Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1902-09-14 / 37. szám

Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTDLAJDONOS: BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) A magyar foldmives és a kerti gazdálkodás. Tudom biztosan, hogy mikor ez az uj- ságlap békopogtal hozzád jó gazdám, azt fo­god mondani a bajszod alatt: — No hát lássuk a medvét! Az Ígéret szép szó, ha megadják igen jó. Mert hogy hát Ígértük vala a múltkor, hogy ezt vasárnapra bebizonyítjuk, mely­szeri nt : 1. Azt a bolgár kertészetet a magyar ember éppeg úgy tudja megtanulni, mivelni, mint maguk a bolgárok. 2. így tehát azt a rengeteg pénzt, a mit a beköltözött bolgárok haza küldözgetnek, a magyar földmi vés rakhatná zsebre. Állunk eléje hát! Annyit elöljáróba is mondhatok, hogy hát a magyar földmi vésnék adott a jó Isten akkora eszet, meg erőt, mint a bolgár pa­rasztnak. Talán bizony egy kicsivel többet is. Ezt szerte tudják az emberek. Hát a ma­gyar munkás, a mi véreink nem tudnák azt a munkát elvégezni? De tudják ám! Csakhogy mi, sajna, fe­jünkbe vettük, hogy a magyar földmivesnek egész életén át szántani, vetni, buzatermelnie kell. Mi a fészkes izé akadályozza meg hát a mi véreinket abban, hogy kerti gazdál­kodást folytassanak ? A mondók vagyunk, hogy a kislelkü- ség, sőt könnyelműség. Meg a szörnyű könnyenhivőség is. Kislelküség, mert nem becsüli meg sa­ját erejét. Azt hiszi, hogy ő nem tud csak buzatermelni, meg tengerit tőteni. Könnyel­műség, mert könny enhivő. Elhódítja a ha­mis hir, hogy csak Amerikában van a vi­lág. Inkább leszen szolga, nyomorult bánya­munkás ott, a tengeren túl. mint itthon ki­tartó, szorgalmas, tanulékony kerti-gaz­dálkodó. Oktondiság azt hirdetni, hogy a bolgár kertészek veteménye valami különleges, specziális. Hogy talán bizony nektek valami titkos magjuk van. Atyámfia, tudd meg tehát, hogy a bolgárok a mi magvainkat vetik el ended ? — Micsa’ ördögük van tehát nékiek — fogod mondani — hogy hát mégis például nagyobb és szebb a káposztájuk, karalábé­juk, karfioljuk? — Nincs nekik ördögük. Csak szorgal­muk, kitartásuk. A gondos mivelés, trágyá­zás és öntözés. A ki példájukat követi, an­nak hasonló szép veteménye leszen. Itt is látjuk Szatmár környékén, mily leleményesen jutnak vízhez. Láttuk korán reggel, mikor még a magyar atyafi a másik oldalára fordul — mint állanak össze, mint keresik fel a vizeket, hogy egymással össze- fogózkodva egymás kertjét idejében megön­tözhessék. ★ * * Annyit megengedünk, hogy ehhez a si­keres kerti gazdálkodáshoz útmutatás, tanu­lás kell. De ászén okos ember nem hunyja be a szemét, mikor előtte vagyon — a példa. A bolgárok közietek élnek, dolgoz­nak, hát eb ur a kurta... nincs e nektek is magatokhoz való eszetek atyámfiai ? De ez iránvban más mód is kínálkozik. Darányi földmivelési miniszter ur ugyancsak rávetette már szemét a kerti gazdálkodásra. Mert fel kell ám venni már egyszer a ver­senyt a bolgár kertészekkel. Ott vannak a gazdasági ismétlő iskolák. Ott tanulja meg ezt a gazdálkodást az uj gyeneráczio. Inkább kevesebbet kóstolgassanak a világi földrajz­ból és nagy felfedezésekből. Béláthatja tehát minden okos ember,

Next

/
Thumbnails
Contents