Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-07-06 / 27. szám
Nőegyesületek. A nőegyesületek működéséről mi sokszor megemlékeztünk. Nagyon is rászolgálnak ezek a nemesszivü magyarnők, hogy áldásos működésüket állandó figyelemmel kisérje az egész ország. Csak nem régiben fejtettük ki, hogyan lehetne minden nőegyesületnek — a Bodrogközi Nőegvesület példájára — nem csak egy irányban, de szélesebb, maradandó és nem- zetre-kiható működéssel mélyebb nyomokat hagyni a magyarnép életében. Mert a szegényeket segíteni, a könyhul- latásokat törölni, betegeket gyógyítani istenes cselekedetek De jegyezzük meg jól, hogy nem csak az a valódi szegénység, hol az éhség gyötör, a betegség pusztít, hanem a lelki vakság is az, a tehetetlenség, a nem boldogulás, a meglevő munkaerő felhasználásának nem tudása öldösi különösen a mi népünket. A Bodrogközi Nőegyesület hatalmasan hozzányúlt mindezen sebekhez és lankadatlan kitartással mutatja meg, hogy a gyöngéd női kezek tiszteletre méltó munkát végezhetnek a társadalmi újjászületés minden irányában. Felkeresik a szegényeket. Irgalmas szamaritánusként járnak a betegekhez, de ezzel nem elégedhetnek meg. Tudják jól. hogy a nép szelleme is beteg. Sötétség uralkodik a lélekben is. Tudják, hogy a méreg nem csak a levegőben, a lakásokban, a vízben van, de ott van a rossz újságokban, rossz könyvekben és izgató beszédekben. Azért nem csak gyógyszereket nyújtanak. Nem csak kenyeret, eleséget osztogatnak. Ott vannak az iskolákban, hogy az uj nemzedék fejlődését előmozdítsák, a nép gyermekeit szivükhöz szorítsák. Népkönyvtárakat állítanak, hogy a nép szellemét táplálják, ismereteiket gyarapítsák, életrevalóságukat aczélozzák. Ott vannak családi tűzhelyeiken. hogy tanácscsal szolgáljanak a nehéz életküzdelemben. Megtanítják a nép ifjait és leányait a munkára és oly kereseti forráshoz juttatják, melylyel a család bevételét szaporítani lehet. Megszoktatják őket az egyszerűségre és rávezetik azon boldog időkre, mikor a magyar nő kezeiből kikerült varrás ruha, vászon, gyolcs legértékeseb portéka vala. A zt akarják, h ogy a gazd a ember u d vara, a gazda sszony kis b i r o - da 1 m a módos, takar os, szép és megelégedett legyen. Hogy egyszóval a magyar nép családi tűzhelye kis földi paradicsommá fejlődjék... Van-e ennél ma Magyarországon szebb, szükségesebb, áldásosabb törekvés? ns higyjük meg, hogy e törekvés nem csekély fáradságba, kitartásba, türelembe és — önfeláldozásba kerül... Mert nincs olyan jó törekvés a földön, melynek ellenségei, irigyei ne volnának. A nőegyesület is, mikor a szeretet rózsáit osztogatja, sokszor szúró tövisek közt találja magát. Itt félreértik, ott többet követelnek, itt a hiúság sziszszen fel, ott a külső látszat után kapkodnak. Azért oly becses az a küzdelem, melyet a nőegylet vezéreinek kell folytatniok, mert a z ö n t u d a t n á 1 és 1st e n s z e in ének figyelmén kívül semmi néven nevezett jutalomra nem számíthatna k. Legföllebb még a jók hálájára! De még itt is! Ma is megtörténik, mint történt mindig, hogy a ki kenyeret kap, kővel dobál vissza. A kinek sebeit gyógyítják, az nyelvének falánkjával akar sebet szúrni. Azért jó magyar népem, áldva emlegessétek ezeket a jótékony egyesületeket. Ti szerezzetek erőt. vigaszt örömöt azoknak a nemes szivü nőknek, kik veletek és értetek élnek és halnak. ___
