Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-07-13 / 28. szám
224 MAGYAR FÖLDMIYELÜ egjTetlen szava sem. Sőt, Isten ments bántani a pálinkamérőt, mert akkor bajba jöhet az ember. A szövetkezeti emberek tisztába voltak azzal, hogy honnan fuj a szél ? Vannak minden jó ügynek ellenségei. A legszebb gyümölcsöt is sokszor tövis- szúrások közt szedi le a gazda. A rózsa is tövis közt terem. Hát haladjunk — mondották — a magunk utján. És haladtak is! Haladnak ma is. Jól teszik ! * Hanem most jön ám a dolog csattanója. Az’uraság espánjának kezébe kerül véletlenül egy ujságlap. A fővárosban születik. Onnan indul a vidékre. Arról nevezetes, hogy valahányszor egy-egy szövetkezet áldásos működéséről hall vagy olvas, nevet, mint a fazekas, mikor a szekere feldől. Ebben az ujságlapban az vagyon Írva, hogy ime például tehát igazolni, hogy miért buzgolkodnak az uraságok a szövetkezetek alakításában? Ugyan hát miért? fogod válaszát várni magad is szives olvasóm. Halgass és ámulj! Azért Írja az a bölcs újság, mert ott az uraság «jó drágán» értékesítheti a borát! Igenis, arra jó a fogyasztási szövetkezet, hogy az u r a s á g malmára hajtsa - a bort. Espán uram lelkendezve futott az urasághoz. — Itt van ni! Nem elég, hogy temérdeket vesztett a méltóságos ur! Itt van ni! Méltóztassék, kegyeskedjék meghallgatni. És olvassa... Alagasztos jelenet volt ez ami most következett. Az uraság arczát az öntudat édes derűje ragyogta be. Látszott, hogy nemes szivét ezek atöviseknem szúrhatták meg, de nem is érinthették. Látszott, hogy magasra emelkedik a lelke és hogy mily lent marad az a gonosz, aki orozva akar támadni. — Oh, mily csekélyke, porszemnyi érintése ez a hálátlanság az én szivemre, azokhoz a nagy és tiszta örömökhöz képest, melyek lelkemet eltöltik, valahányszor a szövetkezetek áldásos működésére gondolok ! Espán uram bámulta ura nagy lelkét. Talán az espán ur sem emelkedett még arra a magaslatra a szövetkezeti eszmék birodalmában, a hol bizony sok a tövis, de szúró, vérző hatalmuk a nemes lelkek előtt megtompulnak. Mester. Ügyes-bajos dolgok. Az 1868: Lili. t. ez. 49. §-a mondja azt ki, hogy bármely vallásfelekezetnek ünnepén a templom közelében s egyházi menetek alkalmával azon téreken és utczákon, melyeken az ily menet keresztül vonul, mind az mellőzendő, a mi az egyházi szertartást zavarhatná. A községi illetékességről. A községi illetékesség elnyerése ügyében a közigazgatási bíróság egy felmerült esetből kifolyólag érdekes elvi döntést hozott. A döntés értelmében nem szükséges annak be- igazolása, hogy az érdekelt a négy évi ott lakáson kívül négy éven át a községi terhekhez is hozzá járult hanem elég a községi adónak egy Ízben való kirovása s e teherhez való egyszeri tényleges hozzájárulása. A mezőőrök érdekében. A földmivelésügyi m. kir. minister felhívta a törvényhatóságokat, hassanak oda, hogy a községek és birtokosok a mező- és hegyőröket az országos gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár tagjai sorába a maguk költségén felvétessék. A ministeri leirat egész terjedelemben igy hangzik: Másolat. Magy. kir. földmivelésügyi minister 954d9/VII. I. 901 szám. — A mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894. XII. t.-cz. 82. g-a értelmében a mező- vagy hegyőr a hivatása közben előállott testi fogyatkozás miatt, a szolgálatából egyszerűen elbocsátható nem lévéu, úgy ezen szempotból, mint arra való tekintettel is, hogy a mező- és hegyőrök szolgálata gyakran jár egészségük és testi épségük koczkáztatásával, ezen szolgálat hatályosabbá tétele, állandóság és megbízhatóság tekintetében kívánatos, kielégítő fejlődése érdekében a mező- és hegyőröknek hivatásuk teljesítése közben előállott testi fogyatkozásuk eseteire való ellátását valamely módon biztosítani kell. Ez egyik feltétele annak is, hogy a mező- és hegyőr tartási költségek mindinkább hasznos gazdasági költségekké váljanak. A gazdasági munkás- és cselédsegély pénztárról szóló 1900. XVI. t.-cz. lehetővé tette, hogy úgy a községek, mint a felesketett mező- és hegyőröket tartó magánbirtokosok, a mező és hegyőrök ellátása iránt való törvényes kötelességünknek, a legkisebb anyagi meg- terheltetéssel eleget tegyenek s ekként az 1894. XII. t.-cz. 82 §-ának ezélzata gyakorlatilag leghelyesebb módon megvalósíttassák. A belügyi tárcza vezetésével megbízott minister elnök úrral egyetértőleg felhívom tehát a közönséget, ajánlja figyelmükbe a községeknek (r. t városoknak) hegyközségeknek és a mezőőrt tartó birtokosoknak, hogy azokat a mezőőröket és hegyőröket, a kik már legalább 2 év óta vannak szolgálatban, a gazdasági munkás és cselédsegély pénztárba I. csoportbeli rendes tagokul, azokat pedig, a kik még nem töltöttek 2 esztendőt a mezőőri, illetőleg hegyőri szolgálatban, a II. csoportbeli rendes tagokul, azokat végül, a kik életkoruk miatt a rendes tagok közzé fel nem vehetők, rendkívüli tagokul írassák be. Az 1905. év végéig a mezőőrök 50 éves korukig, azontúl csak 35 éves korukig léphetnek be a pénztár rendes tagjai közzé. Ezen a mezei vagyon biztonságának fokozás és a mezőrendőri szolgálatnak javítása érdekében szükséges intézkedés eredménye keresztülvitelénél számitok a vármegye közönségének és tisztviselőinek hazafias buzgalmára s czéltudatos eljárására. Budapesten, 1902. évi márczius hó 28-án Darányi s. k. A földrengések és a tűzhányó kitörések áldozatai. A martinique megdöbbentő katasztrófa élénken foglalkoztatja az egész világot. A nagy szerencsétlenség alkalmából szomorú érdekességgel bir a következő statisztikai kimutatás, melyben egybeállitva találjak, hogy a földrengések és vulkanikus kitörések hány városnak és embernek okozták pusztulását: Krisztus előtt 79-ben elpusztult Pompeji és Herkulámen; 1667-ben : Sémánál Hankázusz, három hónapig tartó földrengés, 80 000 ember meghalt; 1692-ben: Port Royal (Jamaika) pusztolása, 3000 halott; 1693-ban : Szicziliában 54 város és 300 falu elpusztult, 100.000 halott, 18.000 Kataniában, a melynek alig maradt nyoma ; 1703- ban: Jeddol Japóus pusztulása, 200.000 halott; 1731-ben: Peking mellett 100.000 ember meghalt; 1746-ban : Lima és Kallav pusztulása, 18!000 ember a rohamok alatt lelte halálát ; 1751-ben : Port-au-Prince (Santo Domingo) pusztulása ; 1755-ben : Földrengés Kvitón és Lisszabonban, a hol nyolez perez alatt a legtöbb ház elpusztult és 50.000 ember meghalt; 1767-ben: földrengés Martinique szigetén; 1788-ban: földrengés St. Luczián, 900 halott; 1797-ben: Santa Fé és Panama közt, Kvitóval és Kuzkóval együtt elpusztult az egész vidék, 40.000 halott; 1812-ben : földrengés Karakaszon 12.000 halott; 1839-ben: földrengés Martinique szigetén, 700 halott Port-Roualban ; 1842-ben : Santo-Domingo pusztulása, 4000 halott; 1843-ban : Pointre a Pitre (Guadeloupe) pusztulása; 1859-ben: Kvito pusztulása, 5000 halott; 1868-ban : Peruban elpusztultak Strekripa, Skik, Takna és más városok, 20.000 halott, 1200 millió márkára menő kár; 1883-ban : Jáván 30 vulkán és különösen a Krakatve működött; hamut, követ és iszapot 75 kilométernyire dobtak, 35.000 halott ; 1895-ben: Hunaivi (Japán) pusztulása, 21.000. halott; 1902. februárban : földrengés Semakám (Kaukázus), 2000 ház romba dőlt, 4000 halott; 1902. áprilisban : Guatelma több városa elpusztul!, sok száz halott: 1902. májusban: Martinique pusztulása, több mint 40.000 halott.
