Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1902-09-07 / 36. szám

292 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Amerikában élő de »epedé - Amerikai hirek. szívvel haza igyekvő« bereg­megvei Tóth Mátyás György azt kérdi a tengeren túlról: vájjon onnan beirattozhatik-e a Segitő Pénztárba Úgy is nemsokára haza jó. Ezzel a kérdéssel azt hiszszük újabb irányú intézkedésre, illetve döntésre leszen szükség. — Ujfent hetven magyar család pusz­tul el Krokiéban, Éjszak-Amerikában. Az éhenhalás vesze­delme előtt állanak. Mocsaras vidékeken, étlen-szomjasan ott kóborolnak és sírva átkozzák a csábitót, ki őket száz- nyolczvan hold búzaföldre hurczolta ki az édes hazából. Persze az a föld a — holdban vagyon. A szerencsétlenek java része M.-Torda megyéből való. Mi lesz e szerencsét­len magyar néppel? — A, kolera Egyiptomban. Alexandriai je­lentések szerint a kolera megdöbbentően terjed Egyiptom­ban. Magában Alexandriában 1127 személj' betegedett meg kolerában. 791-en elhaltak a borzasztó betegségben. Eddig 4787 koleraeset fordult elő. — Magyar czigánykaraván Angliában. Égj' magyarföldi czigánykaraván, mely hosszas vándorlása közben Angliába ért, onnan vissza akart térni Magyaror­szágba. Nagynehezen összeszedték a szükséges útiköltséget és Doverben hajóra szállottak. Néhány rósz kordé és négy sovány ló volt az összes vagyonuk. Mikor azonban Calais- ben partra szálltak, a franczia csendőrség nem engedte meg a továbbutazást, mert idegen czigánynak nem szabad Francziaországba bemenni. Az egész truppot szépen vissza­küldte Doverbe. Végre az angol kormány megkönyörült az éhes czigánykaravánon s kieszközölte, hogy a doveri oszt­rák-magyar konzul államköltségén haznszállittassa őket. Nagy tűzvész volt Triesztben. Le­— AprÓ-hirek. égett a Dreher féle sörfőző. A kár két millió. Minden biztosítva volt. — Münchenben nagy szerencsétlenség történt. Égj' most épülő hid összeomlott és sok munkást maga alá temetett. — Egy angol lap leleplezi azon angol tiszteket, kik a magyar lovak vásárlásánál hallatlan sikkasztásokat, csalásokat kö­vettek el. — Krüger nyaralója. Krüger kibércltetett egy nya­ralót Losvicban. A volt elnök a telel Szan-Rcmóban fogja tölteni, aztán a jövő nyár elején beköltözködik losvici villá­jába. — A burbarát czár. A czár nagj' érdeklődéssel viselte­tik a búr vezérek iránt és hosszasan beszéltetett magának Botha és De Welt hőslelteiről. Különösen meghatotta őt Botha fiának a háborúban tanúsított bátorsága és elisme­rése kifejezéséül égj' ezüst diszkardot küldött a fiatal Bothá- nak. Mit szólnak ehez az angolok? Várjuk a hátralékok beküldését! X+X. .xfx. Xt/.XÍA. W+A. xj>. ,X+X. XÜ*. .Xjx. .Xfx..X*>. Xjx. ,Xjx. .X+>*..xtx. NEVESSÜNK!!! Milyenek a városi urak ? '/á Két vidéki atyafi a városba megy s meglát a kávéház ablakán keresztül két urat, a mint kániku­lában ingujjban billiárdoznak. — Néád Marczi, — szólal meg az egyik atyafi. — még kabátjuk sincsen s mégis billiárdoznak! Ilyenek a városi urak! Nagyot mondott. Nagy-Várad épülő városháza munkásai között leste el valaki a következő pár szót: Egy érdekes arczu olasz kőfaragó heveskedett az állványokon, valami csekélység hozta indulatba, de a délszaki vér nem hagyta nvugo ini s ugv fész- kelődött társai között, hogy az egyik társa rá szólt: — Addig ugrálsz itt, inig lepottyansz. — Én‘? méltatlankodott a tüzes emberke, — ha a velenczei harangtoronyról le nem estem, hát csak itt is megállók a talpamon. — Már mint te, Velenczében? — A’hát, — mikor ott faragtam a oroszlán fejeket. — Osztán nagyon magas volt, mi ? — évőd- tek vele . . . — A bizony magas volt, olyan hogy ha leej­tettem a vésőm, mire leért megrozsdásodott. * Nagyot mondott. Hazajött az atyafi a nagy útról, s tapasztalatai­ról mesélgetve azt mondja a többek közt: — Az igriczi határban találtam egv vastartalmú forrást. Véletlenül beleléptem, s mikor kirántottam a lábamat, mind a két czizmán patkó volt. * A kis vitéz. — Mi akarsz lenni Danika ? — kérdik a kis fiút. — Katona ! —- És milyen katona ? — Huszár! — Ez már szép és miért huszár? — Mert annak lova van és igy legkönyebben elszaladhat a hábojuból. KÖZÖS-BESZÉLGETÉSEK. Kis gazda. Azt a kölcsönt-szerző irodát nem ismer­jük. Egyáltalán semmiféle iljen irodát nem ajánlunk. Z. k. Ha ön biztosan tudja, hogy a gazdakönyvtár könj'vei más faluba vándorolnak és ott el is kallódnak: be­csületbeli kölelcsségének tartsa a körülményről a gazdakör könyvtárakat, illetőleg elnökét értesíteni. Nagy kárnak ve­heti elejét és a közjónak tesz helyes szolgálatot. Zajta. Hát ott még most sem lehetne egy kis ébresz­tőt fújni"? Szerencse fel! Hát adja az Isten. De mi sorsjegyek­kel nem foglalkozunk. Ezt már száz és egyszer megírtuk ám. Szokond. Álmodnak, hogy egy két sor nem jő on­nan. Pedig a búcsú is pénzzel jár ám a tiszteletpéldány is — jár valamivel. Nemde ? K. K. Réztelek. A nyelvek igy vannak elterjedve: Kínai nyelven 400 millió ember beszél, angolul 100 millió, németül lő millió, oroszul 67 millió, francziául és spanj'o- lul 81 millió, olaszul 30 millió, magyarul pedig 12 millió. Hogy hány ember olvas magyar újságot, azt bizony most hamarjában nem tudjuk. Olvasó-kör. Búcsú. Lauka Gusztáv Yitkán (Szatmár vm.) született 1818-ban. Tehát 84 éves volt. Olvastunk mi is arról, hogy 1839-től 1895-ig 89 ezer forintot kapott volna. De hogy a pénz jó Guszti bátyámnál nem voit állandó vendég és hogy nem is tudott vele bánni, azt szerkesztőnk Olaszországba utazván egyszer vele, szintén tapasztalta. Nagy-Tárkány. L. M. E. és P. A megfejtés megér­kezett Jó is, helyes is. De a szokásos sorsolás é's megfej­tők nevének közlése csak az őszi és téli időszakban járja. Ugyanezen üzenet szól a szatmári megfejtőnek is. Dunapentele. K. I». Levél ment. Szives pártfogását ez alkalommal is kérjük. Kiváncsi. K. K. —i. No csak türelem. A férjem- uraméknak szóló régi Írás még nem került meg. De ’iszen ebből még nem következik, hogjT nem kerülhet meg. Akkor aztán igazán az nevet, a ki utoljára nevet. Hü olvasó. Bokros. J. A tudósítást mindig örömmel fogadjuk. Csak azt jegyezzük jól meg : Azonnal, rövi­den, hűséggel és olvashatóan! Zéteny. (up. Bolj'.) A megfejtést szintén kaptuk. E tekintetben már adtunk felvilágosítást a közös-beszélgetések­ben. A megfejtés egyébként helj'es. Cs. Cs. Zsadány. A pozsonyi kiállítás és nagy gyűlésre mérsékelt (50 százalékos) jegyeket kaphatnak. Erről már részletesen szólottunk. O. Előfizető. Bizony, már most kell verni a vasat a jövő esztendőre. Tessék csak lapunkat ismertetni. Az is so­kat tesz, ha egyik-másik községben felemlítjük, szóba hoz­zuk. »Olvastátok!« No csak kérjetek? mptatvánvszámot. In­gyen küldik. Üdv. Szatmáron, nj'omatott Morvái János könyvnyomdájában. 1902.

Next

/
Thumbnails
Contents