Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-08-31 / 35. szám
278 MAGVAK FÖLDMIYELŐ melynek homlokán ez olvasható: „Tartsunk össze!“ Hát levél-iró barátunk keresse csak ki azt a számot és olvassa el ujfeilt. Akkor azt mondja reája, hogy adósok erre a strófára se! maradtunk. A mi pedig az urirendnek, a kabátos embereknek távolmaradását illeti, arra minekünk sok-sok mondani valónk volna. Most csak azt az egyetlen egyet czövekez- zük ki, hogy bizony sok esetben ennek a távolmáradásnak is a falu népe az oka. Mert bizalmatlankodnak az úri rend iránt. Mert oktondi módra bennük csak ellenséget látnak. Mert nem érik fel észszel, hogy a népnek a tanult, müveit emberek vezetésére, tanácsára, útbaigazítására olyan szükség van, akár a mindennapi kenyérre. Mert inkább hallgat a né]) és inkább szalad holmi idegenből szakadt, ismeretlen lótó-futók után, hogy aztán a falba verjék fejüket. De igazságtalanság lenne azt állítani, hogy ma az urirend huzakodik a néptől, a községházától. A magyar ember vásár után kezd lenni. Sokat csalódott, tanult. Visszasírja a jobb időket, mikor ur és paraszt magyar testvéries viszonyban élt, és az urirend is érzi, tudja, hogy erre a régi testvéri viszonyra nékie is szüksége és forró óhajtása vágyon. Hogy ez a testvéries találkozás meg- leszen, sőt már igen sok helyen megvagyon: azt lelki élvezettel tapasztaljuk. Hát csak hadd szóljon tovább is ez a nóta, mert hogy hát ennek több strófája vagyon. A mi segély-pénztárunkról. Aki azt akarja, hogy öregségére holta napjáig minden hónapban tiz koronát kapjon, aki azt akarja, hogy amikor ő meghal, akkor özvegye s árván maradt gyermekei hatvan koronától egész négyszáz koronáig való készpénzt kapjanak, aki azt akarja, hogy ő maga vagy a fia, lánya, unokája hatvanöt koronától kétszáztizenöt koronáig való hozományt, vagy kiházasitási költségre valót kapjon, aki azt akarja, hogy fia valami betegség miatt nem tud például aratáskor, vagy más nagy munkaidőben dolgozni, s emiatt nem tudja családját eltartani, akkor háromszáz koronáig való rendkívüli segítséget kaphasson, aki azt akarja, hogy ha valami szerencsétlenség, vagyis baleset éri, akkor ingyen gyógyítsák, készpénzzel segítsék, s ha örökre munkatehetetlen lenne, akkor életfogytáig minden hónapban 10 korona segítséget kapjon, vagyis aki a saját maga, családja, vagy cselédje sorsát biztosítani akarja, az iratkozzon be az Országos Gazdasági Munkás- és Csekédsegély- pénztár tagjai közzé. A tagsági dij, aszerint, ki mire biztosítja magát, hetenkint öt fillér, 10 fillér, 11 fillér, vagy 20 fillér. Aki csak szerencsétlenség esetére akarja biztosítani magát, az egész évre csak 1 koronát fizet. Ez a segély^pénztár az 1900, évi tizenhatodik, továbbá az 1902. évi tizennegyedik törvényczikk alapján létesült, s a m a g y a r k i r á 1 y f ö 1 d m i ve- l é s ü g yj miniszter hatósága alatt áll. A segély-pénztár központi igazgatósága Budapesten van (Alkotmány-utcza 16. sz. házban.) Az egyes községekben és városokban a községi elöljáróság és a városi tanács köteles a segély-pénztár dolgában elvégezni azt, amit ott helyben kell megtenni. Amelyik községben vagy városban azonban már 50 tag beiratkozott, ott egy »helyi bizottságot« választanak és attól kezdve azután maguk a beiratkozott tagok e helyi bizottság utján intézik olt a segély-pénztár ügyeit. Aki be akar iratkozni: menjen a maga közsé gében a községi elöljárósághoz (városi tanácshoz), vagy pedig a helyi bizottsághoz.Ott kell beiratkozni, s ott mindenkit kötelesek ingyen felvilágosítani, s útbaigazítással ellátni. A segély-pénztár igazgatósága (Budapest. V. kér., Alkotmány-utcza 16.), vagy a »Néplap« szerkesztősége (Budapest, IV., Egyetem-utcza 4.) annak, aki egy levelező-lapon hozzá fordul, szívesen küld egy kis könyvet, amelyben minden tudnivaló meg van Írva a segély-pénztárról. Kelt Budapesten, 1902. évi augusztus hó 1-én. Dr. Bartóki/ Józef, Or. Keylevich Gábor, min. osztálytanácsos, főrendiházi tag, kormánybiztos. igazgatósági elnök. Dr. Fáy Gyula, főidői, min. titkár, ügyvezető igazgató. Aratási ünnepek. A perbenyiki yróf aratói. Méltóságos Gróf Mailáth József ur perbenyiki uradalmában az aratás bevégzése alkalmával az uradalomban dolgozó helybeli, 250 aratónak a Gróf ur Öméltósága arató-ünnepet rendezett, melyen az aratók zene- és énekszóval felvonultak a tiszttartói lak elébe szép sorrendben — tizes sorokban — az ottan összegyűlt tisztikar és ez alkalomra meghívott vendégek előtt Deák József dó- móczi lakos arató a következő beszédet mondta: »Tekintetes Tisztartó Ur! Nagyrabecsült jólte- vőnk! Mint a Méltóságos Gróf Urnák jelenlévő Képviselője ! Az Isteni Gondviselés, mely mindnyájunk sorsát oly bölcsen intézi, kegyes volt megengedni, hogy az általunk felvállalt folyó évi termést Isten jóvoltából learatni szerencsések valánk. Legyen érette Hála a Mindenhatónak! Igen — de hálátlanok lennénk, ha a Gróf Ur és a Grófné Őméltóságáékról, kik annyi jóakarattal viseltetnek a szegény ember sorsa iránt meg nem emlékeznénk. Hisz’ ők azok, kik nekünk munkát s kenyeret adnak. Tulajdonképeni czélunk nem más, mint a Tekintetes Tiszttartó Urat arra kérni, legyen kegyes Öméltóságáiknak jókivánatainkat tolmácsolni, kiknek nemes szivbéli jóságát és a munkásnéppel együtt gondolkozó és érző lelkiiletét dicséri az is, hogy daczára a nagymérvű amerikai kivándorlásnak," mely vidékünkön oly nagy mérveket öltött, uradalmában még mindez ideig idegen munkást nem alkalmazott. Ez mulatja azt, hogy itt a szorgalmas és tisztességes munkás mindig megvolt, és biztosítja azt, hogy meg lesz becsülve ezután is; mert e nemes érzéstől vau áthatva az uradalom tisztikara is. — Mindnyájan szivvel-lélekkel kívánjuk, hogy Öméltóságáékat az Isteni Gondviselés igen soká éltesse! De meg nem felejtkezhetünk a Tekintetes Tiszttartó Úrról sem, ki velünk szemben mindenkor oly igazságosan, méltányosan és tapintatosan járt el. Azért kívánjuk, adja az Ég Ura, hogy kedves családja örömére, körébe és körünkbe még igen soká éljen. Az Isteni adományt koszorúba fűzve tiszteletünk és ragaszkodásunk jeléül az uradalom Képviselőjének felajánljuk.«
