Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-07-13 / 28. szám
222 MAGYAR FÖLDMIYEEŐ Mekkora tiszta öröm leszen majd a szerencsés gazda udvarában, ha trefelni talál. A mi bizony éppen nem lehetetlen. Ha haza hozza a derékfaj u kacsát, libát, házi eszközt vagy — bár úgy legyen — egy derék csikó ugrál majd az udvaron. No hát il}ren kedves dolgot, ilyen tiszta örömöt csakis a nemes lelkű, gyöngéd női szív tud kitalálni. Annyi bizonyos. Hát bodrogközi és nem bodrogközi atyám- íiai, legyetek rajta, hogy ez a nemes, tiszta örömü játék, a melynek legkomolyabb és hasznosabb eredménye leszen, sikerüljön ám! A szegény igyekezzék húsz filléreivel venni részt benne. A kinek meg Isten módot adott, az küldjön — a megmagyarázott irányban — nyeremény tárgyakat... A jó Isten áldása fog szállani azokra, kik e nemes és szép szándékot a magyar nép igazi javára és segélyére előmozdítják. A ti szeretetek is legyen igazi, munkás és — találékony, akkor itt csudát művel — a szeretet. Várjuk a hátralékok beküldését! A szövetkezeti raktárak. Porosz ka y Béla, a torontálmegyei közp. hitelszövetkezet elnöke, figyelemre méltó füzetet adott ki a szövetkezeti magtárak fontosságáról. Ez életbevágó intézményt következőkben ismertetjük: Viszonyainkat elszomoritólag jellemzi az, — mondja — hogy daczára annak, miszerint a földmi- velésügyi miniszter évek óta a kezdetnek megfelelő összegeket vesz fel szövetkezeti magtárak építésének előmozdítására, az orsz. közp. hitelszövetkezet utolsó jelentése szerint a múlt év végéig csak egy oly magtár működött, és az előirányzott összeg rendeltetéséhez képest felhasználható nem volt, a miniszter üdvös törekvése eddig meddő maradt. Ma még mindent a kormánytól várunk és várnak főleg a gazdák: mert különben a gazdák körében a szövetkezeti magtárak létesítésére irányuló élénk mozgalmakat kellene észlelni. Sajnos, ez nincs. Alig egy két helyről érkezik hir, hogy a gazd. szövetkezetek a közös gabonaértékesítés megvalósítására törekszenek. Ezt nem lehet másnak tulajdonítani, mint annak, hogy gazdaközönségünket és nevezetesen gazdasági hitelszövetkezeteink igazgatóságát még nem hatotta át a tudat, hogy a szövetkezeti magtárak gazdasági életünkben mily hasznos tényezőkké válhatnak, és pedig nem kizárólag a termelt gabona jobb értékesítése következtében. Önmagát károsítaná azon gazda, ki a közvetítő kereskedelem ellen törne, mert a közgazdasági szervezet egy oly tényezőjének közreműködését bénítaná, mely nélkülözhetetlen, terményeinek értékeitését megkönnyíti, árát emeli, a helyi forgalomban a vi- lágpiaczon kifejlődött árakat biztosítja. Az értékesítő szövetkezetek csak a szükségtelen közvetítő kereskedelem mellőzését czélozzák és a kereskedelem káros, a termelőt érzékenyen érintő kinövéseit szüntetik meg; a fölösleges, nemzetgazdasági szempontból improduktív közvetítő kereskedelem gyökerét pusztítják ki, ezt azonban az őstermelőknek rossznéven venni nem lehet, mert természetes, el nem vitatható joguk. Mi a legfőbb hasznunk? A szövetkezeti magtáraknak legfőbb haszna azonban nem az említett közvetítő kereskedelem által elvont haszonnak a gazda javára leendő megszerzésében áll. Még akkor is, ha a papirosbuza az egész világon eltöröltetnék és a gabonaárak alakulása nem függne néhány spekuláns merész vállalkozásától, törekedni kellene a gazdáknak a szóban forgó czélra; hát még a mai viszonyok között, midőn a gabonaértékesítés valódi koczkajáték és a termelés jobb vagy rosszabb eredménye által csak a legritkább esetben lesz befolyásolva. A szövetkezeti magtárak által elérhető az, hogy a kisgazda gabonáját előnyösebben, drágábban adhatja el, a másik, hogy mezőgazdaságunk javítására egy hasznos tényezőt teremtünk. A kisgazda terményét legalább 50—60 fillérrel olcsóbban kénytelen adni, mint a nagyobb mennyiségben eladó, mert természetes dolog, hogy a kereskedő az utóbbi árat jobban megbecsüli, jóllehet, hogy a gazda által eladott kisebb mennyiség jobb minőségű. Ha a kisgazda szövetkezete magtárába viheti gabonáját és az ott a többi gabonával összekeverve nagyobb mennyiségben adatik el, akkor a fennti árkülönbözet nagyobb része javára megszerezhető. A kinek nem volt alkalma vidéki piaczokon a gazdáktól vásárló gabona-alkuszok eljárását kitapasztalni, el sem képzelheti, hogy mily árhullámzásokat idéznek azok elő az eladó kisgazdák hátrányára. Egy másik nagy haszna a szövetkezeti magtáraknak az, hogy a gazdák nem kénytelenek gabonájukat azonnal cséplés után, sőt sokszor cséplés előtt eladni, hanem azzal addig várhatnak, mig az árak kiképeződnek, a fogyasztás vásárlóként fellép, mert szövetkezetüktől nemcsak a magtárba szállított olcsó kamat mellett kölcsönt kapnak, hanem lábon álló vetésükre is. Sokan kicsinyük ezt az előnyt, azt állitván, hogy az árak rendszerint cséplés idején a legjobbak, mert a korán érő magyar búzát augusztusban és szeptember elején keresik és fizetik a legjobban és hogy minden jóravaló gazda kap előre pénzt azon kereskedőtől, kiknek rendszerint szállít. A kicsinylőket megczáfolni könnyű. A termés utáni legjobb árak már évek óta ismeretlenek, a midőn fennállottak, nem a magyar búza korai keresése, hanem az akkor hausseban dolgozó speku- láczió idézte elő. a papirosbuza mennyiségének nyomását mindig érező árak kiképződése rendszerint csak hónapok múlva következik be, legtöbbször csak tavaszkor. A kereskedő által nyújtott előleg, igaz, megszerezhető, de az dupla kamatú, mert az előleggel szállító gazda rendszerint olcsóbban kénytelen eladni, mint az, ki olyanra reá nem szorult. Az említett hasznokkal majdnem egyenlő hasznot hoznak a szövetkezeti magtárak a mezőgazda- sági kultúra javítása körül is. Az átvett gabona osztályozása által felébresztik a gazdák között való versenyt; előmozdítják a vidék gabonájának egyenlő minőségét, a vetőmagnak nagyobb jövedelmet nyújtó termelését, a főbb gazdasági fogyasztási czikkek, műtrágya, erőtakarmányok, gazdasági gépek előnyös beszerzését. Életszabályok. — Mindennap úgy kelj fel, mintha akkor kezdenél élni. — Minden napot úgy tölts el, mintha az lenne az utolsó napod. — Becsüld meg a jelent, de a jobbra törekedjél. — Vess számot gyakran magadban eddigi életedről. — Mikor mások hibáit látod, gondold meg, nincsenek-e benned is. — Ne tarts sokat magadról.
