Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-09-28 / 39. szám
MAGYAR FÖLDMIVELO 311 Tivornyás mulatság helyett szép ünnepet üljenek a falu vénei és ifjai. így ereszszék őket megáldva, nekiek minden jót kívánva az uj életre. Vannak már hála Istennek községek, hol ilyen ünnepségek tartatnak. Épülésére minden jóakaratu embernek. A lelkész a templomban fogadja mindkét rendbéli ifjúságot. A leányok fehérruhát öltenek. Az ősz virágaiból koszorút fonnak. Virágot ajándékoznak a búcsúzó legényeknek is. Aztán szép sorrendhen mennek az Isten házába. Itt fogadalmat tesznek, hogy vallásosan, erkölcsösen fognak élni a katonaságnál is. Fogadásukat hallja az egész község. Hallják a siró anyák, gondokba merült apák. Hallják a leányok. kik szintén fogadást tesznek, hogy erényeiket megőrzik, mint legdrágább kincsüket. Az ilyen ifjúság, melyet a falu így ereszt el szárnyai alól díszei, büszkeségei lesznek a katonaságnak és magának a falunak is. Hát derék falusi bírók, gazdák, szülők, anyák, leányok: legyetek rajta, hogy a ti legényeitek is igv búcsúzzanak el tőletek! /\ Iskolába! Elérkezett az a legutolsó határ idő is, hogy gyermekeinket iskolába küldjük. Atyámfia, ne tétovázzál sokat, hanem gyermekedet iskolába írasd be és oda pontosan járasd. Bár itt volna már az idő, hogy nálunk is — mint más országban — ne törvénynyel, büntetéssel kelljen a szülőt arra kényszeríteni, hogy gyermekeit iskolába járassa! Azért nálunk is vannak oly derék, józangon- dolkozásu emberek, kinek portáján ugyan a kisbiró az iskolába való küldés irányában ide nem botlik, mivel hogy igen jól tudják ám ezt az igazságtól duzzadó közmondást hogy: »A ki tanul az tud, a ki tud az boldogul.« Hisz’ jó atyámfiai majdnem mindennap úgy mondván lehet ilyféle keserű panaszokat hallani egy-egy szerencsétlentől, ki nem tanult, vagy nem tanítottak : — Hej de rosszul tett az édes apám, vagy anyám, hogy nem taníttattak, beli megköszönném most nekik, ha iskolába járattak volna? Keserű felébredés. Késő bár a bánat, mert azon már a nagy ember — kinek egyéb baja-gondja is van — egy kicsit túl van. De legalább intő például szolgálhat, hogy gyermekeink életünkben még, vagy holtunk után ne átkozzanak hanyagságunkért. Nem csak saját lelkiismeretünk parancsolja, hogy gyermekeinket iskolába járassuk, hogy ne nőjenek fel tudatlanul, oktalanul mint a barmok, hanem a haza iránti kötelesség is parancsolja. Azt hiszem minden tisztességes honpolgárnak forró vágya, óhaja, hogy az országa, hazája, melynek javaiból él, az az ország, az a haza szép legyen nagy legyen, hir, dicsőség koszoruzza határát. 5ío lássátok atyámfiai a hazának dicsőségét, jó messzemenő hirnevet csak is hírneves fiai szerezhetnek, kik azonban csak is úgy teremhetnek, ha iskolába járnak először, hol megtanulják, alaposan megismerik azokat az utakat és irányokat melyek a hir, dicsőség és boldogulás felé vezetnek. De vegyük elő azt a terhes, nyűgös és sok ügygvel-bajjal körülfont mindennapi életünket, hol az irás-olvasás tudatlansága már egymaga valóságos csapás. Az az ember ki nem tud a mai világban sem Írni sem olvasni ugv áll az emberiség közt, mint egy régi módi áldozatot hozott bárány, ki elhagyatva áll a nagy világban és lopnak-csalnak minden oldalról, reátollnak mindent és mindenért ■őtet veszik elő. A szegény tudatlan ember aztán csak jó későre ébred fel ama keserű tudatra, kogy ő minden ol- •dalról meg van rövidítve. »Saját kárán tanul a magyar« azt szokta mondani a példabeszéd. De ne tanuljon a magyar a maga kárán, hanem okuljon a mások szerencsétlenségén és legyen életrevaló, ügyes. Ragadja meg a kínálkozó alkalmat, látogassa pontosan az iskolát, hol boldogulásának alapköre nyugszik; ne kerülje el azt és a templomot, hanem pálinkás bót és korcsma helyett inkább oda botoljon be a lába, akkor — meglássátok atyámfiai — nem lesz ok a panaszra, bánatra soha. Sokan arra helytelen és ferde okoskodással állnak elő, hogy: nem lehet mindenki pap, meg tudós. Én erre meg azt mondom, hogy igenis lehet mindenki — ha nem is pap — de saját körében tanult és müveit ember, minek az életben igen sok hasznát veheti. Ma már atyámfiai az egész világ tudomány után szomjuzik. Német- és FYanczia országban alig akad ember, hogy ne tudjon írni és olvasni, hol állunk mi még? Pedig látjátok nálunk is az állam, a kincstár, az egyházak, a főpapok, püspökök is milliókot áldoznak az iskolákra, csak hogy a magyar ember gyermeke tanuljon és okos-müveit honpolgár váljék belőle. Sőt most már azt akarják törvénybe hozni, hogy képviselő választó csak az lehessen, ki betudja hitelesen bizonyítani, hogy Írni és olvasni tud. Jó lesz tehát atyámfiai az elmondottakat, megszívlelni. hisz a ti saját jól felfogott érdoketek kívánja hogy: a gyermekeket iskolába! Marosán J. tanító. Mire jó az Olvasó-kör ? Hogy mire jó azt mi már annak rendje és módja szerint elsoroltuk. De igrz mondás az, hogy az ember minden- \ nap égj7 tapasztalattal öregebb leszen. Most hallunk egy igen érdekes esetet, mely pompásan felfejti, hogy mi mindenre jó még az az olvasó-kör? A községben már két esztendő óta működik a fogyasztási szövetkezet. És pedig igen kielégitőleg, igen jó. Csak egy a bibe! Hogy a község lakóinak egy része még mindig nem lehet tagja. Akarnának ők tagjai lenni szegények, de úgy el vannak adósodva, hogy a szatócsbótot, mely mellett pálinka mérés is van baj nélkül ott nem hagyhatják. Mert, ha ott hagynák, a következő héten megütnéd házuk előtt a dobot. Ezért majdnem irigykedve látják, hogy a szövetkezetbei ek mikép boldogulnak. Nem rossz akaratú irigykedés ez, de természetes folyománya a dolognak. így majdnem két pártra van szakadva a falu. Úgyszólván ellentétben, ellenséges visszonyban vannak egymással a szövetkezeti tagok és nem tagok. Szekeres bátyánknak azonbn derék ötlete támadt Alakítsunk olvasókört! Annak mindenki tagja Rhet! Oda mindenki eljöhet. Ott találkozhatunk. Beszélgethetünk sorsunkról és meghányhatjuk-vet- hetjük, mikep kellene segíteni a szegény embereKen. Meg is alakult csakhamar az Olvasó-kör. És uramfia, mi történt? A falu együtt volt. Megbékültünk! Elkezdettük a fonalát-szálát húzogatni a bajoknak. A szegény emberek bizalommal látták, hogy a fogyasztási szövetkezet nem csak nyerészkedni akar, de segít a szegény, lekötött, lánczolt embereken is. Már tanácskoztunk is, hogy és mikép oldjuk meg a kérdést? A fogyásztási szövetkezet emberei terveken dolgoznak, mely módon lehetne kiváltani a hínárban levő Olvasó-köri tagokat. És úgy hiszszük, segíteni is fog rajtuk. No lám, erre is jó az Olvasó-kör!
