Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-08-03 / 31. szám
248 MAGYAR PÖLDMIYELŐ házba szállították, mikor az az országot megdöbbentő szerencsétlenség történt. Pedig a közelben volt ám fenséges atyjának palotája. Kényelem, gazdagság, ápolás és minden elgondolható segítség. De a fenséges ur egy pillanatra sem habozott, oda vitette szerelmetes, jó fiát, mert tudta, bogy ha a drága beteg egyáltalán megmenthető még az életnek, csakis — a vk. kórházában menthető meg. No hát akkor atyámfiai, ti kétségbeestek — a kórházi ápolástól ? Ugyan ne legyetek még mindig olyan maradiak ! Érdekes fogadás. Torontálmegye egyik gazdag sváb nagyközségében, Lovrinban a múlt héten érdekes fogadást nyert meg hét úriember. Nagyobb társaságban, bor mellett arról folyt a szóbeszéd, hogy úri emberek képtelenek erősebb testi munkára, mint amilyen például a mezei munka is. A társaságban volt "egy lovrini földbirtokos is, aki különösen erősen kardoskodott amellett, hogy az úri nép mind puha, a teste petyhüdt, s a kaszálás, kapálás mellől félóra alatt kidőlne. Heten azonban ezt határozottan tagadásba vették s mint a vita fejlődött, ősi szokás szerint, fogadás lett a vége. — No hát, mondotta a földbirtokos, két hold földem termését nektek adom, ha két nap alatt lekaszáljátok és keresztbe rakjátok! — Mi meg felajánlunk ellenében 10—lü frtot, — volt a hét ur válasza, — ha a kitűzött időben a munkát rendben be nem végezzük. Másnap hajnalban a földbirtokos aratói nagy csodálkozással látták, hogy héttel megszaporodtak s a jövevények községbeli urak, de akiket paraszti gúnyájukban is felismertek, kaszával a vállukon. — No, az urak megbolondultak, — volt az általános vélemény. Ott volt a földbirtokos is velük. — Urak — szólt a hét kaszás úrhoz — ez itten kerek két hold búza. Csak gyorsan a munkára, mert az idő múlik s nem lesztek készek a kaszálással — fejezte be szavait mosolyogva. A hét ur erre kellő komolysággal elhelyezkedett a vetésben s ugyancsak szorgalmasan kezdették vágni a rendet s még az alkony le sem szállott, máris egy hold búza hevert szép rendben kévékbe kötve. Kifáradtak ugyan módfelett, ugv hogy még az ágyba is szinte úgy kellett belerakni őket, hogy kipihenjék a kemény munkát. De már másnap hajnalban pontosan újra megjelentek s folytatták a munkát. Annyira belejöttek ekkorra már a kaszálásba, hogy kora délutánra már befejezték a másik hold huza vetés learatását. A fogadást tehát fényesen megnyerték, igaz ugyan, hogy a hét ur nem győzi azóta egymást kenegetni. Az igazán verejtékkel keresett búza árát egy Kossuth-emléktábla felállítására fogják adni, amelyet Lovrinban, a szeptember 19-én tartandó Kossuth-ünnepen lepleznek le. ¥■ Hát mi erre a derék fogadásra szeretnénk ám látni — egy hasonló derék ellen próbát. Vájjon azok a markos, naphevét, szúrását álló arató-munkások hogyan viselkednének az Íróasztal mellett, az iskolákban, a tárgyalási termekben és ahol észbontó munkát kell végezni. Eh, de ne is legyünk reá kiváncsiak ! Mert hát úgy vagyon az életben elrendelve, hogy minden ember ott ember, a hova a jó Isten kirendelte. A búza ára mikor volt legkisebb ? A búza ára a budapesti piaczon az 1882. és 1897. évek közt 1895. esztendőben agusztus havában volt a legkisebb. Halljátok csak szörnyülködve : 6 az az 6 forint és 30 krajczár. A vidéken pedig és időben 4 forint vagy 4 forint 50 krajczár- ért is pocsékolták a búzát a föld népének pusztulására. Hadd szóljon a csendes! Nagyon sokan fogják tudni, hogy a fentebbi mondás annyit teszen: Kártyázzunk! Azt is tudják még többen, hogy a kártyát az ördög bibliájának is szokták nevezni. Mert bizony valójában ördög lakik az olyan emberben, a kit a kártya szenvedélye megkaßaritott és fogva tart. Fájdalom a mi népünk közt is nagyon sokszor szól a csendes, az egyszerű munkás, földműves ember is sokat forgatja az ördög bibliáját. Családok, ébező gyermekek tehetnek erről tanúbizonyságot. Olyas emberrel is találkozunk akár- hánynyal, a ki kész keresményét veri el a kártyán, az utolsó falat kenyeret rabolja el szegény családjától, csakhogy szenvedélyét kielégíthesse. Tudomásunk van róla, hogy egyes kocsmákban valóságos bünbarlang fészke vagyon a kártyázásnak. E mián már fel is szólaltak családanyák, kétségbeesett asszonyok a mi újságunkban is. Hát ezen csúnya szokásnak sok sok forrása vagyon. Igv egyik forrása, hogy már a gyermekek is kezükbe veszik a kártyát. Álig lépnek ki az iskolából, már azzal töltik a vasárnap délutánokat, hogy »szól a — csendes!« Nem szoktatják meg arra a fiatalokat, hogy hasznos olvasmányokkal foglalkozzanak. Pedig ez az igazi szórakozáz, mert hasznos és tanulságos is. A gazda-olvasókörök hiánya is ráviszi a falusi népet a veszedelmes kártyajátékokra. No hát a gazda-olvasókörökben talán nem kártyáznak ? Igen, de csak ártatlan és nem rontó játékokat. A körök alapszabályainak nem szabad megengedniük a fosztogató játékokat. Be kell csukni az olyan gazda-olvasókört, a hol egyik tag kifosztogatja a másikat. A hol érzékeny veszteségre lehet kilátása a tagnak, ott már nincs rendén a dolog. Az olvasó-körnek más, nemesebb czélja van! Ott szórakozni, olvasni, tanulni és nem veszteni kell és lehet. Hát nem azt akarjuk mi ezzel a kis czikkel elérni, hogy a kártyajáték teljesen elpusztuljon a föld színéről. Csak éppen arra figyelmeztetjük az olvasót, hogy a kártyában méreg, pusztító, ölő méreg is van, tehát nagyon csínján kell vele bánni! Várjuk a hátralékok beküldését! Mikor az asszony nem tud vagy akar főzni. Fura egy válóper folyt le a múlt hetekben a Kúrián. Nem lesz érdektelen ennek a válópernek a velejébe tekinteni, talán még sok asszonynak helyreigazíthatja az eszét, fejét a tanulsága. A kúria ugyanis felbontott egy házasságot. Es miért? Hallsza csak. Mert beigazolást nyert a válóper során, hogy az asszony silány, ehetetlen ételeket főzött az urának. De ez nem elég. Az is kitűnt, hogy az asszony háziasszony teendőit elhanyagolta, férjének vagy nem főzött vagy úgy főzött, hogy azt ugyan senki emberfia meg nem ehette. De volt jó dolga azért az asszonynak, hogy a maga-maga számára jó ételeket szerezzen. Az ilyen mihaszna, dolog kerülő, házi teendőktől idegenkedő nő persze nem találva dolgot, unta magát. Azért keresett hát a házán kívül társaságot és szórakozást. Ez az ok aztán lenyomta egészen az igazság mérlegét — és a biróság felbontotta a házasságot. Mit szóltok ehhez — jó asszonyok?
