudatosan, kiszámítva, értelmes, józan okossággal. Talán bizony visszahőköltök atyámfiai ettől a mondástól. Pedig épenséggel nincsen okotok erre. Sőt amondók vagyunk, hogy szedjétek jól össze magatokat ennek az arany igazságnak béfogadására. Vége annak az időnek, mikor csak a j ó papnak kellett holtáig tanulni a. Ma már minden élni akaró, valamire való gazdának tanulnia kell! — Micsa’, hallom a beszédet! — Hát bizony akkó nekünk ujfent esko- lába kell beiratkoznunk. Betűket, olvasást tanulnunk. Azt mondom, atyámfiai, hogy bizony be kell ám iratkozni egy eskolába! Még pedig az élet iskolájába! És bizony, hogy meg kell tanulni olvasni is, különösen egy könyvből. A természet szép és nagy könyvéből. Ez a könyv a legjobb tanítómé s t e r. Tehát a gazdák téli életének egyik teendője a tanulás, okulás, haladás a maga-maguk mesterségében. — Jól van na! De hát őszen, mit hoz ez a tanulás a konyhára ? — Ebből a tanulásból ugyan nem lakunk jól; meg nem is kergethetjük ám el a vigvorgó szükséget. így szól az ellenvetés. Hát állunk elejébe atyámfia. Csak lassan a testtel! Elsőben is azt mondom, hrogy igenis a tanulás, az okos haladás m egt e 11 i t i a kamarát, Ha pedig a kamara nem ieszen üres, akkor nincs baj, szükség a konyhában se? Még a jólakás se' marad el. — Env’e újságíró uram, be: kirakja. Be kirakja... Csak aztán embere is legyen a szavának. Szoktunk atyámfia. Most is az leszünk! Egy példával kerülünk elejébe a dolognak. Virág Es’ván uram taníttatja a fiát. Mert tanul ám az a gyerek, hogy majd felfalja a tudományt. De Virág Es’ván ugyancsak dong. Hogy hát mennyi küzdelmébe kerül neki is, meg a fiúnak is az a tanulás, ns se’ látszatja, se’ haszna. Csak tanul és tanul. A háznál mit se’ lódíthat. De a konyhára se’ hoz egy fiát sem. Az ám, de Virág Es‘ván fia egyszer csak ember lett a gáton. A nagy tőkét, a mit avval a tanulással megszerzett, nem csak apró-pénzre, de bankókra váltogatta. Boldogult, élt, a mint dukál. Még az apjának és testvéreinek is küldte a nyomatékos segedelmet. A kamatból ide is jutott. — Hm, ebből még kikerül valami. Bizonynyal mondom, hogy igen. Atyámfiáék az Urban, úgy vették fel az imént a dolgot, hogy a mint a példa szó tartja: „Adj uram, de mostanság mindjárt la!“ Ha én, teszem fel most tanulok, okulok
