Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-09-21 / 38. szám
304 MAGYAR FÖLDMIYELŐ OlaVJük,3Ó-ÍCÖSlj. Intés. (A kivándorlókhoz.) Magyar, ne hagyd el ezt a földet, Megver az Isten, hogyha elhagyod. Táj van talán virányra zöldebb, De kék egén nincs néked csillagod, S ha volna is az idegen tanyán Tilos e szó: imádott szép hazám t Maradj ! E róna végtelenje S Kárpátok bércze érlel még kalászt... Avagy menj, indulj ! hanem Istenemre, Önvéredet ezerszer megcsalád. S ha dörg a felhő, vérez tüske, ut, Fejed fölött az ősök átka zug. És milyen szörnyű rémes átok Mely az egekből szállva száll le rád S gyilok, amit szivedbe mártott A vád : világ koldusa, nincs hazád ! El- visszatérnél... Szégyened : ne még ! És szivedben a poklok lángja ég ... Botorkálsz szinte megrogyásig, Zugó fejedben orkán háborog: Föld, föld ez is — hanem a másik... A róna, völgy, hol ékes házsorok ... S hol a kis csermely szökve illan el, Kigó füttyent s a párja rá felel... Nincs Istened, hogy porba hullva Ne siratnád meg árva sorsodat, A kóbor szél is a füledbe súgja: A nagy világnak bujdosója vagy! Arany szakad rád? Koldus rongya hull? Mindegy! Élsz gyáván s halsz — hazátlanul. Kihalt kebellel térve vissza Ugyan ki értne itt meg tégedet, Hol az ebet is kitanitja Hűségre a gondos pásztorgyerek ? Amaz a vaczkát nem ugatja meg S ember ne volna különb mint az eb ? Ne menj, ne menj, ne hagyd e földet, Ne szégyenitsd meg büszke ősfajod. Kemény a sors ? Százszor gyötör meg ? Leküzdi végre aczélos karod. S ha kórra véred, lelked hajlana, Gyógyít a légnek édes balzsama. . .. Mag}'ar maradj, ne öljön kétség, A te napod még nincs delelön, Lángsugaru magyar dicsőség Szellemalakja kapuidra jön S nemzetek ajkán kél a hódolat: Nincs szebb haza, de nép sincs boldogabb ! Tarosafalvi Albert. Milyen a jó férj ? Újságunkban talán több Ízben is, csattanós szentencziák íródtak arról, bog}' hát voltaképpen milyen is volna a jó feleség, a jó gazdasszony, milyen a rossz asszony, rossz háziasszony — és a többi ? Aszmondom, hogy mostanság már ideje leszen arról is megemlékezni rövidesen, milyen hát a jó férj ? Kikérdeztem több asszony-feleséget ez irányban és a kapott feleletek közül jelen soraimmal ime béküldöm újságunkba a következő szentenczi- ákat: — Olyan a jó férj, a ki mindjárt az első hetek elmúlásával nem csúfolja meg szeretetét, sok szép mondásait, melyekkel vőlegény korában a menyasszonyát boldogságban ringatta. — Olyan a jó férj, a ki úgy szereti otthonát, mint egykor menyasszonya házát, mikoron mondogatni kellett, hogy hát bizony talán megfordulhatna már az emberek közt is. — Olyan, a ki az asszonynak bosszantását úgy kerüli, mint a tulajdon édes anyja megharagitását. — Olyan a jó férj, hogy ha vihar keletkezik is a kis fészekben, nem engedi, hogy haraggal ébredjen fel a nap a családra másnap. — Olyan a jó férj, a ki napról-napra jó kedvvel és vidámsággal dolgozik, s abban leli boldogságát, egész világát, ha családját is boldognak látja. — Olyan a jó férj, a ki keresményét az utolsó fillérig közli élete-párjával. A ki egyetlen garast se’ költ asszony-felesége tudta nélkül. — Olyan a jó férj, a ki kerüli a kocsmát, rossz emberek társaságát. Italt is csak otthon iszik módjával. Jó kedvével csak örömöt szerez családjának. Nem riasztja őket éktelen szidalmakkal és káromkodással. — Olyan a jó férj, a ki nem tud az ételhez nyúlni, hogy jól lakjék, mikor tudja, hogy otthon éheznek, szűkölködnek. — Olyan, a ki gyermekével foglalatoskodik, a kinek büszkesége, hogy gyermekei jó nevelésüek legyenek. — Olyan a jó férj, a ki fel tudja fogni az asz- szony soknemü( ágas bogas baját, gondját, a ki szeretettel, gyöngédséggel van segítségére, nem pedig boszantására durva bánás módjával. — Nem is tudom én már kimondani tovább, milyen is a jó férfi. Ritka madár az ma már, mint a fehér holló. Azért, ha egyszer ráakadunk, mindenki felismeri mondván; — Ilyen a jó férfi! A székely becsület. Nemrégiben történt, hogy Széli Kálmán Rátó- ton éppen együtt tanácskozva Kőrber osztrák miniszterelnökkel, azon hirt kapja, hogy egy székely atyafi minden áron bebocsáttatást kér hozzá s sürgősen beszélni óhajt vele. — Várjon. Izente ki a miniszterelnök. — Nem várhatok. Gyalogszerrel jövék, igen fontos a dolgom, izent vissza a székely. — Nem tudták lerázni és beengedték a miniszterelnökhöz. — A tekintetes miniszterelnök úrral kell, hogy beszéljek. — De én most nem érek reá — monta a miniszterelnök — várjon. — De nem addig van, mert várni csak várnék, hanem nagyon éhes volnék. Széli Kálmán jóizüt nevetett s beküldte a székelyt a konyhába, ahol az étel-ital mellett el maradt nyugodtan s várt. Vacsoránál ült a miniszter- elnök, amikor eszébe jutott a székely s behivatta. Fontos dolga volt az atyafinak s nagy körültekintéssel mondta el, mi minden nem történt vele, s hogy ő rajta egyes-egyedül a tekintetes miniszterelnök ur tudna segíteni. Széli Kálmán megnyugtatta, hogy elintézi a dolgot, de a székely nem mozdult. — No, van még valami kívánsága? — kérdezte a miniszterelnök. — Vóna, instálom, zokon ne essék. Elfogyott a pénzem, hát megemberelhetne a tekintetes ur öt korona kölcsönnel. Adok Írást róla. A miniszterelnök odaadta az öt koronát s igy szólt: — írást ne adjon róla, megbízom én a székely becsületben. És nem is csalódott a székely becsületben, mert a miniszterelnök a minap »Tekintetes Széli Kálmán miniszterelnök urnák« czimmel egy postautalványt kapott, melyben a székely, becsülettel megküldte »azon kis summát.« Kínai útlevél. Az emberi kéz tenyerén levő vonalak soha sem egyformák, vagyis minden ember tenyerén más-más féle vonalak láthatók. Ha valamely kinai alattvaló útlevelet kér, az illetékes hatóság, melynek területén lakik, a tenyeréről olajjal itatott vékony papirosra egy lenyomatot vétet mely aztán a hatóság hivatalos pecsétjével ellátva útlevél gyanánt szolgál s mint ilyen csakugyan meg nem hamisit1- ható, sem pedig másra át nem ruházható.
