Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-08-03 / 31. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ :2A7 Mire jó az uj törvény? Az uj törvény alatt értjük atyámfiai természetesen a mi Segitő-Pénztá.rúriknak újonnan és kibővítve, szélesítve szentesített törvényeit. Hogy m i r e j ó e törvény, azt mi már töviről- hegyire elmodottuk. De most, mikor előttünk van egy igen tanulságos kimutatás a Segitő- Pénztár rövid idejű működéséről, hát bizony újra felülünk a fenti kérdésre. Azt hinné az ember úgy futó pillantásra, hogy a gazdát, földmivest, mezei munkást és cselédet bizony csak nagy ritkán érheti szerencsétlenség vagy baleset. No hát ez a kimutatás alaposan kiábrándíthat mindenkit. Itt aztán nem a törvény betűi, hanem maga az élet beszél, czáfolhatlanul bizonyít. A múlt esztendőben ugyanis a beiratkozott tagok sorából 760 balesetet jelentettek be. Azóta a balesetek száma 1633-ra szaporodott... Atyámfiai! ritkán szerezhet az ember akkora tanulságot a maga és családja számára, mintha vizsgálja, mily okok és körülmények idézték elő a szerencsétlenségeket. Az ember szive valóban összeszorul ennek vizsgálásakor. íme, világos számokban, hogy hát az első 400 szerencsétlenséget mi okozta? fuvarozás és szállítás — — 190 esetben a sérült gondjaira bizott állatok — — — — — — 83 » kézi szerszám — — — — 66 » szerencsétlen esés — — — 65 » gazdasági gép csak — — — 60 » nem csoportosítható különböző okok — — — — 17 » Ugyané 400 baleset következménye volt: múló munkaképtelenség — — 331 esetben végleges rokkantság, vagyis elnyomorodás — — — — 16 » halál 53 >>' Ezen 53 haláleset közül: 17 esetben fuvarozás közben történt a halált okozó baleset, 8 esetben szerencsétlen esés okozta a halált, 5 esetben a sérült gondjaira bizott állatok rúgása volt a halál okozója, 2 eset volt csak, amelyben gazdasági gép okozta a szerencsétlenséget, és 14 olyan eset volt, amelynél a gyilkosságtól és villámcsapástól kezdve egész a föld szakadásig különböző szerencsétlenségek okozták a sérült halálát. Miután tehát itt a számok sokkal világosabban beszélnek, mint akár milyen ékes beszéd, vagy betűírás: mi ez alkalommal nem teszünk ez adatokhoz más megjegyzést, mint hogy: Valóságos bűnt követ el önmaga, családja és gyermekei ellen, a ki a beiratkozással még mindig késlekedik. Aratás után csak akad egy pár garas a háznál! Siessetek és ne gondolkozzatok tovább. Uj hitelszövetkezetek Beregvár- megyében. Az az eszme, mely az 1898. XXIII. törvényczikkben nyert kifejezést, Bereg vármegyének nemcsak a ruthén ki- rendeltség által támogatott felvidéki és szolyvai járásaiban, hanem a többi járásokban is napról-napra örvendetesen nagyobb és nagyobb tért hódit. Eltekintve a már régebben működő bátyúi és adonyi hitelszövetkezetektől, legközelebb megalakult az Derczenben és Gáton is; M.-Bé- gányban pedig alakuló félben van. Gáton folyó év május 4-én volt az első befizetés és hogy a maradó természetű s minden ilyen uj dologtól tartózkodó köznép az eszmét menynyire megkedvelte, annak elég bizonysága az, hogy a részvények száma két hó alatt 203-mal, a tagoké pedig 100-al emelkedett. Forgalma e rövid idő alatt 22.000 korona volt; melyből azonban csak egy ötödrészt adtak ki kölcsön a tagoknak, a többivel a szövetkezet a tagok régibb, terhes váltótartozásait fizette Jcí. E szövetkezetbe Gát székhely- lyel Kis- és Nagy-Gát, M.-Jánosi és B.-V.-Ardó tartoznak. Tagjainak száma" jelenleg 197, a részvényeké pedig 508. 1973 pályázó. Budapest székesfőváros huszonhárom szó 1- g a i állásra pályázatot hirdetett. És megtörtént az az igazán megdöbbentő tünemény, hogy e szolgai állásokra 1973, mond egyezer kilenczszáz hetvenhárom ember adta be kérvényét. Iparosok, földművesek, tönkrement más, talán úriemberek is epekedve igyekszenek minden áron szolgákká lenni, mert igy kényelmesebb és biztosabb kenyérhez vélnek juthatni. Szomorú jele az időknek! Hangos hirdetője ama ténynek, hogy a vidékről tömegesen özönlenek az emberek a fővárosba. Még olyanok is, kik — bár a földet verejtékkel túrva — becsületes kenyérhez juthattak, egyszerűen, de megelégedetten élhettek. A fővárosban és általában a nagyobb városokban pedig szörnyű a csalódás, kiábrándulás. Mert például itt is a pályázó 1973 ember közül csak 23-at nevezhetnek ki. Mi leszen a többi 1950 emberből? Tessék csak elgondolni! És az a szerencsés 23 ember is nem fog-e csalódni ? Mert ’iszeti nehéz kenyér ám az a szolgai állás! Sokszor felsóhajt majd az a vidéki, a ki ott hagyta tűzhelyét, mindennapi barna kenyerét: bizony, hogy akkor szokott megbomlani az ember esze, mikoron sora, élete legjobban megyen. Hát még mindig? Többször irtunk mi már arról, hogy a mi népünk még mindig rendkívüli idegenkedéssel, sőt mondhatni ellenséges indulattal viseltetik -- a közkórházak iránt. Az ország maga, vármegyék, városok, sőt nagylelkű jótevők is óriási áldozatokkal építik a kórházakat. Mert jól tudják, hogy az emberek szerencsétlenségeiben a közszükségletet és védelmet csak igy lehet biztosítani kellő sikerrel. Hiszen a száz és száz féle betegségek operálásához szükséges műszereket nem szerezheti be egy család, sőt egy község sem. Hogy betegség, szerencsétlenség esetén sokszor a szállítás és más körülmények úgyszólván végső veszedelembe ejtik a beteget, mig a közeli kórházban való ápolás gyorsan, biztosan segíthet a legsürgősebb bajokon. Ennek daczára népünk — mondjuk — még mindig azt hiszi, hogy a k i t a kórházban ápolnak az már földhöz ragadt koldus, kinek senkije sincs e nagy világon. A családok szégyennek tartják ezt, azt hívén botorul, hogy az emberek elitélik azért, a miért betegjük — a »kórházba került!« íme egy ilyen esetet olvastunk legközelebb egy zempléni lapban. Az eset következő: — Szerencsétlen esés. Szénát szállított haza rétjéről Homonna mellett egy jablonkai gazda, kivel együtt volt 6 éves fiacskája is s haza menőben a megrakott szekérre ült fel. Útközben a szénáról a gyermek lecsúszott s lábcsontjait összetörte. Ä homonnai közkórházba szállították ápolás végett, a szülök azonban szinte kétségbeestek Dr. Rosenfeld Miksa kórházi főorvos ama tapintatos intézkedésén, hogy a gyermeket, — mig az előzetes ápolás után a törött részeket gipszbe rakták, — rövid időre olt hagyták. No lássátok atyámfiai! Hát itt is oly súlyos a baleset, hogy a betegnek kórházban való maradása úgyszólván felgyógyulásának alapfeltétele. Mi leszen azzal a beteggel, ha összetört lábcsontjaival tovább döczögtetik a szekereit. Mig aztán orvost hí- nak. Mig ott a kórházban minden gondolható eszköz kéznél lévén, a bajon alaposabban, biztosabban segíthetnek. Mire való tehát a kétségbeesés, a hidegség, sőt ellenséges hangulat, egyszóval előítélet a kórházak ellen. József főherczegünk fiát is a kór-
