Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1902-09-21 / 38. szám

302 MAGYAR FÖLDMIYELŐ Darányi miniszter ur a kisgazdák között. Országos visszhangot fognak kelteni a szavak, amelyeket Darányi a nagy- és kisbirtok összetar­tozásáról mondott. A gazdákat, mondta, nem szét­tagolva, de csak egységesen szabad felfogni. Azért hát nyúljunk a hóna alá a kis embernek s használ­juk fel a kedvező gazdasági esztendőt a Gazda­sági Munkás- és Cselédpénztár fölkaro­lására. Darányi miniszter ünnepeltetéséről múltkori tudósításunk kiegészítéséül a következőket közöljük • Gróf Dessewffy Aurél bensőséges meleg szavakkat üdvözölte a gazdakongresszus színe előtt megjelent Darányi földművelésügyi minisztert. Kö­szönetét fejezte ki, hogy a Vi. országos gazdakong­resszust díszben és fényben emelte a miniszter meg­jelenésével. Hiszi, hogy a miniszterben feltalálja a gazdatársadalom a támogatását azokban a törekvé­sekben, melyek e kongresszuson nyilvánulnak, mert nem egyszer volt alkalmunk tapasztalni, hogy nem csak irányzatunkat támogatja, de az egész gazdakö­zönségnek hasznára, — hozzávéve a kisgazdákat és cselédeket is, — érdekeik védésére a leghasznosabb munkát végzi. Kérem — ugv mondta — fogadja nagy­méltóságod ezen kongresszus elismerését azért, hogy a gazdaközönség törekvéseit szívvel és lélekkel tá­mogatja és támogatni fogja. (Hosszantartó éljen­zés.) Az Isten éltesse nagyméltóságodat! (Viharos éljenzés.) Darányi földművelésügyi miniszter követke­zőkép válaszolt: Nagyméltóságu Elnök ur! Igen tisz­telt országos kongresszus! Mindenekelőtt hálás kö­szönetét mondok a kitüntető és szives szavakért, amelyeket Nagyméltóságod hozzám intézni méltóz- tatott. Én teljesen osztom Nagyméltóságodnak azon nézetét, hogy a magyar gazdákat nem elkülönít­ve és széttagolva, de csak egységesen és egyöntetű módon szabad felfogni; és tel­jesen osztom Nagyméltóságod nézetét e tekinietben, hogy a magyar gazdaosztáty alatt nem csak a nagy- birtokost és a közép birtokost, hanem a kisbirtokost is kell érteni, sőt azon tulmenőleg a munkás- és cselédosztályt is. (Élénk helyeslés.) Mert ha a mun­kás népünk nem is bir földet tulajdonul, de azért az ő munkásságával és verejtékével kozzájárult ahoz, hogy annak a földnek a hasznát és sikerét és ered­ményét lássa. A mikor nagyméltóságod és a tisztelt kongresszust üdvözölni szerencsém van, egyúttal hálás köszönetét mondok Nagyméltóságodnak azért a fáradhatatlan tevékenységért, melylyel működé­sünkben elől jár és példát ad, a mi a magyar gazda jogosult érdekeit előmozdítani hivatva van. (Hosszan­tartó éljenzés.) * Jfc * Gróf Pálffy István: A Pozsonyvármegyei Gazdasági Egyesület és Pozsonymegye kisgazdái fel- kivánták használni a mai ünnepélyes alkalmat, hogy Nagyméltóságodnak érdekében, különösen a gazda­sági munkások, a kisemberek érdekében kifejtett atyai gondoskodását és tevékenységét hálás köszö­nettel ismerjék el és azt megköszönjék. (Zajos él­jenzés.) Darányi földmivelési miniszter: T. Uraim! Hálás köszönetét mondok ezen nagybecsű szavakért, amelyeket a Pozsonyvármegyei Gazdasági Egyesület érdemdús elnöke, Pozsony grófja hozzám intézni méltóztatott. (Éljenzés,) Valóban t. uraim, felemelő látvány az, hogy az ország zászlósura otyan tiszte­letreméltó korban, melyben mások már pihenni térnek és amelyben mások már csak szórakozások­nak élnek, akkor ő Excellencziája még mindig a nép javára és boldogitására fáradozik. (Hosszas él­jenzés.) És pedig ad ezáltal mindenkinek, azoknak is, akik legmagasabban állanak, hogy a legkisebb emberek érdekeivel a szív meleg szeretetével kell törődni. Szerencsét lehet kívánni ahhoz; hogy ezen nézetben a Gazdasági Egyesületek Országos Szövet­ségét Pozsony város közönsége támogatta. Meg va­gyok győződve, hogy a gazdasági egyesületeknek a a gazdakörökkel együtt karöltve kell haladniok és. nem lehet eléggé hangsúlyozni és kiemelni, hogy a gazdasági egyesületek mintegy vezérként elől men­jenek, bogy vezessék, támogassák a föld népének érdekeit, a gazdakörök tagjait. Különösen örvendek annak, hogy excellencziád kiemelte a munkások és gazdasági cselédek érdekeit, hogy ezen kedvező gazdasági esztendőt arra kell fölhasználni, hogy a gazdasági munkás és cselédsegitő pénztár ügyet fel­karoljuk. Istentől áldást csak az remélhet, aki a föld veritékes munkásainak jóvoltát szivén viseli. (Tetszés.) Legyenek meggyőződve, hogy a kormány és én is azon az állásponton vagyunk, hogy egyenlően kell támogatni az összes gazdasági ágakat, ami különö­sen a mezőgazdasági ágakat illeti, támogatni kell minden osztályt, réteget, támogatni kell minden jo­gos érdeket, leginkább kell támogatni a legszegé- nyeb embert. (Nagy tetszés.) Azoknak kell hónuk alá nyúlni, viszont elvárjuk, hogy ők a szer etetet szeretettel visszonózzák, híven ragaszkod­nak a magyar hazához, bennünk gazdákban jó ba­rátaikat és * támogatóit látják. Még egyszer szivem mélyéből köszönöm azon nagybecsű üdvözlést, mely­ben ő excellenciája részesített és kérem, hogy a gazdasági egyesületek és gazda körök itt meg nem jelent tagjainak köszönetét tolmácsolni szíves­kedjenek. Darányi beszédét gyakorta akasztotta meg lel­kesült éljenzés és tetszés s a kongresszus ebben a hangulatban záródott. A jelenlevők számára feled­hetetlen jelenet következett erre: a pozsonyi gazdák vonultak el nagy lelkesedéssel, a kis emberek mi­niszterét, Darányit éltetve. A miniszter elé érve mind meghajtották zászlójukat, letették arató jelvé­nyeiket : a Kiskárpátok alján elterülő kis magyar síkságon termet buzakalászokból font koszorúikat. Az arató ünnepélyes lelkes jelenete volt ez és szólt annak a miniszternek, ki az arató ünnepélyek szép szokását fölelevenitette. Szerezzetek a mi njságanknak nj előfizetőket! ± •k. kkk. •)' k. k k k k k k Negyvenezer tag a mi Segitő- Fénztárunkban. Lassan, de biztosan halad a mi Segitő-Pénztá- runk ügye. Szeptember hó 12-én azt az örömhírt kaptuk, hogy ime — Az önként beiratkozott tagok száma ma elérte a negyvenezeredik számot. Tehá szeptember hóban tízezren iratkoz­tak be! Szép, vigasztaló eredmény ez, atyámfiai. Mert hej, nehezen lehet törni a magyar ember útját, ne­hezen az ő boldogulását. De mégis törik! Ha időről-időre igy haladunk, akkor a mi Se­gítő-Pénztárunk hasonló leszen azon áldott naphoz, mely minden elrejtett kis zugot felkeres, hogy áldá­sát, jótékonyságát hintse reá. Csak ezt az áldott nap­sugárkát be’ kell ereszteni. Atyámfia, ki e sorokat olvasod, kinyitottad e már családod portáját, hogy a Segitő-Pénztár áldása ott őrizze a te sorsodat ? Benn vagy-e te abban a negyven­ezer számban? Avagy még most is hiányzol? Ezt kérdezzük most tőled, mikor a mi Segítő Pénztárunknak immár 40 ezer önként jelentkező tagja vagyon.

Next

/
Thumbnails
Contents