Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-01-05 / 1. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELŐ ÜGYES-BAJOS DOLGOK. Egyet-más a boritaladóról. Mennyi boritaladót kell fizetni'?. Attól függ, hogy valamely városban vagy községben, hány lélek lakik? Különben a városokat és községeket osztályokra osztják és ahhoz képest történik a fizetés. Melyek az első osztályú városok és mi a.z első osztályúak taksája? Az első osztályú városok és községek azok, a hol a létszám a 20 ezret meghaladja, Itt Italadó a bor hektolitere után 12 K 70 f, bormust és szőlő- czefre után 9 K 52 f, gyümölcsbor után 4 K. És a második osztályúak? Másod osztályú városok és községek azok, a hol a lélekszám 20 ezernél kevesebb de 10 ezernél több: az italadó bor után ezekben 11 K 38 f, bormust és szőlőczefre után 8 K 54 f, gyümölcsbor után 3 K 60 f. A legfeljebb 10 ezer lelket számláló harmadosztályú községekben az italadó bor után 8 K 70 f, bormust és szőlőczefre után 6 K 52 f, gyümölcsbor után 3 K 20 f. Kik kötelesek fizetni a boritaladót? Boritaladó fizetésére kötelesek: 1) minden kereskedő, aki borkereskedést iiz; 2) minden korcs- máros, fogadós, aki a bort kicsinyben méri; 3) minden szőlőbirtokos; 4) mindazok, akik saját szükségletükre, eladásra, vagy kimérésre bort, szőlőmustot-, czefrét, gyümölcsbort valamely városba. vag)r községbe (beszedési körbe) bevisznek. Részesülnek-e valami kedvezményben a szőlősgazdák? A szőlősgazdák, akik szeszes italok kimérésével vagy kis mértékben való elárusitásával nem foglalkoznak, saját termésű boraiktól a házi szükségletre szánt bormennyiség után kedvezményes boritaladót fizetnek. Ez I. osztályú községben bor után 6 K 70 f. bormust és szőlőczefre után 5 K 4 f. II. osztályú községben bor után 5 K 38 f, bormust és szőlőczefre után 4 K 2 f. III. osztályú községben bor után 2 K 70 f, bormust és szőlőczefre után 2 K 2 f. Azok a szőlősgazdák, akik erre a kedvezményre igényt tartanak, kötelesek szeptember hó 15-éig, legkésőbb azonban a szüret megkezdéséig Írásbeli igényüket a községi elöljáróságnál bejelenteni, máskép a kedvezménytől elesnek. (Erre annak idejében figyelmeztettük a gazdákat.) Hát a lakodalom, keresztelő? A lakodalmakon, keresztelőkön, szóval családi mulatságokon elfogyasztott bort olybá veszi a törvény, mint a házi szükségletre szánt bort. Tehát, ha ezt a bort a kellő időben bejelenti a szőlősgazda, ezután is kedvezményes italadó jár. Erre a kedvezményre természetesen csakis a szőlősgazda saját termésű borával tarthat igényt. (Felelet sokaknak.) Adómentes mindenkor a borseprő, továbbá a borból az a hiány, ami forrás, párolgás és apadás által áll elő. Apadásra számítható évenként 2 százalék, forrásra és seprőre feliér bornál 8 százalék, vörös bornál 4 százalék. No hát ezt a boradó-ügyet a szőlős-gazdáknak jó leszen észbe tartani vagy a Földmivelőt jól megőrizni, mert bizony sokan intéznek kérdést ez ügyben hozzánk, pedig olvasóink nem igen szeretik, ha egy ügygyei sokszor hajolunk. Kaszárnya udvarán. Rekruta. Önkéntes ur, jelentem alásan, hány óra ? Önkéntes (megnézve óráját): Fél tizenkettő. Rekruta: Tyiih, azt a keserves mivoltját ennek a koldus világnak, de nehezen telik le ez a három észt en ( í. ISMERETEK TÁRA. A madarak családi élete. Irta: Herman Ottó. Mikor a madár már meg van érve, mi két, néha három éves korában következik be, fiasitás- hoz lát. Kiválasztja párját — tyúkféléknél bizony törökösen: egynél több jérczét, tojókat is — és aztán első gondja a fészek. Hajh, de az a fészek nem egyforma ám és van is erről a magyarságnak egy kedves, nagyon tanúságos meséje, mely röviden szólva, igy hangzik: Nagyon röstelte a vadgalamb, hogy csak olyan ágból tákolt, silány fészket tud rakni, holott a szarka nagyon rangos, fedeles fészket épit; megkérte tehát a szarkát, tanítaná meg. A szarka jókedvében vállalkozott is. Imhol nekiálltak, szedtek ágat, ágacskát, selymes füvet, mohát és egyebet, a mi egy czi- meres fészekhez szükséges. Azután pedig hozzálátott a szarka a fundámentom lerakásához; a mint pedig ehhez a vastag gályát szedte és rakta, folyvást azt hajtogatta: Csak igy, csak úgy! A galamb tudákos volt, a vastag galvhoz ő is csak értett valahogyan ; azért folyton azt felelgette : Tudom, tudom! Erre a szarka méregbe jött, odavágta a gályát mondván: Ha tudod, csináld! Evvel elrepült, ott hagyta a tudákos galambot a faképnél és azért nem tud a galamb mai napság sem becsületes fészket rakni. Azt talán magyaráznom sem kell, hogy ebben a kedves mesében a szarka cserregése és a vadgalamb bugása vagy burukkolása van nagy elmésen értelmezve. És valóban, attól a lapos, a puszta földbe, fövénybe vájt gödörtől, a melybe a halászcsér tojja két-három tarka tojását, addig a remekműig, a melyet a függő- vagy az őszapó-czinege vagy a nádirigó épit, a fokozatoknak egész sorozatai ismeretesek. De aztán nincsen is meghatóbb, kedvesebb dolog, mint annak a megvigvázása ; hogyan építik azok a remeklő kis madarak fészküket; hogyan röpül a kis párocska felváltva tizezerszer ide-oda, mindenkor hozván piczi csőrében egy-egy mohaszirmot, finom gyökeret, fűszálat, majd gyapjút, szőrt és végre finomságos pelyhet; hogyan rakosgat, fono- gat; hogyan forgolódik, nyomkod, mig végre kész a természet egy-egy remeke: a puha fészek. Lássuk most már az ilyen remeket. A legmesteribb alkotás a függő-czinege fészke. A picziny madárka tarka ; csőröcskéje árszerü és evvel építi meg a párocska nem is egészen két hét alatt ez a meleg madárotthont, mely egy fűz lehajló ágára van finom háncscsal erősen odakötve és a nyár, a fűz, a gyékénybuzogány és a bogáncs finom gyapjából, röpülő, bolyhos magvából gondosan megszőve, kirakva; oly tökéletesen, puhán és tartósan, hogy nincs kalapos, a ki igy eltalálná. Ez a fészek zacs- kóalaku; vékonyabb végén bebuvóval, mely néha csöves alakú is. A fészek mindig a viz fölött, szabadon függöget. ugv. hogy a szellő lágyan ringatja; de a szél, a vihar bezzeg csapdossa is; — se baj, a hajlékony ág enged, se tojás, se poronty ki nem hullhat! Ez a kis remeklés oly tömött és oly meleg, hogy a dunamenti füzeseket buvó ráczság buzgón szedegeti, felhasogatja, hogy tél idején melegítő kapczának használhassa kis gyerekének lábára. A fészek belső csészéjébe rakja le a tojóka öt vagy hét fehér, szinte csak babszem nagyságú tojását, a
